Életfogytig a fegyházban

Azt követően, hogy az Alkotmánybíróság 1990-ben idehaza eltörölte a halálbüntetést, a börtönügy új ellentmondásokkal szembesült. Ezt erősítette meg a Magyar Helsinki Bizottságnak (MHB) az a vizsgálata, amelyet a jogvédők májusban végeztek el a szegedi Csillag börtönben. A tapasztalatok egyeztetése jelenleg is tart, a főbb megállapításokról azonban lapunknak tájékoztatást adott a Helsinki Bizottság és a büntetés-végrehajtás országos vezetője is.

A jogvédők május 14–21. közötti látogatását megelőzően egy életfogytig tartó büntetésre ítélt rab öngyilkosságot követett el, és életét vesztette a Csillagban. A Magyar Helsinki Bizottság munkatársainak közlése szerint a parancsnok elmondta, hogy további két személy is beígérte, önkezével vet véget életének. Az MHB riasztónak tartja ezt a jelenséget, és rámutat, hogy mivel a tényleges életfogytig tartó fegyházra ítélt embereknek nincs perspektívájuk, semmilyen reménységük, nem-egyszer az öngyilkosságban keresik a kiutat. Ez a büntetési forma ugyanakkor rendkívüli terheket ró az intézetekre is. Az őrzés biztonságáról ugyanis gondoskodniuk kell. A legszigorúbb büntetéseket köztudomásúan azokra róják ki a bíróságok, akik brutális bűncselekményeket követtek el. A gondokat úgy próbálják megoldani, hogy az életfogytig tartó fegyházra s a tíz–tizenöt évi szabadságvesztésre ítélt rabok többségét a Szegedi Fegyház és Börtön celláiban helyezik el. A Csillag parancsnoka emellett 2005 októberében külön körletet jelölt ki a tényleges életfogytosoknak. Erre 40–50 millió forintot költöttek.
A Magyar Helsinki Bizottság szerint azonban ezek a holland mintára bevezetett intézkedések csak tűzoltásnak tekinthetők. A helyi kezdeményezés nem pótolhatja a hiányt, ami abból fakad, hogy a jogszabályok nem rendezik az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtásának részletes feltételeit, és a pénz is hiányzik a megfelelőnek mondható körülmények kialakításához.
Lapunkat Csere László vezérőrnagy, a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka úgy tájékoztatta: az országban jelenleg 12 olyan elítélt van, akiknek a jogerős ítélet szerint életük végéig a rács mögött kell tartózkodniuk. Közülük nyolcat a Csillagban őriznek. A húsz év letöltése után feltételes szabadságra bocsátható 232 életfogytiglanra ítélt fogoly közül 164-en töltik büntetésüket Szegeden.
A Csillag immár 125 éves, ódon falai között az egyik szárnyépületben alakították ki az úgynevezett hosszúidős speciális rezsim körletét. A Helsinki Bizottság jelentése szerint itt 12 zárka található. A cellák két-két korábbi kisebb zárka egybenyitásával jöttek létre. Az egyik rész a nappali, a másik rész az éjszakai tartózkodásra szolgál. Legtöbbjüknek csupán egy lakója van. A rabok nem hagyhatják el ezt a területet. Munkáltatásuk a zárkában zajlik. Az elítéltek általában gyufásdobozt hajtogatnak. Könyvhöz s – letéti pénzükből, keresményükből – külön élelmiszerhez is csak úgy juthatnak, hogy az eléjük tett listáról kiválasztják az élelmiszert, az olvasnivalót. Ellátásukról külön őrszemélyzet gondoskodik. Időnként pszichológushoz és pszichiáterhez fordulhatnak. Körletük úgynevezett foglalkoztató részlegében sportolhatnak is.
A Helsinki Bizottság munkatársaival közölt nyilatkozataikból azonban az derül ki, hogy ők a különleges bánásmódból csupán a nagyobb szigort érzékelik. Panaszolták például, hogy sétaudvaruk a tetőtérben van, ahol a hajnali órákat kivéve nagy a forróság. Ingüket a séta idején ennek ellenére nem vethetik le. A „különleges” elbánás egyik megnyilvánulásaként látogatót csak úgy fogadhatnak, hogy közben biztonsági zárkában kell tartózkodniuk.
