Kudarc árnyéka a G8-csúcson

A globális felmelegedés elleni fellépés lehetséges módjairól még csak egymásnak üzengetnek a világ vezető hatalmai, a G8 hét közepi németországi találkozója körül a szó szoros értelmében is felforrósodott a hangulat. Átrendezve az északnémet kikötőváros arculatát az antiglobalisták már a múlt héten Hamburgban főpróbát tartottak, amikor több ezren tüntettek az úgynevezett Ázsia–Európa Tanácskozás külügyminiszteri fóruma ellen. Mindez azonban semmi nem volt ahhoz képest, amit a mostani hét végén a szélsőbalos antiglobalisták műveltek Rostockban. Több mint ezren sérültek meg, amikor a tüntetők egy csoportja és a kivezényelt rendőrök összecsaptak.
A világ legfejlettebb államait és Oroszországot tömörítő G8-csoport évenkénti rendezvényeinek immár megszokott kísérőjelenségei a gyújtópalackok, a festékbombák, a felborogatott autók, a bezúzott kirakatok, valamint a gumibot, a könnygáz, illetve a vízágyúk. A rostockiak többsége sem nagyon lepődött meg mindezen, s az erőszakos cselekményektől tartva valósággal elmenekült a városból. Hiába az előkészületek, a biztonsági intézkedésekre fordított 100 millió euró, a brutalitást ezúttal sem sikerült megfékezni. Pedig a Rostock közvetlen közelében fekvő Heiligendammban sorra kerülő csúcstalálkozó idejére mintegy 16 ezer rendőrt mozgósítottak. A találkozó közvetlen helyszínét egy több mint 12 kilométer hosszúságú, beton-, illetve drótkerítéssel zárták körül. A Balti-tenger partján fekvő, festői szépségű üdülőhelyet a hatóságok már napokkal ezelőtt hermetikusan lezárták. A kisváros néhány száz lakója különengedéllyel közlekedhet, és különengedélyt kaptak azok a személyek is, akik a csúccsal összefüggő logisztikai tevékenységet látnak el. A betonoszlopokra feszített, két és fél méter magas drótkerítés, amelynek költségei megközelítik a 13 millió eurót, az egykori, hírhedt berlini falra emlékeztet.
Mindez már önmagában jelzésértékű, s üzenete egyértelműen az, hogy túl sokak szerint halad rossz irányba a világ. Mindez így van akkor is, ha az ilyen alkalmakkor a globalizációellenességben összeboruló szélsőbal és szélsőjobb aktivistái már eleve a balhé lehetőségét is látják e rendezvényekben. Igazolásért pedig nem kell nagyon messze menni. Elég csak belehallgatni a mostani csúcs előtti üzengetésbe, s világos, hogy a világ vezető hatalmai bizony több felelősséggel is viseltethetnének például környezetünkért. Az amerikai elnök által az utolsó pillanatban előterjesztett környezetvédelmi tervek ugyanis semmi más célt nem szolgálnak, mint azt, hogy Bush megtorpedózza a klímaváltozás elleni nemzetközi erőfeszítéseket. A csúcsértekezleten ugyanis a globális felmelegedés problémája vezető helyen szerepel, de az ENSZ által ez ügyben kiadott adatok szerint a nyolc fejlett államból mindössze háromnak sikerült csökkenteni 2000 és 2005 között szennyezőgáz-kibocsátását, egészében az országcsoport leszerepelt, hiszen 2000 óta kétszázalékos volt 2005-tel bezárólag a kibocsátásnövekedés, míg mennyisége az 1990. évi szintet (is) 0,7 százalékkal haladta meg. Ezen időszakban paradox módon jelentős fejlődést a kibocsátásmérséklés terén Oroszországnak sikerült felmutatnia, még úgy is, hogy 2000-hez képest 7,3 százalékkal több szennyező gázt juttatott a levegőbe, a nyolcak legrosszabb teljesítményét mutatva fel ezzel. Olaszország is növelte kibocsátását ez idő alatt, 5,1 százalékkal, míg a növekedés Kanada esetében az ENSZ-mérés szerint 3,6 százalékos volt. Az évtized első felében így nem is az Egyesült Államok mint a kiotói megállapodást alá nem író vezető ipari állam mutatta fel a legnegatívabb eredményt a légszennyezés terén, jóllehet 2005. évi szennyezőgáz-kibocsátása az 1990. évit 16,3 százalékkal haladta meg. Ez a kibocsátott mennyiség szén-dioxid-egyenértékben számolva 7,24 milliárd tonna, az előző évit mintegy 50 millió tonnával haladta meg. A G8 együttesét tekintve pedig ez az éves növekedés nagyjából 73 millió tonnányi. A külügyminiszterek környezetvédelmi kérdésekben értesülések szerint nem sokat jutottak előre. A számok tükrében aligha hihetünk az amerikai elnök együttműködést ígérő szavainak a környezetvédelem területén. Jóval inkább elterelő hadműveletről van szó, arról, hogy Bush nem akar a világ megmérgezőjének szerepében lelépni a politikai porondról, de a nagy ipari lobbiknak sem képes ellenállni. Ez utóbbival magyarázható, hogy elsősorban az Egyesült Államok, de Kanada is szembehelyezkedett a G8-csoport, továbbá az Európai Unió soros elnöki tisztét betöltő Németország azon törekvésével, hogy a küszöbönálló csúcsértekezleten kötelező érvényű megállapodást fogadjanak el a klímaváltozás káros következményeinek mérséklésére.
