A Nemzeti Földalapkezelő Szervezetben egymillió hektárnyi erdő és 500 ezer hektárnyi szántóföld van – mindezek pénzbeli értéke ezermilliárdokban mérhető: a földalapban fekszik a privatizáció után állami kézben maradt legnagyobb nemzeti kincsünk. A föld ráadásul stratégiai jelentőségű vagyon – a közösség létének alapja, nemcsak gazdasági, de érzelmi és kulturális tekintetben is. Hétfőn az Országgyűlés megszavazta, hogy a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) megszűnjön, vagyis integrálódjon a Nemzeti Vagyonkezelő (NVK) Zrt.-be, amely cég az összes megmaradt állami vagyonról rendelkezhet. Az egykori földalapot is magába foglaló szervezet irányítását és felügyeletét a héttagú Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács látja el. A tanácsban mindössze egy fő képviseli a földművelésügyi tárcát. Az elnököt és további három főt a Pénzügyminisztérium, két főt a gazdasági minisztérium delegál. Az elnököt, a tagokat és a zrt. szinte korlátlan hatalmú vezérigazgatóját saját mandátumán messze túlterjeszkedő időtartamra, hat évre maga Gyurcsány Ferenc nevezi ki. Kizárólag neki, a kinevezőnek tartoznak felelősséggel: sem parlamenti, sem társadalmi kontroll nincs felettük. Hajmeresztő – így hangzik az ellenzéki vélemény. S hogy az aggályok megalapozottak, alátámasztja az is: több kormánypárti képviselő is tiltakozott az NFA beolvasztása ellen, megtorpedózva, hogy a törvénytervezet első körben a parlament elé kerüljön. Más kérdés, hogy két hét alatt sikerült felmorzsolni az ellenállásukat, és a „koalíciós béke” kedvéért belementek a „kompromisszumba”, miszerint Gráf József miniszter felügyeli a szakmai irányítást. Ennek sikere több mint kétséges, tekintve, hogy a zrt. vezérigazgatója egy személyben dönthet az 500 millió forint alatti tranzakciókról.
Kontroll nélkül
Gráf mindenesetre bizakodik, az ellenzék viszont azt mondja: ezen az alapon akár hetek alatt is dobra verhetik az állami tulajdonba lévő teljes termőföldvagyont. Ugyanis a törvény nem rendelkezik arról, hogy hányszor írhat alá a vezérigazgató egy-egy 500 millió forintos tranzakciót. Ahogy Ángyán József egyetemi tanár, a Fidesz képviselője mondja, ezt a törvény alapján akár ugyanazzal a vásárlóval és akár naponta többször is megteheti. Szerinte további komoly aggodalomra ad okot, hogy a törvényben szerepel az is, a nemzetközi szerződések nem esnek a törvény hatálya alá. Ezzel kapcsolatos kérdésére – miszerint a passzus csak visszamenőlegesen érvényes-e – a Pénzügyminisztériumtól azt a választ kapta: ez nem így van. Tehát a jövőre nézve is érvényes, egy nemzetközi tranzakció kapcsán el lehet térni a magyar törvényi előírásoktól. Az ezeket a „kis- és nagykapukat” bezáró, pontosító ellenzéki indítványokat a kormány és a parlamenti többség lesöpörte. Tehát a kormány a saját maga hozta törvények fölé helyezi magát, gyakorlatilag azt csinál, amit akar – a nemzeti földvagyonnal is. Mint fogalmaz: megkezdődött a végjátszma, a maradék állami vagyon gyorsított végkiárusítása.
A Nemzeti Földalapot az Orbán-kormány az uniós csatlakozásra készülőben hozta létre, hogy a földek sorsáról hosszú távú nemzeti érdekeink szerint szülessenek döntések, és az ország felkészülhessen a földpiac liberalizációjára. A cél az uniós irányelveknek megfelelő, a kis- és a közepes gazdaságokra építő, sokszereplős agrárium megteremtése volt: a földalap feladata többek között a megfelelő birtokstruktúra kialakításának, a szétaprózott parcellák összerendezésének, tagosításának és a generációváltásnak a segítése, az ehhez szükséges földalap biztosítása lett volna. Az eladások során az Orbán-kabinet idején elsőbbséget élveztek a helyben lakó családi gazdaságok. A szociálliberálisok úgy módosították a törvényt, hogy az a bérlőket, a gazdasági társaságokat hozta helyzetbe. Ez nem véletlen: az egykori tsz-oligarchák – a népnyelvben csak vörös bárók – érdekképviseleteiken keresztül erőteljes nyomást gyakoroltak az első pillanatoktól kezdve, hogy jogi személyiségű gazdasági társaságok is vásárolhassanak földet. Ezt azonban az ellenzék ellenállása miatt nem merte „megjátszani” egyik szociálliberális kormány sem, mivel egyértelmű volt: a jogi konstrukció lehetővé tenné a külföldiek földvásárlását is.
