Alkotmánybírósági verdikt a kitüntetésekről

Várhatóan ma kerül nyilvánosságra az Alkotmánybíróság állásfoglalása, amely a köztársasági elnök kitüntetési jogkörét tisztázza – méghozzá minden bizonnyal Sólyom László államfő megelégedésére.

Sólyom László köztársasági elnök még 2006 márciusában fordult az Alkotmánybírósághoz (AB), azt tudakolva, meddig terjed az ő kötelezettsége, mérlegelési joga a kitüntetettek névsorának aláírása kapcsán. Miután Gyurcsány Ferenc miniszterelnök június 21-én (elődje, Medgyessy Péter öt évvel ezelőtti kísérletét megismételve) levélben javasolta Horn Gyula volt kormányfő kitüntetését 75. születésnapja alkalmából, Sólyom a döntését az AB küszöbönálló állásfoglalásától tette függővé. Lapunk már a múlt héten hírt adott arról, információink szerint a taláros testület állásfoglalása elkészült, és annak értelmében az államfő igenis megtagadhatja a kormányfő által javasolt személyek kitüntetését, ha az elismerés sérti az államszervezet demokratikus működését. Ismeretes, Sólyom a kormányfői felterjesztésre reagálva azt közölte a sajtóval: a Magyar Köztársaság alkotmánya értékrendjével ellentétes volt Horn 1956-os tevékenysége, ezért aggályosnak tartja az állampárti külügyminiszter kitüntetését.
A Gyurcsány kitüntetési javaslatából kerekedő botrány okán is felvetődik: vajon a volt karhatalmista Horn helyett miért nem Nagy Imre, a forradalom miniszterelnöke kap – posztumusz – kitüntetést? A kitüntetésadományozásról szóló kormányhatározat ezt, úgy tűnik, lehetővé teszi: „Állami kitüntetés posztumusz adományozására (…) akkor tehető javaslat, ha az érintett személy a) hivatása teljesítése közben a nemzet, a haza biztonságának, az ország lakosságának védelme érdekében tanúsított hősies és önfeláldozó helytállása során vesztette életét, vagy b) a nemzet javát szolgáló kimagasló érdemek elismerését kizárólag az érintett halála akadályozta meg.”
Egyébként Horn Gyula egyáltalán nem változtatta meg 1956-beli véleményét. 1994-ben, amikor pufajkásmúltját felemlítették a parlamentben, egy odavetett „Na és?” kíséretében ismerte azt el. A Die Weltnek tavaly kijelentette: „A pufajkások osztagában a törvényes rendet védtem.”
Az 1956. december elején létrejött első karhatalmi ezredek már december 6-án vérengzésbe fogtak. A Marx téri vérengzéskor Horn Gyula is jelen volt. A pufajkások hírhedt szerepe a forradalom megtorlásában a december 8-val kezdődő sortüzekkel és az Ausztriába menekülő forradalmárok elleni golyószórózással teljesedett ki. Sokak szerint kétes továbbá Horn Gyula 1989-es dicsősége, illetve meghatározó szerepe a vasfüggöny lebontásában. Az 1989. augusztus 19-i páneurópai piknik ötletgazdája a korabeli MDF debreceni csoportjának aktivistája, Mészáros Ferenc volt. A debreceni MDF a soproni ellenzéki kerekasztallal karöltve járta ki a határsávban megtartandó demonstratív rendezvény lehetőségét, amint arra lapunk ez év április 11-i számában Mészáros visszaemlékezik. Igazából Pozsgay Imre akkori államminiszter karolta fel a civil kezdeményezést, elvállalva a fővédnökséget Habsburg Ottóval együtt.
Félrevezető a piknik helyszínén, a sopronpusztai kapunál 2004-ben felépített obeliszk szövege: „Ezen a helyen vágta át 1989. augusztus 27-én a két külügyminiszter, Magyarország részéről Horn Gyula és Ausztria részéről Alois Mock az úgynevezett vasfüggönyt.” A vágás tíz kilométerrel arrébb történt. Azt Németh Miklós nyilatkozta a Heti Válasznak néhány éve, hogy az osztrák– magyar határ megnyitása nem annyira Horn külügyminiszter, hanem sokkal inkább az ő korabeli kormányfői kompetenciája és döntése volt.