George W. Busht a globális felmelegedés és a klímaváltozás problémáinál érezhetően jobban érdeklik a rakéták. Nem véletlen, hogy a Frankfurter Allgemeine Zeitung című lapnak adott előzetes interjújában is inkább erről beszélt, s aligha lesz elkeseredve, ha Heiligendammban is inkább Oroszországról, nem pedig a környezetvédelemről kérdezik. Úgy tűnik, készül e villámhárító szerepre Putyin elnök is, a csúcsot követő szentpétervári gazdasági fórumra ugyanis az orosz sajtó szerint két, egy finomabbra és egy keményebbre hangszerelt beszéd van a tarsolyában. Az amerikai elnöknek egyébként még a rakétavédelmi rendszer európai telepítésének kérdésében is meg kell győznie még szövetségeseinek egy részét is, az eddig hallott retorika ugyanis nem volt túl hiteles. A küszöbönálló európai látogatása előtt az általa felkeresendő országok egy-egy tekintélyes lapjának nyilatkozó Bush számára a hagyományos védelmi kérdések fontosabbak. Nem véletlen, hogy Angela Merkel német kancellárnak is az e téren nyújtott segítséget köszönte meg. Persze, itt is lenne miről beszélgetni, hiszen egyre inkább zsákutcába futnak a Koszovóról folyó tárgyalások, s nem nagyon közelednek az álláspontok Irán atomprogramjának megítélésében sem.
Mindezek fényében aligha meglepő, ha Berlin ugyancsak aggódik a csúcs sikere miatt. A kancellár tanácskozást előkészítő főtanácsadója úgy próbálta a minap menteni a menthetőt, hogy eleve túlzottnak nevezte a várakozásokat. Bernd Pfaffenbach ugyan kincstári optimizmust sugározva úgy vélte, hogy Heiligendammban „az áttöréstől a kudarcig” minden lehetséges, maga is elismerte ugyanakkor, hogy a Berlin olvasatában főtémává előlépett környezetvédelmi kérdésekben az amerikai és a német kormány álláspontja távol áll egymástól. Berlin szerint a klímaváltozás elleni harcban az ENSZ vezető szerepe semmivel nem helyettesíthető, s soros elnökként a német kormány nem fogadja el azt sem, hogy a környezetvédelmet egyesek különböző tudományos és technológiai ismeretekkel igyekezzenek felvizezni. Így aztán aligha lehetünk majd meglepődve, ha a tanácskozás utáni sajtótájékoztatókon hirtelen előtérbe kerül majd a másik fő napirendi téma, Afrika megsegítése. Abban ugyanis mindenki egyetért, hogy jelentős mértékben növeljék a különböző járványok, elsősorban az AIDS leküzdésére fordítandó összegeket, s akkor sem zúdul fel a világ, ha e kérdésben ismét csak a szavak lesznek előtérben a tettek helyett. Az sem érhet ezek után váratlanul senkit sem, ha a globalizáció kedvező irányú alakítása szempontjából elengedhetetlen párbeszéd, illetve együttműködés terén nem történik sok minden, s a G8 találkozója ismét nem lesz több médiaeseménynél. A baj csak az, hogy így ismét csak a balhés kedvű antiglobalisták érzik igazolva vandál fellépésüket.