Losonc szülötte, Szibenliszt Mihály életének félszáz esztendeje alatt befutotta azt a tudományos jogászkarriert, amely a XIX. század elején lehetséges volt Magyarországon. Jó képességű, de nem rendkívüli tehetségű ember volt. Ügyvédi vizsgát 1806-ban tett, majd a váci gimnázium tanára. Ez azonban csak a kezdet: a jogi doktorátus megszerzése után Győrben kapott állást; az 1776-ban alapított királyi akadémián lett a természetjog és a magyar közjog tanára. Később, 1820-ban pedig még egy különleges hivatalt kapott: a cenzori tisztséget is betölthette. Szibenliszt oktatói módszerét egy visszaemlékezésből ismerjük, tanítványa volt ugyanis a fiatal Deák Ferenc, akinek diákéveit Sinkay János örökítette meg. Sinkay szerint Szibenliszt professzor a tanítási idő háromnegyedében könyvéből magyarázott, majd a fennmaradó időben kikérdezte az elmondottakat – elsősorban azoktól a hallgatóitól, akik nem figyeltek. Így kerülhetett sor Deák gyakori feleltetésére, aki azonban rendkívüli képességeinek köszönhetően rendre tökéletesen felelt, ámbár „puska” segítségével: amikor felszólították, egy pillanat alatt átolvasta a professzor könyvének vonatkozó lapjait, majd hibátlanul felmondta. Ha pedig túl hosszú volt az anyag, néhány színlelt köhintés közben tekintette át a következő részt. Így aztán Deák minden „pajkoskodása” ellenére végig eminens hallgatója volt Szibenliszt professzornak.
Persze ebben a teljesítményben jókora szerepe volt Szibenliszt könyvének is. Győri professzori éveinek termése Institutiones juris naturalis című természetjogtankönyve, amelynek első kötete Streibig Leopold nyomdájában jelent meg 1820-ban. Ma is jól olvasható, világosan tagolt, kényelmes könyv, a didaktikusan pontokba, paragrafusokba rendszerezett mondanivaló könnyen átfutható, és a betűméret még a gyengébb látású tanulók számára is megkönnyítette a munkát. Más kérdés, hogy tartalmilag mennyire modern. Szibenliszt elsősorban XVIII. századi német természetjogászokra támaszkodott, a lábjegyzetekben Heineccius és Kaufmann nevével találkozunk, de sok más szerző mellett itt-ott szerepel Spinoza és Rousseau neve is. A tanár pályája azonban nem ért véget a győri akadémián: 1827-ben a pesti egyetemre helyezték, s ez jelentős előrelépés volt: eleinte római, hűbéri és büntetőjogot tanított, 1829-től pedig természeti jogot és magyar közjogot is. Pesti évei alatt jelent meg Institutiones juris privati Romani című tankönyve 1829-ben. Viszonylag fiatalon halt meg 1834-ben.
A győri királyi akadémia hallgatói több társadalmi rétegből kerülhettek ki, de az akadémia intézménye, amely a bölcseleti tudnivalók mellett alacsony szintű jogi végzettséget adott, elsősorban a kisnemesek számára volt előnyös, hiszen így lehetővé vált a közigazgatásban való elhelyezkedés, s ha egy-egy elszegényedő család anyagi problémákkal küszködött, a biztos állami fizetés menedéket nyújtott a teljes deklasszálódással szemben. Az akadémiai hallgatók közül persze sokan tértek vissza családi birtokukra, és folytatták az ősi gazdálkodást.
Talán ennek az életútnak egyik jele az a Szibenliszt természetjogtankönyvének első kötetébe tett feljegyzés, amelyet 1842-ben készített valaki – meglehetősen következetlen helyesírással. Bár a könyvön szerepel egy név – Zay Irmáé –, bizonyára nem az ő teendőit tartalmazza a bejegyzés. Nyári munkákról olvashatunk, amelyeket talán egy jogakadémiáról hazatért egykori hallgatónak kellett elvégeztetnie vagy elvégeznie otthon. „14dik juniusban kaszányi 1 nap 15dik juniusban kaszányi 1 18 juniusban szürüs kertbe 2 20 juniusban utat tsinányi. Mek gyüjteni 1 Buzát hordanyi 4 Zabot hordanyi 4. 1842 21dik juniusban mek ützekedett az tehenem.”
Ez volt a valóság, Szibenliszt tudománya pedig az illúzió. Mégsem gondolnám, hogy fölöslegesen ismerte meg a természetjog elemeit a hajdani ismeretlen gazdálkodó.
origo.hu
A szokásosnál könnyebb volt az idei magyarérettségi, és még a Hunyadi-sorozat is segíthetett
