A Sziget néha egy kisebb sportteljesítmény, legalábbis jókora sprintet lenyomtam, amikor a sajtós sátrat keresgélve hirtelen arra lettem figyelmes, hogy a kedvenc Rory-számom felcsendül a Revolut Stage irányából a hivatalos koncertkezdés előtt ötven perccel. Gyorsan át is pörgettem a szociális médiát, hogy programváltozás van-e, de semmi nyomát nem találtam, viszont nem alaptalan a bizalmatlanságom a szervezőkkel szemben. Bő tíz évvel ezelőtt az amerikai punkbanda, az Anti-Flag váratlanul korábbi időpontot kapott, mint ahogyan meghirdették, a pólójukat viselő rajongók még vidáman alapoztak kint, amikor már zakatolt a koncertjük, és amikor azt firtattam, hogy ezt nem kellett volna-e a Facebookon közölni, azt felelték, hogy a hangosbemondóban tájékoztatták az embereket, mire visszakérdeztem, hogy egy balatoni lángososnál vagyunk?
Kiderült aztán, hogy csak hangbeállás miatt kezdett játszani Rory, aki egyébként irtózatosan szimpatikus jelenség. A brit énekesnő mostanában kezd befutni, noha már betöltötte a negyvenet, így nem szállt a fejébe a dicsőség, miként az Uncomplicated című számában is megvallja, Avril Lavigne-on nevelkedett, hasonló is a stílusa, csak mélyebbre ásnak a dalszövegei. Bátran beszél a depressziójáról, az önsértő gondolatairól, az édesanyja elvesztéséről, de a pop-punkos tálalással ezeket a témákat inkább lezuhanyozza, mintsem hogy lehúzná a közönséget. Tündéri jelenség a színpadon, nulla sztárallűrrel.
A Revolut Stage kicsit megidézte a régi metálszínpad hangulatát az első nap, nem olyan régimódi bandák váltották egymást ugyan, mint a Judas Priest, de a Szigeten belül egy szigetté vált a gitárzene kedvelőinek. Rory után a Palaye Royale lépett fel, amelyet két hónapja kicsit enerváltnak éreztem, de mint írtam, valószínűleg ez egyszeri botlás, mert ötből négy koncertjük eddig kiváló volt, és most újfent bizonyították, miért is lehet őket az új generáció My Chemical Romance-eként emlegetni. Az emo-punk dalaik egyszerre érzelmesek és lendületesek, élőben pedig le sem lehet lőni az énekest, ezúttal felmászott a VIP-szekció erkélyére, hogy onnan ugorjon bele a közönség által tartott gumicsónakba.
És nem lehetek elég hálás nekik, a koncert után, mint egy kretén, bujkáltam egy exem elől, akivel nagyon nem akartam találkozni és nem volt nálam kolozsvári szalonna, mint taktikai kés, ahogyan Beton.Hofi mondja, aztán amikor kezdtek szűkülni a lehetőségeim, az énekes testvére, a zenekar billentyűse kijött a színpad mögül, egy gyors közös fotó pedig kiváló tűzlétrát biztosított.
