Késlekedik a francia egyetemi reform

A francia diáktársadalom sikerként könyvelheti el, hogy az egyetemek reformja még várat magára. Mindeközben Nicolas Sarkozy elnöknek új terve van: szeretné, ha ezentúl felszólalhatna a nemzetgyűlésben.

(Párizs)
Bár a diákok egyetértettek az egyetemi reformok szükségességével, sőt a törvénytervezet nagy részével is, a diákszakszervezetek kifogásolták, hogy az új kormány a jövőben szelekciót akar végrehajtani azok körében, akik a hároméves alapképzés és diplomájuk megszerzése után mesterképzésen tanulnának tovább. Szerintük ez ellentmond annak az eddig érvényben lévő elvnek, miszerint minden diák arra az egyetemre iratkozhat be, amelyikre akar. A diákok hatékonyan emelték fel a hangjukat, a kormány a múlt hét helyett csak ezen a héten tárgyalja meg az azóta módosított törvénytervezetet, melyben már szó sincs felvételi vizsgáról.
Sarkozy úgy döntött, hogy még akkor sem haragítja magára a diákokat, ha ez a gyors reformok kárára megy. A franciák ragaszkodnak társadalmi modelljükhöz, és aki ezekhez hozzányúl, a népet haragítja magára. Az elnök néha talán arra gondol, milyen lehet olyan országban élni, amelyben nem kényszerülne kemény küzdelemre minden reformjáért.
Valamint olyanban, amelyikben neki mint elnöknek több hatalma van. Annak ellenére, hogy Sarkozy hatásköre egy nagyhatalmú miniszterelnökét idézi, nem tehet meg valamit, amit a miniszterelnök bármikor: a hatalmi ágak szétválasztása miatt nem szólalhat fel a parlamentben. Elképzelhető, hogy ez öt éven belül megváltozik: „csak” alkotmányreformra van hozzá szükség, melynek tervezete már készülőben is van. Sarkozy múlt héten az Élysée-palotába hívatta a parlamenti pártok vezetőit. A hivatalos közlemény szerint azért, hogy tájékoztassa őket a Németországban lezajlott EU-csúcsról és az ezzel kapcsolatos francia alkotmánymódosítás szükségességéről.
Sarkozy 2008-ban, a versailles-i kongresszus alkalmával, a nemzetgyűlés és a szenátus együttes alkotmányozó ülésén szeretné az új európai szerződéshez szükséges alkotmánymódosításokat megszavaztatni. Valószínűleg a parlamenti felszólalásához szükséges alkotmánymódosítást is ekkor próbálja meg elfogadtatni. Ennek sikere azonban korántsem biztos: a módosításhoz háromötödös többsége csak szűkösen van meg, és nem mindenki érdekelt abban, hogy hatalma növekedjen.

Támogatták a népirtó rezsimet? Franciaországnak 1990 óta tudomása volt a ruandai népirtáshoz vezető fejleményekről, de ennek ellenére tovább támogatta a hutu rezsimet – derül ki a Le Monde francia lapban tegnap nyilvánosságra hozott diplomáciai dokumentumokból. Ezek szerint a ruandai francia nagykövetség 1990-ben többször figyelmeztette Párizst arra, hogy „megszaporodtak a tuszikat érő önkényes letartóztatások”, és „félő, hogy a konfliktus etnikai háborúba torkollik”. (MTI)