Éhezők és krőzusok

Afrika legtehetősebb államában elképesztő nyomor uralkodik. A parányi nyugat-afrikai országban, Egyenlítői-Guineában az olajból mesés profitra szert tevő, korrupt vezetés vajmi keveset juttat a szenvedő lakosságnak. A haszonból annál inkább részesednek az amerikai cégek.

2007. 06. 03. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Mindössze 43 év a születéskori várható élettartam az egy főre eső bruttó nemzeti össztermék (GDP) szempontjából elvileg a világ második legtehetősebb államának számító kicsiny nyugat-afrikai államban, Egyenlítői-Guineában. A CIA World Factbook adatai szerint az 50 ezer dollárt meghaladó fejenkénti bruttó nemzeti össztermékkel az afrikai ország 2005-ben tulajdonképpen Luxemburg után a második legelőkelőbb helyezést érte el, de a Nemzetközi Valutaalap számításai szerint is a fekete kontinens legtehetősebb állama – legalábbis papírforma szerint. Az 1968-ban függetlenné vált egykori spanyol gyarmaton a kilencvenes évektől kezdtek hozzá a tengerparton lévő óriási olaj- és gáztartalékok kiaknázásához, ami az energiaárak robbanásakor váratlanul nagy bevételhez juttatta az addig koldusszegény országot.
A mindössze 600 ezer fős lakossággal bíró kis állam polgárai azonban szinte semmit nem érzékelnek a rájuk köszöntött aranyesztendőkből. A nyomor maradt a régi. A Világbank adatai szerint a lakosság életszínvonala nem sokban tér el más – olaj- és gázlelőhelyeket nélkülöző – afrikai országtól. A virágzó korrupció és az európai szemmel elképzelhetetlen mértékű lopás miatt a felvirágzás helyett az a forgatókönyv ismétlődött, amely sajnos szinte már megszokott az egykori gyarmati rendszerekre ráépült afrikai rezsimek esetében. Teodoro Obiang Mbasogo elnök és családja hihetetlen luxuskörülmények között él, világszerte nagy értékű ingatlanokkal és bankszámlákkal rendelkezik, a fiai a legdrágább sportkocsikat – Lamborghiniket, Bentleyket – gyűjtik, s dollármilliókat szórnak el pazar életvitelükre. A költségvetési bevételek kilencven százalékát adó olajszektor összes vállalatát a családtagok ellenőrzik, csakúgy, mint a többi kulcsfontosságú területet.
A többpártrendszert még hírből sem ismerő ország importcikkei között hiába is keresnénk a demokráciát: a kétharmadrészt amerikai olajvásárlók petrodollárjaihoz ebben az esetben nem társul árukapcsolás. Az olajkészletek felfedezése előtt ugyan még fontosnak tűnt az Amnesty International és más emberjogi szervezetek lesújtó véleménye a helyi diktatúráról, bebörtönzésekről, gyilkosságokról, olyannyira, hogy az Egyesült Államok tiltakozásképpen be is záratta nagykövetségét. Az energiakincsek kiaknázása körül később kialakult versenyfutásban azonban Amerika mégis úgy érezte, ideje nyitni, annál is inkább, mert a fúrásokra koncessziókat nyert amerikai vállalatok érdekeit képviselni kellett.
A Szaharától délre eső országok közül Egyenlítői-Guinea – Angola és Nigéria után – az utóbbi tíz esztendőben a harmadik legnagyobb olajexportőr lett. A BBC szerint az „emberi jogokat legjobban tipró tíz államfő” között szereplő Mbasogo elnök már 1979-ben úgy ragadta el a hatalmat nagybátyjától, hogy a katonai puccs után kivégeztette, s politikai híveit bebörtönözte. Az 1993-tól megrendezett „választásokon” az ellenzéknek nem volt tanácsos részt vennie, így négyévente 97 és 100 százalék között ingadozó biztos győzelmet könyvelhet el a kormányzó Demokrata Párt. 2003-ban Madridban árnyékkabinetet hoztak létre a száműzetésben élő ellenzéki politikusok, és 2004-ben Zimbabwéből politikai puccsot kíséreltek meg dél-afrikai és brit üzletemberek pénzügyi segítségével.
A világ egyik leggyorsabban fejlődő gazdaságává avanzsált Egyenlítői-Guinea 2001 óta évente 30-50 százalékkal gyarapítja GDP-jét, a beáramló petrodollárok azonban a kitermelési licencjogok értékesítésekor kézen-közön – részben a külföldi vállalatok könyvelésében is – nyomtalanul eltűnnek, ahelyett, hogy a szerény számú lakosság megélhetési körülményein javítanának. A 28 ezer négyzetkilométeres országban 30 százalékos a hivatalos munkanélküliségi ráta, nem megoldott a csatornázás, a szennyvízelvezetés, s a Világbank adatsora szerint ezer főre mindössze 13 internetfelhasználó jut. A Transparency International minden vonatkozó jelentésében felhívja a figyelmet az ipari szinten űzött korrupcióra, a New York-i székhelyű újságíró-védelmi bizottság pedig a világ öt legjobban cenzúrázott országa között tartja számon Egyenlítői-Guineát.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.