A londoni kollégák élénken tiltakoznak az elfogultság vádja ellen, sőt a televízió tényfeltáró csoportjának vezetője, Fran Unsworth azt írta blogjában (www.bbc.co.uk/blogs/theeditors/2007/05/alan.html), a Wall Street Journal (WSJ) jobban járna, ha inkább saját magának tenne fel kérdéseket Pakisztánban megölt tudósítója, Daniel Pearl tragédiája miatt.
Úgy tűnik, a „nagyok” is megvívják a maguk presztízsharcait. Való igaz ugyanakkor, hogy a március 12-én túszul ejtett Johnston volt az egyetlen nyugati újságíró, aki huzamosan Gázában tartózkodott, még ha külföldi riporterek – köztük néhány magyar – szintén megfordultak is a közelmúltban betonfallal hermetikusan lezárt övezetben. A terület a világ egyik legnyomorúságosabb és legveszélyesebb helye, az izraeliek nem véletlenül tervezik védelmi sáv kialakítását, hogy megakadályozzák a falon túlról érkező folyamatos rakétatámadásokat. A zsidó állam 2005 szeptemberében adta fel a csaknem másfél millió palesztin által lakott terület megszállását, de az utóbbi hónapokban az izraeli hadsereg mind többször tért vissza, hogy célzott támadásokat hajtson végre potenciális vagy tényleges merénylők ellen. Az ilyen jellegű akciók azonban olykor tragikus véget érnek, mint ahogyan az tavaly november 8-án Bét-Hanúnban történt, ahol a légierő tévedésből egy lakóházat lőtt ki, tizennyolc palesztin civil, köztük hét gyermek életét oltva ki. (Lásd helyszíni riportunkat: Kereszttűz, Magyar Nemzet Magazin, 2006. december 23.) De jól jellemzi a helyzetet az is, hogy 2005 óta tizennégy külföldi újságírót raboltak el az övezetben, igaz, a 44 éves Johnston kivételével eddig mindegyiküket sértetlenül szabadon engedték.
Reménykeltő, hogy a minap az interneten megjelent egy videofilm, amelyen a tudósító maga számol be arról, hogy jól van, rendesen bánnak vele – csakhogy nem lehet tudni, mikor készült a felvétel. Annyi bizonyos, hogy a filmen a Dzsais al-Iszlám (Az Iszlám Hadserege) nevű szélsőséges szervezet Nagy-Britanniában fogva tartott mozlim rabok, köztük Abu Katada iszlám vallási vezető szabadon bocsátását követelik a túsz életéért cserébe. Ezt mind a kormányzó palesztin Hamász, mind a brit kormány teljesíthetetlen feltételnek nevezte. Persze valószínűleg sosem fogjuk megtudni, hogy a Wall Street Journal, a BBC és számos internetes portál szerzői között zajló nyilvános szócsata mögött milyen titkosszolgálati akciók bújnak meg, az azonban látható, hogy Alan Johnston esete fontos folyamatokat indított el. Története kapcsán sokan hívták fel a figyelmet arra, hogy fél évszázada nem volt annyira veszélyes az újságírói hivatás gyakorlása, mint mostanában. Május 3-án, a sajtószabadság világnapján az összes nagyobb nemzetközi újságíró-szervezet közzétette szomorú statisztikáit, amelyekből kiderült, hogy tavaly több mint százötven zsurnalisztát öltek meg munkája végzése közben, százhetvenen pedig fogságba kerültek, csak mert útjában voltak valakinek. Május 3-át különben 1993-ban szentelték azoknak az újságíróknak, akiket hivatásuk miatt öltek meg, bántalmaztak, ejtettek fogságba vagy állítottak indokolatlanul bíróság elé bárhol a világon. A sajtószabadságdíjat az idén – posztumusz – Anna Politkovszkaja, a 2006. október
7-én moszkvai lakóházának liftjében lelőtt orosz újságírónő kapta.
Emellett azonban az utóbbi hetekben politikusok, sajtómunkások és hétköznapi emberek tömege emelte fel szavát a válságövezetekben tevékenykedő újságírók védelmében, akikről sokan még most is azt tartják, hogy bolondok, esetleg kémek. Ám hogy a tudósítók tevékenységével szemben szkeptikus nézőknek, olvasóknak nincs feltétlenül igazuk, jól szemlélteti az a több mint ötszáz blog, amelyet részben Johnston kollégái, barátai nyitottak, ezen az újfajta fórumon keresztül követelve a tévés szabadon bocsátását. Emellett az utóbbi hetekben hatvanezren írták alá a BBC Free Alan című petícióját.
Jon Williams, a globális televízió világhíradójának szerkesztője érdeklődésünkre azt mondta, a BBC mindent megtesz tudósítója kiszabadításáért, igyekszik beszélni minél több emberrel, együttműködni a helyi hatóságokkal és újságíró-szervezetekkel. A tudósítók biztonságáért a helyi újságírók is küzdenek, rendszeresen szerveznek például tüntetéseket, így tiltakozva a Gázát a külvilágtól gyakorlatilag teljesen elzáró erőszakcselekmények ellen. A belharcok közepette azonban épp a palesztin riporterek élete forog a legnagyobb veszélyben, két hete például a Fatah fegyveresei Gázában kirángatták egy taxiból a Hamászhoz közel álló Palestine Daily című lap két fiatal munkatársát, majd agyonlőtték őket.
S hogy az ilyen hírek hallatán miért éri meg mégis a haditudósítói pályán maradni? A választ részben Jon Williams adta meg, aki még a Wall Street Journallal kirobbant vita előtt, ám az ott megfogalmazott vádakra már jó előre választ adva úgy fogalmazott: „Az újságíróknak olvasóik szemének és fülének kell lenniük, a hatalmas híráradatban is felkészülten és pártatlanul kell tudósítaniuk a világ valós eseményeiről. Ez az oka annak, hogy a BBC munkatársai ma is jelen vannak olyan helyeken, mint Irak, Afganisztán vagy Dárfúr, s ezért dolgozott Alan Johnston is Gázában.”
Különben a brit túsz életét furcsamód éppen állampolgársága mentheti meg, elvégre egy nyugati újságíró sorsa nagy súllyal esik a latba a tárgyalások során, szabadulásáért tekintélyes összeget hajlandók fizetni a kormányok, hiába a „terroristákkal nem tárgyalunk” elv. Jellemző az is, hogy az emberrablók a tudósítókat, nyugati üzletembereket segítő helyi sofőrökkel, tolmácsokkal, újságírókkal rendszerint rögvest végeznek, s csak a külföldi állampolgárokat hurcolják magukkal.
Az ENSZ a múlt év végén arra kérte a kormányokat 1738. számú határozatában, tiszteljék az újságírók jogait, ám ez a felhívás önmagában aligha több a média felé tett gesztusnál. Sajnos egyelőre a civil szféra sem tehetett többet, mint hogy gyertyát gyújt Alan Johnstonért többek között London, Jakarta, Peking és Gáza város szívében.
origo.hu
Megkötözve, fej nélkül hevertek az áldozatok - döbbenetes leleteket találtak a magyar régészek
