Az alkoholizmus szenvedélye tizedeli az ausztrálokat

Akár egészségügyi katasztrófához is vezethet Ausztráliában az alkoholizmus szenvedélye. Ma már minden nyolcadik ember veszélyes mennyiségű szeszes italt fogyaszt az ötödik kontinensen, így a következő húsz esztendőben rohamosan szaporodik majd a májzsugorodásban, daganatos betegségekben és agyi rendellenességekben szenvedők száma. Átlagban tíz ausztrál hal meg naponta az alkoholizálás következményeként, s felmérések szerint 230 ezer gyerek állandóan azt látja otthon, hogy a szülei közül valamelyik iszik.

Ilyen a kultúránk, elfogadja a társadalmunk az alkohol iránti rajongást, sőt még valamennyire támogatja is – fogalmazott a sydneyi St. Vincent kórház egyik docense.
– Az alkohol minden más káros szert megelőz a halálozási okok között, ehhez képest a heroin és a többi kábítószer elenyésző mennyiségű problémát okoz.
A jelenség igazolja arrafelé a mondást, amely szerint az emberiségnek két nagy ellensége van: a jólét és a szegénység. A bevándorlóktól származó többségi lakosság az előbbiben szenved, ami történik – az Ausztrál Nemzeti Drogtanács szerint –, a gazdagságot tükrözi, hiszen az embereknek több pénze marad sörre, borra és tömény italra – ezek ára ráadásul csökkent. Az érintett családokat tovább sújtja, hogy a baj folyományaként egyre több a fizikai bántalmazás és a szexuális erőszak.
A bennszülötteket, a fehérbőrűekkel ellentétben, éppen a nyomor és a kilátástalanság vezeti arra, hogy az alkoholhoz forduljanak. Körükben hatalmas a munkanélküliség, hiányos az egészségügyi ellátás és az oktatás, mindezek következményeként úgy érzik, messze lemaradtak a többségi társadalomtól. Köztük még nagyobb pusztítást végeznek a szenvedélybetegségek, mint bármely más népcsoportban, az italozás következményeként másfél naponta meghal egy őslakos, ami azért is riasztó, mert az összlakosság két százalékát sem teszik ki. A leggyakoribb közvetlen halálok a lerészegedett férfiaknál az öngyilkosság, alkoholista nőknél pedig a májkárosodás és az agyvérzés – de az erőszakosság és balesetek is szedik rendre a maguk áldozatait.
A legcivilizáltabb régióban, Új-Dél-Walesben kórházi ellátással és tanácsadással még féken tudják tartani az iszákosságot, de a távoli Nyugat-Ausztráliában, az északi területeken és Queenslandben egyelőre alig van esély a gyógyulásra. Bár néhány bennszülött közösségben már betiltották a szeszes italt, a csábítás nagyobb erő; az elszigetelt települések helyzetét időzített bombához hasonlítják a szakemberek, amely már felrobbant. A következő években ezért még több szenvedést és boldogtalanságot hoz majd a törzsi világra.
Az őslakók szerint az alkohol nem más, mint az ő összetört lelkük. Mégis hiszik, hogy túlélik ezt a népbetegséget is, és saját kultúrájuk segít a gyógyulásban. Azt viszont még ők sem tudják, hogyan.