A meccs még nincs lejátszva, Gráf József éppen a mezőgazdasági bizottság ülésén nyomatékosította, meg kell találni a kompromisszumot, különben – mint mondta – „2011-ben a külföldi magánszemélyek simán elvásárolják az orrunk elől a földet”.
Kampányhazugságok és a valóság
Miközben a mélyben folyt a „nagyok” lobbimunkája, Medgyessy Péter volt miniszterelnök, majd megpuccsolója, Gyurcsány Ferenc „földosztást” ígért a népnek. Medgyessy a végül elbukott európai parlamenti választások előtt, Gyurcsány pedig 2005-ben, szintén a választási kampány alatt ámította a vidék egyre inkább nyomorgó népét. Az MSZP-s búzaégető Karsai József szűkebb pátriájában, Battonyán a nyugdíjas- és civil szervezetek találkozóján képzeletbeli párbeszédet folytatva Gráf József miniszterrel, azt mondta: új földosztás kell Magyarországon. „Új földosztást és földértékesítési programot kell hirdetni, hogy a gazda azt lássa, van perspektíva, van jövő… És meg fogjuk hirdetni ezt a programot. És a télen nem lógatni fogjuk a lábunkat, hanem megállapodunk, szerződünk, gyarapítjuk a birtokot, és készülünk arra, hogy tavasszal, amikor el kell kezdeni dolgozni, nagyobb parcellán lehessen vetni.”
Gyurcsány Battonyán arról szónokolt, hogy a „kisparcellásokat” kell több földhöz juttatni – erre szolgál többek között a földalap. Ehhez képest a kormány olyan konstrukciót valósított meg, amely kizárólag a nagytőke számára teszi lehetővé a földhöz jutást. Font Sándor (Fidesz), a mezőgazdasági bizottság elnöke úgy vélekedik: nem azzal van a baj, hogy az állam eladja a birtokában lévő termőföldeket, hanem azzal, ahogyan ezt teszi:
– A józan ész azt diktálná, hogy az állami földek eladása során a birtokegyesítést támogassuk. Azt várta mindenki, végre lehetőség nyílik rá, hogy a helyben lakók nagyobb, életképesebb, egységesebb birtoktesteket alakíthassanak ki. Most nem ez történik. A kormány bevezette az értékesítési egység fogalmát. Egy adott település határában lévő összes állami földet bevonják ebbe – sokszor hat-nyolc, de van példa arra is, hogy 20 önálló helyrajzi számú területet is –, és egyben kínálják fel. Ez 150-250 hektárt jelent, a pályázati kiírások 30-tól 120 millió forintig is terjednek. Hol van az a családi gazdálkodó, aki ezt ki tudja fizetni? – tette fel a kérdést Font Sándor, aki szerint ezzel a módszerrel a kormány tudatosan kiszorítja a földvásárlásból a helyben lakó kis- és közepes gazdálkodókat, az egykori tsz-bázison immár tőkés nagyüzemi rendszert építve. Az ügyben írásbeli kérdést tett fel a miniszternek, a Nemzeti Földalap vezetőjének is, de értelmezhető választ nem kapott. Elmondása szerint az illetékesek többnyire az „életképes birtokméretre” hivatkoztak.
