Új humanizmus Európa számára címmel június 21-e és 24-e között egyetemi tanárok és rektorok tartottak szimpóziumot Rómában. A XX. század legmarkánsabb jellemzője a mesterségesen, többnyire diktatúrák által kreált vagy elfogadott, de mindenképp propagált ideológiák széles körű térnyerése volt. Bár a század végére az elnyomó rendszerek javarészt összeomlottak, a hit és a tudás művi szembeállítása – a két nagy totalitárius rendszer fontos tézise – nem tűnt el nyomtalanul. Igaz, a probléma történelmi „beágyazottsága” sem elhanyagolható, legalább háromszáz éves, de a történelem folyamán talán még soha nem indult ilyen szervezett támadás a hit ellen – a tudomány nevében –, mint az elmúlt évszázadban. Egyelőre nem látszik, hogy az új évszázad hoz-e gyökeres változást e mesterségesen táplált szembeállítás megszüntetése terén.
Hit és tudomány összeegyeztetése aligha probléma az európai egyetemek katolikus tanárai számára, és a római találkozó, a számos szekció munkája, valamint a résztvevőknek mondott pápai beszéd sem ezzel a kérdéssel foglalkozott elsősorban. Épp ellenkezőleg: XVI. Benedek pápa mintha nem is a hívő tudósokat akarta volna megszólítani, hanem azokat, akik bár érzékelik korunk válságát, nem tudják meghatározni annak okait, és ezért a kivezető utat sem találják. Arra hívta fel a figyelmet, hogy napjaink krízise éppen abból következik, hogy száműztük Istent az ember életéből. Ha nem ismerjük meg Istent Krisztusban – mondta a pápa –, maga a valóság válik megfejthetetlen rejtvénnyé. A tudás nem korlátozható az intellektuálisan megismerhető világra, és magában foglalja azt a mindig megújuló készséget, amely lehetővé teszi, hogy előítéletek nélkül tekintsünk a dolgokra.
Erdő Péter bíboros is arról beszélt felszólalásában, hogy a keresztény egyetemi tanárok tudnak új szívet adni Európának. Valójában a hit és a tudomány nem szemben állnak egymással, hanem egymásra vannak utalva. A magyar prímás a találkozót lezáró, a lateráni székesegyházban mondott miséjének homíliájában azt is kifejtette, hogy ha az emberi erőfeszítések szándékosan elszakadnak Isten létezésétől, akkor nem szabadulhatnak meg attól a szomorú árnyéktól, amelyet az egyetemesség értékének és az egész emberi létezés értelmének hiánya vet rájuk.
Az Európai Unió létrejötte szempontjából kulcsfontosságú római szerződés ötvenedik évfordulója alkalmából rendezett összejövetel fontosságát jelzi, hogy az olasz kormány illetékes miniszterei mellett a köztársasági elnök is részt vett a találkozó fontosabb eseményein, s ugyanígy az Európai Unió és az Európa Tanács is bekapcsolódott a munkába.
Bizonyos azonban, hogy a hit és a tudás mesterséges szembeállítása és az ebből eredő feszültség szítása egyik napról a másikra nem fog megszűnni. Nem sokkal a római szimpózium előtt a walesi Hayben tartott kulturális fesztiválon is tudományos fórumot tartottak, amelynek fő témája a tudományellenes nézetek terjedése, illetve az ezekkel szemben tanúsítandó stratégia volt. A legnagyobb baloldali brit napilap, a Guardian szervezésében létrejött megbeszélésen Martin Rees csillagász, a Royal Society, a Királyi Társaság elnöke a riasztó új kultuszok, irracionális babonák visszaszorítása érdekében arra szólította fel a tudósokat, hogy fogjanak össze a nagy vallási felekezetek vezetőivel. Az engesztelhetetlen vallásellenességéről elhíresült biológus, Richard Dawkins számára azonban a mégoly kívánatos cél elérése sem elegendő ok egy ilyen összefogásra. Igaz, ő maga képes volt egy ízben kooperálni Richard Harries oxfordi püspökkel annak megakadályozása érdekében, hogy a darwinizmust tagadó kreacionisták iskolahálózatot hozzanak létre.
