Ilyen rockkoncert még garantáltan nem volt Veszprémben

A nemrég nyitott veszprémi Gyárkertnek köszönhetően olyan előadók látogatnak a városba, amelyek korábban szóba sem kerülhettek volna. A Hollywood Undead lendületes lökést adott az estének tegnap, majd a Papa Roach ismét bizonyította, miért ők a világ egyik legmegbízhatóbb koncertzenekara.

Fotó: Gyárkert/Pesthy Marton

Sokszor panaszkodunk, hogy a magyar közönséget nem érdeklik az előzenekarok, tegnap azonban ennek éppen az ellenkezőjét tapasztalhattuk meg Veszprémben: az utcákat járva több tucat Hollywood Undead-póló jött szembe, Papa Roach mintázatú ezzel szemben egy sem. Mondjuk inkább társturnéról van szó, azaz a két banda egyenrangú félként, nagyjából azonos hosszúságú koncertet adva járja Európát, de minden állomáson a Hollywood Undead nyitja az estét.

Hollywood Undead a Papa Roach előtt. Fotó: Gyárkert/Pesthy Márton

Az amerikai együttesnek itthon hatalmas rajongótábora van, nem véletlenül: olyan a zenei világuk, mint a svédasztal, a nu metal, a rap, az emo, a klasszikus rock és a különböző elektronikus elemek megférnek egymás mellett, mondhatni, az életművükbe belegyömöszöltek mindent, ami menő volt az elmúlt húsz évben. És ugyanez a változatosság jellemzi a szövegvilágukat is, így senki nem lepődik meg, ha a koncerten az egyik pillanatban még az öngyilkosságról szóló, Bullet című szám szól, kicsivel később pedig belekezdenek a szexista bulihimnuszukba, a Comin’ In Hotba. Ennek az eklektikának köszönhető, hogy a rajongótáboruk bőven túlnyúlik a hagyományos metálközegen, és nemcsak a magyar közönség szereti őket, hanem a viszony kölcsönös, legalábbis a Hollywood Undead kifejezetten sokszor látogat hozzánk, tegnap este immáron a kilencedik koncertjüket adták itthon pontosan kilenc év alatt. Legutóbb egyébként szintén a Papa Roach társaságában játszottak a Sportarénában, éppen azon az estén, amikor a kormány bejelentette, megtalálták Magyarországon az első koronavírusos beteget. Tegnap szerencsére nem kísérte hasonló esemény a fellépésüket.

Hollywood Undead. Fotó: Gyárkert/Pesthy Márton

Aki 2020-ban látta őket, annak egy-egy friss dalt leszámítva sok újdonságot nem nyújtottak Veszprémben, persze nem is lehet minden alkalommal feltalálni a spanyolviaszt, de legalább a nyári égbolt jobban áll a zenéjükhöz, mint az aréna rideg falai. Mint említettem, a szövegviláguk igencsak szélsőséges, azonban 

amikor a legsötétebb érzelmekről énekelnek, akkor is bulihangulatot árasztanak a számaik, mondhatni, maximalizálják a sírva vigadás fogalmát, talán ezért is rezonál a magyar közönség ennyire jól rájuk.

 Tegnap este mindenesetre megtelt a Gyárkert háromezer-ötszáz fős területe, aki nem érkezett időben, az csak sérülések árán tudta megközelíteni a színpadot.

A tömeg pedig csak nőtt a Papa Roach alatt, nem ok nélkül: ha van a zenei életben megbízható koncertzenekar, akkor az a kaliforniai együttes. Fogalmam sincs, hogy a több mint tíz éve tiszta Jacoby Shaddix honnan merít erőt, de a teljesítményéből kiindulva valószínűleg jó sok energiaitalt legurít a fellépései előtt. Tegnap is 

olyan lelkesen szabadult el a színpadon, mint kisgyerek az édességboltban, egyértelműen a színtér egyik legjobb frontembere, aki tökéletesen tisztában van a nézők erogén zónájával, és valószínűleg az is a hatása alá kerül, aki soha egyetlen számát nem hallotta.

Papa Roach. Fotó: Gyárkert/Pesthy Márton

Egyslágeres előadó, mondta egy ismerősöm a koncert előtt, de aligha tévedhetett volna nagyobbat: tény, hogy egyik daluk sem robbant akkorát, mint a 2000-ben kiadott Last Resort, de azóta minden lemezre jutott jó néhány emlékezetes szám, és az olyan relatív friss slágereket, mint a Help vagy a Born for Greatness ugyanolyan lelkesen énekelte a közönség, mint a régi klasszikusokat. Egy interjúban egyébként megkérdezték Jacoby Shaddixet arról, mit szól ahhoz, hogy sokan egy számmal azonosítják őket, de ő úgy véli, hatalmas dolog, ha egy bandának legalább egy dalát mindenki ismeri, és ebben igaza van. 

Papa Roach. Fotó: Gyárkert/Pesthy Márton

Azt ellenben nem teljesen értem, hogy egy ilyen nagy életmű mellett mi szükségük van arra, hogy feldolgozásokat játszanak, mindenesetre mióta meghalt Keith Flint a The Prodigyből, minden koncerten előkerül a Firestarter, de terítékre került a Lullaby is a The Cure-tól, valamint Dr. Dre-től a Still D.R.E. Ha az volt a céljuk, hogy bevonják a közönség azon részét is, akik csak a Hollywood Undead miatt érkeztek, és csak szellősen ismerik a számaikat – és a pólók alapján sokak számára ők csak „utózenekar” voltak –, akkor megérte: igazi fesztiválhangulat alakult ki a masszív másfél órás koncertjük alatt.

Borítókép: Papa Roach-koncert Veszprémben (Fotó: Gyárkert/Pesthy Márton)