– Magyarországon egy személy tulajdonában maximum 300 hektár vagy 6000 aranykorona-értékű termőföld lehet. Az értékesítési egységek beiktatásával a kormány egyből nagybirtokokat hoz létre, és ez a dél-amerikai modell felé visz. Ha ez így folytatódik, előállhat az a helyzet, hogy a termőföld néhány száz nagybirtokos kezébe kerül, a vidék népe pedig zsellérré, jobbággyá silányodik a XXI. században a saját hazájában – mutatott rá Font Sándor, hozzátéve azt is: az uniós irányvonal éppen ezzel ellentétes. A régi tagországokban az átlagos birtokméret egy gazdára vonatkoztatva 30 hektár alatt van. Aggályait a mezőgazdasági bizottság ülésén is elmondta a miniszternek, aki azzal védekezett: meghirdettek kisebb csomagokat is, de a tapasztalatok azt mutatják, a kis egységek értékesítése során a jobb földeket kimazsolázzák a gazdák, a rosszabbak pedig az állam nyakán maradnak. És azt nem lehet várni az államtól, hogy ebbe belenyugodjon. A másik szempont pedig az, hogy a mezőgazdaság és az állattenyésztés megbomlott egyensúlyának helyreállításához az állattartó telepeket is földhöz akarják juttatni. Csakhogy a nagy állattartó telepek zömét már tőkés társaságok privatizálták, amelyek tulajdonosi körében külföldiek is vannak, illetve olyan befektetők, akik életükben talán ott sem jártak, miközben a mezőgazdaságból élő helyben lakók hiába szeretnének földhöz jutni.
Gráf elmondta azt is, a pályázati egységek előkészítésekor egyeztetnek a földeket éppen bérlő tulajdonosokkal. Font Sándor, a bizottság fideszes elnöke felhívta a figyelmet arra, ez a gyakorlat törvényellenes, és a korrupció melegágya.
Az ügyeskedők ideje
Tény, hogy ma a legkecsegtetőbb befektetés a föld, tekintve, hogy a magyar földárak még mindig mélyen a nyugatiak alatt vannak, és a Gyurcsány-kormány intézkedéseinek következtében az ipari beruházásoknál biztonságosabb a haszon. Semmit nem kell tennie a földvásárlónak, csak kivárnia a 2011-es földliberalizációt, addig is zsebre tehet uniós támogatásokat, majd többszörös áron túladhat a szerzeményén. A külföldiek földvásárlására vonatkozó moratórium lejártával az uniós irányvonalnak megfelelő, modern, a kis- és a közepes gazdaságokra támaszkodó birtokszerkezet kialakításának költségei a többszörösét teszik majd ki a mostaninak. A helyben lakó, a földből élő gazdák, akiket most nem engednek földhöz jutni, „aranyáron” bővíthetik birtokukat, ha lesz rá pénzük, illetve akaratuk. Ugyanis a jelenleg zajló folyamatok előrevetítik a vidék elnéptelenedésének felgyorsulását, a nagyvárosokba irányuló szociális népvándorlást. Ráadásul a közös uniós agrárpolitika irányelvei szerint a jövőben a birtokméret nagyságával arányosan és jelentősen csökkennek a mezőgazdasági támogatások, a nagyoktól „elvett” forrásokat a vidékfejlesztésre fogják fordítani. A folyamatok ismeretében még inkább érthetetlen a kormány hozzáállása. Kis Zoltán (SZDSZ) lapunknak adott korábbi interjújában a pénzügyi befektetői lobbi szerepére utalt. A törvény a már így is elképesztő méreteket öltő földspekulációt is felpörgeti, tulajdonképpen kiépíti a spekulációt legalizáló intézményrendszert – véli Ángyán József egyetemi tanár, a Fidesz képviselője. Mint rámutatott, a jövőben sem parlamenti, sem társadalmi kontroll nem lesz a nemzeti földvagyon felett. Az viszont tény: a költségvetésnek minden fillér kell, úgyhogy nagy a veszélye, hogy a föld sorsát nem az össznemzeti érdek, hanem a rövidlátó fiskális szemlélet határozza meg. Gráf József nyilatkozataiban azt hangsúlyozta: lemond, ha az új rendszerben a birtokpolitikai stratégia nem érvényesül. Ezután már csak két kérdés marad: van-e egyáltalán, és jó-e ez a birtokpolitika? És miként érvényesítheti elképzeléseit a miniszter a konvergenciaprogram eltökélt végrehajtóival, a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. többségi irányítóival szemben? A tárca ugyanis – amely a legértékesebb vagyonelemet vitte be –, mint bokréta a kalapon, csak egy fővel van jelen a zrt.-t irányító testületben.
délután
Jól érezhető földrengés volt Csongrádban