A kreacionizmus kontra darwinizmus vitában egyébként a nálunk is leggyakrabban hangoztatott tudományos, de a tömegtájékoztatás eszközeivel sulykolt vád, mellyel az egyház tudományellenességét kívánják bizonyítani, nem más, mint hogy a kereszténység tagadja az evolúciót. A kreacionizmusdivat mindössze tizenöt éves múltra tekinthet vissza, és Phillip E. Johnson Darwin on Trial című könyve alapján terjedt el szélsebesen, némi politikai hátszéllel. Úgy tűnik, a keresztény egyházak közül jó néhány az elmélet hívévé szegődött, de arról éppenséggel szó sincs, hogy az e téren legnagyobb energiával támadott katolikus egyház is közéjük tartozna. Tavaly szeptemberben például kész tényként közölte egy internetes lap, hogy a pápa az egyház evolúcióval kapcsolatos megosztottsága miatt egységesíteni kívánja üzeneteit, és ez nyilván visszarendeződés lesz II. János Pál nézeteihez képest, aki a darwinizmust úgy értékelte: több mint hipotézis. E visszarendeződés legfőbb jeleként említették, hogy a találkozón részt vesz Christoph Schönborn bíboros, bécsi érsek, aki a kreacionizmus elkötelezett híve. Ezzel szemben Schönborn a Castel Gandolfóban rendezett találkozó előtt egy héttel a Rimini Meetingen tartott előadást a témában, ahol éppenséggel határozottan síkraszállt a kreacionizmus ellen, de azt sem hallgatta el, hogy problémásnak találja az ideologikus darwinizmust is.
Valami titokzatos okból kifolyólag a neokreacionizmus magyar fellegvárait viszont nem ostromolja a tudományos nézetek terjesztése iránt oly elkötelezett hazai sajtó. Az első magyar nyelven is olvasható antidarwinista nézetek a stuttgarti Evangéliumi Kiadó gondozásában jelentek meg, de – félreértés ne essék – ez a könyvkiadó nem katolikus. A rendszerváltás után elsőként talán az Új Vénusz Lap- és Könyvkiadó jelentetett meg kreacionista munkát, Balsiger és Sellier könyvét, amelyet Noé bárkája nyomában címmel adtak ki. (A kiadó fő profilja egyébként bűnügyi történetek, ezoterikus könyvek, szellemhistóriák megjelentetése.) A legtöbb kreacionista művet azonban a többek között Németh Sándor és Hack Péter szerkesztésében megjelenő Új Exodus gondozásában olvashatjuk. Úgy tűnik, a pápa vagy Schönborn bíboros lehet tudományellenes, reakciós, de Hack Péter nem.
Az ehhez hasonló irányított előítéletek nem csak nálunk tapasztalhatók: Dawkins prekoncepciója éppoly erős és éppoly irracionális, mint ami ellen maga is küzdeni akar. Azon kijelentése, amely szerint a püspökök ugyan nem öltek meg senkit személyesen, de otthonosabbá tették a világot azoknak, akik a hit erényeit dicsőítik a józan ésszel szemben, mintha egyenesen a Benedek pápa beszédében említett elfogultságtól mentes tudomány antitézise lenne. Hasonlóan vélekedett Steve Jones genetikus is, az antikreacionizmus másik neves harcosa, aki úgy vélte, hogy nagyjából ugyanazt tartják igaznak a püspökök is, mint az imámok.
Úgy tűnik tehát, hogy a vallásellenesség tudományos képviselői és az egyházak közötti összefogás még a babonák leküzdése elleni harcban sem várható. De hogy mennyire nem tudományos meggyőződés terjesztéséről van szó, azt jól jellemzik Martin Rees szavai, aki megfontolásra érdemesnek tartotta, hogyha a tudomány képviselői azt a benyomást keltik: a tudomány az egyházak fő tanításával szemben is ellenséges, nehezebb lesz szembeszállni a tudományellenességgel.
Ez színtiszta propaganda. Benyomások keltése helyett talán célszerűbb lett volna az igazság kereséséről beszélni, és akkor nem lenne olyan groteszk a „tudományos vallásellenesség” képviselőinek e párbeszéde.
Ukrajna
Zelenszkij szánalmasan fenyegetőzik