A büntetés-végrehajtás országos parancsnoka lapunk megkeresésére írásban azt válaszolta, hogy a legszigorúbb feltételek közt őrzött személyek sincsenek elzárva attól, hogy kapcsolatot tartsanak a családjukkal. – Nemrégiben egy édesapa találkozott a fiával – tájékoztatott Csere László vezérőrnagy.
A Csillag másik új körlete az úgynevezett biztonsági speciális rezsim. A Magyar Helsinki Bizottság megítélése szerint ez a hosszúidős őrzési forma kedvezőtlenebb változata. Itt többnyire azokat helyezik el, akik kevéssé képesek és hajlandók együttműködni az őrszemélyzettel.
Befogadáskor egyébként minden intézetben a IV. biztonsági csoportba kell besorolni azokat az elítélteket, akikről alapos okkal feltételezhető, hogy nagyobb biztonsági kockázatot jelentenek, mert például megszöknének, vagy renitensek. A büntetés-végrehajtási jogszabály szerint azonban az ilyen veszélyes személyeket is megilleti az a jog, hogy panaszukkal független szervezethez, például az ügyészséghez forduljanak a döntés ellen.
Egy korábbi belső intézkedés alapján ugyanakkor csak olyan esetben közlik a besoroláskor figyelembe vett magatartási hibákat, ha ez az őrzést nem veszélyezteti. Magyarán: a jogorvoslati jog, a panasz lehetősége nem mindig érvényesül. A büntetés-végrehajtás eddig maga próbálta áthidalni ezt a joghézagot.
A Csillagban a köznyelvben nehézfiúknak nevezett elítéltek mellett ott ülnek az enyhébb büntetéssel sújtott fogvatartottak is. Sőt, a börtön előzetes letartóztatásba helyezett személyeket is befogad. Az intézet telítettsége 140 százalékos. A jogvédő szervezet tapasztalata szerint az előzetesben lévők szintén problematikus kategóriát alkotnak: jogerős ítélet híján helyzetük bizonytalan, és ez gyakran feszültségek forrása. Börtöntűrő képességük nyilvánvalóan hiányzik, kevésé képesek alkalmazkodni a körülményekhez.
Őrzésük – mondhatni – kettős teher. Már csak amiatt is, mert elkülönítettségük szigorúbb, mint a legtöbb jogerős büntetésre ítélt emberé. Az intézeteknek ugyanis meg kell akadályozniuk, hogy a foglyok összebeszéljenek, egyeztessék védekezésüket. Ez országos gond.
Nemrégiben egy emberölés vádjával első fokon kilenc évre ítélt letartóztatott a hozzátartozói révén egy dunántúli intézetből lapunknak azt írta: hónapok óta a fellebbezési tárgyalásra vár. Úgy érzi, hogy a fegyház két német juhász őrkutyájának is jobb dolga van, mint neki és a hozzá hasonló, szinte hermetikusan elzárt, letartóztatott embereknek. A Magyar Helsinki Bizottság tapasztalatai szerint helyenként a bánásmód is kifogásolható. Szegeden név nélkül ugyan, de több elítélt is szóvá tette: az őrök esetenként arra kötelezik a rabokat, hogy a kutyának jelentsenek.
Csere László vezérőrnagy, a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka lapunknak azt válaszolta: visszautasítják az ilyen felvetést. A szegedi parancsnok tudatta, az elmúlt időkben három alkalommal észlelt kifogásolható magatartást, és mindegyik esetben büntetőfeljelentést tett a munkatársak ellen.
A jogvédő szervezet a törvényi feltételek részletes kimunkálását és megfelelő anyagi ráfordítást javasol a büntetés-végrehajtás feltételeinek javításához. Szerintük a leromlott állagú szegedi Csillag felújítását, korszerűsítését, ha másként nem, fokozatosan meg kell oldani. Így a most ötmilliárdra becsült kiviteli összeg nem egyszerre terhelné a költségvetést.