Kis hazánk

A N Y A N Y E L V Ü N K

Olvasok egy informatikai ismeretterjesztő cikket a wifiről (a vezeték nélküli internetes hálózatról) és az annak elérését biztosító helyekről (hotspot). A cikkben kétszer is előfordul a „kis haza” kifejezés: „Amerikában szinte eltűntek az ingyenes helyek, kis hazánk pedig dugig van hotspottal, legalábbis a városokban. Kedvező tapasztalatom, hogy az árak mindenhol csökkennek, még kis hazánkban is.” Mi ez a „kis haza”, és miért kell ennyire hangsúlyozni?
Talán afféle „kisnemzeti tudat” rejlik a kifejezésben? Tény, hogy Magyarország, hazánk nem tartozik a nagy országok közé, no de azért a legkisebbek közé sem. Arról pedig itt egyáltalán nincs szó, hogy a „kis haza” valamilyen formában a valamikori „nagy hazával” lenne ellentétben. Akkor hát miért kicsi?
Eredetileg: kedveskedésből. A „kis”, a „kicsi” melléknév (mondatban: jelző) kedveskedő, érzelmekkel telített kifejezésekben gyakori: kisfiam, kicsi leányom, kis bogaram (értelemszerűen nem rovarra, hanem kedvesre vonatkoztatva), kis autóm (nem biztos, hogy miniautó), kis házam (nem biztos, hogy putri), valamint kis hazám. A kedveskedést gyakran fokozzuk az édes, drága jelzővel is: édes kicsi leányom, drága kicsi feleségem. A kislány persze a valóságban is lehet kicsi, de akár ötvenéves is; a feleség pedig minden bizonnyal nagykorú, s nem biztos, hogy kis növésű.
Érdekes, hogy a „kis” jelző még a sértést is enyhíti: te buta – te kis buta, te csacsi – te kis csacsi. Ez az enyhítés (eufemizmus) figyelhető meg más kifejezésben is: „Egy kis helyet kérek” (nem biztos, hogy kicsit, éppen annyit, amennyire szükségem van); „Megpuszilhatlak egy kicsit?” (föltehetőleg nem is annyira kicsit, és ez csak a kezdet); „Eszem egy kicsit” (végképp nem tudjuk, hogy ez mennyi); „Hoztam egy kis hazait” (ez is lehet sok vagy falatnyi).
Végezetül a kis melléknév alkalmas az előtte lévő másik jelző értelmének a megváltoztatására. Vagyis poláris (ellentétes) jelentések képzésére képes: Szép feladat – szép kis feladat; Finom alak – finom kis alak. De az is igaz, hogy a legtöbb jelző erre önmagában is alkalmas (az ellentétes értelmet itt most nem jelölhető hanglejtéssel mutatjuk meg): „Mondhatom: szép” (Mondhatom: nagyon is nem szép dolgot művelt); Jó kifogás (ügyes, ravasz kifogás).
Kis és kicsi szavunk honfoglalás előtti török jövevényszó. Erdélyben feltűnően gyakrabban használják a kis helyett a kicsi melléknevet, s többek között ez teszi az erdélyiek beszédét olyan kedvessé. Például: kicsi ruha (kis ruha); Nem fogna jól egy kicsi kocsi? (Nem lenne jó egy személyautó?) Kis, kicsi szavunk érzelemtelítettségére a népdalok világa is emlékeztet: „Elindultam szép hazámból, híres kis Magyarországból…”
Ennyi szép (kis) példa után azt mondhatjuk, hogy az informatikai cikkben emlegetett „kis haza” valóban ennyi kedvességet, mély érzelmet sugároz? Sajnos nem. A „kis haza” értelme a szövegkörnyezettől is függ, és a publicisztikában, az idézett internetről szóló cikkben, Amerikával szembeállítva egyszerűen csak öncélú, kiüresedett stíluseszköz. Ám akinek van füle a hallásra, és érzékeny a jelentések játékára, az érzékeli a nyelvi finomságokat, és csak adott helyen, illő szövegkörnyezetben használja ezt a kedveskedő formát.