Dübörgő jóslatok

Az elmúlt napok eseményei egyre világosabban utalnak arra, hogy a kormány megint nem fér a bőrébe. Ismét kezdődik a bűvészkedés a gazdaság számaival, hogy az egyre nehezedő mindennapi megélhetésről elterelődjön a figyelem. A kabinet lépésről lépésre enged a csábításnak, és fokozatosan előveszi azokat a trükköket, amiket őszödi beszédében a miniszterelnök egyszer már hazugságnak minősített. A kormánypárti politikusok szónoklataiban ismét feldübörgött a gazdaság. Csak azt nem tudni, vajon az ország lakosságának kétharmada mitől érzi mégis úgy, hogy az elmúlt egy évben jelentősen romlott hazánkban az életszínvonal.
Először még csak halkan, bátortalanul, a majális családi légkörében említette a miniszterelnök, hogy további megszorításokra nem lesz már szükség az országban. A következő lépés a koalíciós szerződés kiegészítése volt. Gyurcsány Ferenc és Kóka János a dokumentum aláírása után az adócsökkentésről szóló régi, lejárt slágert hangszerelte újra. Persze, hamar kiderült, hogy a kedvezmények tervezett megvonása miatt személyi jövedelemadóból nemhogy kevesebbet, hanem többet kell fizetnünk majd. A bolti árakra rakodó áfa lefaragásáról sincs szó. Legfeljebb a cégek terhein enyhítene valamit a kabinet, mert a befektetők közül már többen csomagolnak, és olcsóbb országot keresnek maguknak. Lényegében erről szól a 38,5 százalékból mindössze 1,5 százalékot elengedő fantasztikus adóteher-csökkentés, ami után a magyar polgárokat sújtó elvonások mértéke – az új uniós tagországokkal összehasonlítva – két év múlva is a legsúlyosabbak közé tartozik.
A múlt héten tovább gyarapodott a lódításgyanús bejelentések sora. Meg sem várva a Pénzügyminisztérium hivatalos értékelését, Gyurcsány Ferenc a Marczibányi téren ismét úgy érezte, hogy valami nagyot kell mondania, mert vastapsra szerette volna ingerelni a lakossági fórumon részt vevő nyugdíjasokat. Úgy tűnik, nem volt más a tarsolyban, mint a régi recept, a haló poraiból ismét feltámadó és az országon végigdübörgő gazdaság. Röpke néhány perc alatt a kormányfőnek még a legoptimistább növekedési előrejelzéseket is mintegy fél százalékkal sikerült felülírnia. Mielőtt azonban megkönnyebbülten felsóhajtanánk, nem árt tudnunk azt sem, hogy a miniszterelnöki jóslat megvalósulása esetén is messze lehagy minket mindegyik környékbeli uniós tagország a régiós versenyben.
A nyugdíjasok mellének szegezett másik csodafegyver a havi apanázs kétszázalékos emelése volt, amivel a kormányfő csakugyan lelkesedést csiholt hallgatóságában. A korosodó polgárok azonban valószínűleg csak az emelés szóra kapták fel a fejüket, a százalékoknak már nem számoltak utána. Pedig ha megteszik, hamar kiderül, hogy Gyurcsány Ferenc nem azt az ajánlatot tette, amivel jól is járnak. Miközben a teremben a miniszterelnököt hallgatták, a Központi Statisztikai Hivatal közzétette a legfrissebb inflációs adatokat. A számok nemcsak arról szóltak, hogy júniusban minden előzetes várakozást meghaladóan drágult az élet az országban, hanem arról is, hogy a nyugdíjasok pénze sokkal jobban romlik, mint általában a lakosságé. Az ezt mérő, nyugdíjas-infláció meghaladja a tíz százalékot, miközben az eddigi emelés és a 13. havi plusz a nyugdíjaknál durván hatszázalékos többletet tesz ki. Ha ehhez hozzáadunk kettőt, az testvérek között is csak nyolc százalék. S vajon hol van a többi?
Sehol. Mert az idős emberek pénze, ahogyan másoké is, nyomtalanul eltűnt az államháztartási hiány Bermuda-háromszögében. Kedves nyugdíjasok a Marczibányi téren: ezt tessék megtapsolni!