Az elrontott születésnap

Bizony, hosszan sorolhatnám azoknak a nevét, akiknek elromlott néhány születésnapjuk a most ünnepelt nevezetes államférfi kádári esztendei alatt. Nagy Imrének kevés: tettek róla, s még százak meg százak is boldogak lettek volna néhány ajándék születésnappal. Jó húszezer magyar eleinte a börtönben ünnepelte a születésnapját, majd szabadlábon – éppen Horn Gyula rendszerének lazább bilincsei között. A hatalom bűvöletében ilyesmire már nem illik emlékezni. Aki igaz rendszert épít, annak ab ovo igaza van, különösen a bestiális osztályellenséggel szemben. A magukfajta bűnözőkre a szocialista humanizmus alkalmazása végzetes félreértés lenne – tanították nekünk a vizsgálati fogság gyötrelmes hónapjaiban.
Nem tudhatjuk meg, Horn Gyulának mikor kezdett gyanús lenni, hogy talán mégsem a győztes rendszert szolgálja. 1989-ben még a felelősség gondolatát is elhessegette, sőt 2006-ban is igazolva látta a múltját. Vajon mit mondott volna a legmagasabb kitüntetés átvételekor?
„Az egész életút értékelése” a hivatalos kívánalom. A magyar értelmiség legrútabb bűne a szelektív történelmi emlékezet – olvashattuk Sütő Andrástól. A felterjesztésre jogosult kormányfő mintha már nem látná a haza szabadsága, a magyarság lelke-szelleme, a szabadságharcban életüket kockáztatók ellen elkövetett bűnöket, amelyek 33 éven át jól jövedelmeztek, s máig előnynek számítanak, mégpedig azokkal szemben, akiket a történelem igazolt. Nem a szovjet gyarmati hatalom győzött, hanem – ha sokára is – a forradalom és szabadságharc. Aki ezzel vitába akar szállni, az töröltesse az első szabadon választott Országgyűlés első törvényét.
Sajátságos párosítási kísérlet folyik itt. Nagy Imre mellé Horn Gyulát is megtennék totemoszlopnak, pedig az egyik belehalt abba, amiből a másik karriert épített. A hősiesen védelmezett mundért ma pufajkának hívják. S ezt nevezik elvi politizálásnak azok, akik az államfő elutasításában aktuálpolitikát gyanítanak! Bevallom, ennél eszesebb politikusoknak néztem őket.
Regéczy-Nagy László

Megtagadhatja-e állami kitüntetését egy magyar polgárnak a köztársasági elnök? Akkor is, ha erre a miniszterelnök előterjesztést tett?
E kérdés volt a tárgya minap az ATV Újságíróklubja négy, erősen elfogult tagjának. Avar János rögtön előállt azzal, hogy ha lehet a Deák téren szobrot állítani Bajcsy-Zsilinszky Endrének, legalább úgy érdemelné meg a magas állami kitüntetést Horn Gyula. Ez az összevetés példátlanul ostoba, tele gyűlöletkeltő, pimasz előítélettel. Mert, csak röviden, Bajcsy-Zsilinszky Endre egész életében és tetteiben a magyar nemzet, a haza védelmében cselekedett, 1944-ben a hazánkat megszálló német hatalom pribékjeivel állt szembe fegyveresen. Ő szervezte az ellenállási mozgalmat, és végül, amikor a katonai szervezkedést a nyilasok leleplezték, őt is elfogták, és gyalázatos bírósági eljárás után 1944 karácsonyán kivégezték. Ő méltó példaképe a hűséges, mindhalálig tisztességes magyar embernek.
Ezzel szemben Horn Gyula példaképe lehet a hazáját és nemzetét eláruló politikusnak. Muszkavezető volt, 1956-ban szemben állt a világra szóló magyar forradalommal, a szovjet-orosz megszálló katonaság mellett fegyverrel szolgált a kommunista rendszer megszilárdításáért, és a törvényes magyar kormányt, Nagy Imre miniszterelnököt galádul megtagadta. A megtorlásokért neki is viselnie kell a felelősséget. Gyurcsány miniszterelnök elvtárs és cimborái azt hiszik, mindent le lehet nyomni a szegény magyar polgár torkán; nagyon tévednek!
Domonkos István,
a Bajcsy-Zsilinszky Társaság régi tagja

Megdöbbenve olvastam a Magyar Nemzetben, hogy Gyurcsány Ferenc Horn Gyulát állami kitüntetésre javasolta, aki – mint elismerte – pufajkás volt az 1956-os forradalom és szabadságharc felszámolásában. A pufajkások segítettek az ávósoknak a forradalmárok összeszedésében. A törvényes rend védelméről szó sem lehetett a kádárista megtorlás és kivégzéssorozat hónapjaiban! Magyarországnak önálló külügye nem volt sem 1956 előtt, sem azután, tehát egyik külügyminiszter sem tudta a magyar érdekeket képviselni és előbbre vinni. Ilyenek nem voltak ugyanis. Csak szovjet érdekek. Horn jobban tenné, ha kivonulna a politikából véglegesen. Az MSZP-nek nincsen sem politikailag, sem gazdasági téren feddhetetlen politikusa. A szociális eszméktől pedig messzebbre vannak, mint Makó Jeruzsálemtől.
Id. Farkas Imre
Nagykáta