Ugyanis mire végeztek, már javában zakatolt a The Hu, ami egyébként az elmúlt évek egyik legérdekesebb rockzenei jelensége.
Nem egy hagyományos, kezdetben garázsban próbáló, majd idővel felfutó karrierívről van szó, hanem egy producer egy konzervatóriumból összeválogatott hagyományos mongol zenét és torokéneket tanuló diákokat azt remélve, hogy ez az egzotikum majd izgalmasnak hat szerte a világban és bejött az elképzelése, a legnagyobb fesztiválok kiemelt fellépőivé váltak Európában és Észak-Amerikában.
A sikerben valószínűleg a Papa Roach énekese, Jacoby Shaddix is szerepet játszott, amikor közreműködött a Wolf Totem című slágerükben, és szép számmal tudtak a Rockmaratonon is együtt menetelni a zenéjükkel, noha nem vetették be a teljes technikai arzenált, míg másutt pirotechnika kísérte a koncertjüket. Itt csak Dzsingisz kán vagy másik mongol hadvezér szobra méregette szigorúan a fesztiválozókat a háttérből.
Az őket követő Powerwolf azonban befizette a gázszámlát, szinte percenként lobbantak a magasba a lángnyelvek vagy robbant fel valami a színpadon.
A bandát a német Alice Cooperként is lehetne jellemezni, hasonló önironikus módon játszadoznak a horrorral, csak az énekes vérfarkasnak adja ki magát, és azzal fenyegetőzik, hogy megissza a vérünket.
A szuperdallamos, egyből énekelhető számaik azonban zárójelbe teszik az okkult tematikát, nem csoda, hogy itthon is sok rajongójuk van, a germán precizitással előadott koncertjük már csak az abszurd hangulata miatt is vicces. Vásári mulatság persze, de soha rosszabb főfellépőt a Rockmaratonra.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!