Szeretjük azt gondolni magunkról, hogy metálos nemzet vagyunk, de a fesztiválokon végigtekintve jelenleg a Rockmaraton az egyetlen rendezvény, amely tematikusan erre a műfajra épül. És a szerényebb lehetőségekből ki is hozzák a maximumot, nyilván nem lehet elvárni tőlük az osztrák Nova Rock színvonalát, butaság lett volna abban reménykedni, hogy Dunaújvárosban is bemutatja a Linkin Park az új lemezét és énekesnőjét, vagy hasonló stadionokat megtöltő sztárok váltják majd egymást, de idén a rendezvény az eddigi legerősebb programját állította össze, már a délutáni órákban neves nemzetközi bandák álltak színpadra.
A Rockmaraton első napja
És mint kiderült, a metál rajongói nem szeretik a napfényt, bőven harminc fok felett járt a hőmérséklet, mégis túlnyomórészt csak helyiek hűsöltek a strandon, és a nagyszínpadot megnyitó Visions of Atlantis fellépésére is alig pár százan merészkedtek ki. Pedig az osztrák együttesnek egyből sikerült két települést is megsértenie, amikor ,,Helló, Budapest” felkiáltással üdvözölték a közönséget. Nyilván a helyi lokálpatriótáknak sem esett ez jól, de fővárosiként is felhúztam a szemöldököm, hogy még a szomszédos országból érkezve sem tűnt fel nekik a budai Vár vagy a Lánchíd oroszlánjainak hiánya. A formáció egyébként külsőségeiben és dalszövegeiben is a kalózos tematikára épül, a túldíszített dalaikkal már csak a témaválasztás miatt sem sikerült rezonálnom, viszont kifejezetten vicces volt, amikor arra kérték a közönséget, üljenek le és imitáljanak evezést az egyik szám alatt, de úgy tűnik, sokaknál betalál ez a világ, mert mint bejelentették, jövőre visszatérnek, ezúttal tényleg Budapestre.
Az őket követő Gloryhammer is a fantasyben utazik, csak ők a középkort idézik meg, de a háttérben látható atombomba gombafelhőjéből kiindulva nem a múltba kalauzolnak vissza, hanem egy posztapokaliptikus jövőbe, ahol annyira leamortizáltuk magunkat, hogy technológia hiányában ismét lovagi páncélban írtjuk egymást.
És egészen élvezhetőek voltak az Iron Maiden hangzását idéző dalok, félidőben mégis inkább hazai ízekre vágytunk, így belenéztünk a Junkies fellépésébe, ami viszont kifejezetten enerváltnak hatott a hőségben, valószínűleg a szellős közönség sem fűtötte fel Szekeres András frontembert. Annál kellemesebb meglepetés volt az őket váltó amerikai Tetrarch, amelyet ugyan a nu metál címkével szokták illetni, mégis jóféle hardcore punk beütést keltettek a színpadon, olyannyira lehengerlőek és lelkesek voltak – nem véletlenül, ez az első európai turnéjuk –, hogy kihagytuk miattuk a fesztivál első A kategóriás koncertjének a felét.
