Kína repülőrajtot vett Irak olajkincséért

Kényes stratégiai manőverbe kezdett Bagdad, amikor Dzsalal Talabani államfő nemrégiben véget ért pekingi látogatásakor bejelentették, újjáélesztik a két ország közötti, 1997-es szerződést a dél-iraki al-Ahdab mező olajkincsének felhozataláról. A nyersanyagokhoz külföldi vállalatoknak hozzáférést biztosító, nem kis részben az Egyesült Államok sugallatára készült törvény ugyanis még parlamenti jóváhagyásra vár.

Washingtont már csak azért is meglepetésként érhette a hír, mert a közel-keleti ország korábban kevés hajlandóságot mutatott a Szaddám Huszein rezsimje által megkötött szerződések megújítására, ráadásul a jelenlegi rendelkezések szerint Bagdadnak a rezsim által aláírt összes szerződést felül kell vizsgálnia. Husszein al-Sahrisztáni olajügyi miniszter Pekingben egyúttal új termelési szerződésekre buzdította a tárgyaló feleket. Az ambiciózus elképzelések szerint Irakban 2015-ig a jelenlegi évi kétmillióról 6,5 millió hordóra növelik az előállítást. Az ország központi költségvetésének 93 százalékát az olajbevételek adták tavaly. Az al-Ahdab kapacitását napi kilencvenezer hordóra becsülik.
Peking viszonzásul közölte, az 1,2 milliárdos üzlet fejében elengedi Bagdad nyolcmilliárdos adósságállományának jelentős részét. Szakértők szerint Irak azért tájékozódik most kelet felé, mert az instabil biztonsági helyzet sok potenciális nyugati befektetőt elriaszt. Kínáról viszont köztudomású, kész emberéleteket is áldozni olajéhsége csillapítására, így azok a támadások sem ingatják meg szándékait, amelyek kútjait Nigériában érik.
Pekingnek óvatosan kell egyensúlyoznia, amikor régi-új üzleti partnerével tárgyal. Az olajból származó jövőbeli bevételeken ugyanis hosszú idő óta marakodnak a helyi érdekcsoportok. A Fehér Ház a bevételek igazságos elosztását a béke egyik alapfeltételének tartja. Mivel azonban az ország két fő olajlelőhelye a kurd többségű északi és a síita dominanciájú déli területeken összpontosul, a szunnita kisebbség attól fél, hogy kihagyják a fekete arany áldásaiból.
Az olaj a Maszud Barzani elnök vezette autonóm kurd tartományi kormányzat számára jelentheti a legtöbbet – akár egy nemzetközi fronton is győzelemmel kecsegtető ütőkártyát. A Bászra vidéke mellett a másik fő kitermelő központnak számító Kurdisztán sokáig parlamenti vétóval fenyegette az e hónapban ratifikálandó olajtörvényt, ha nem rendelkezhet közvetlenül a bevételei felett. Végül megegyezett Bagdaddal abban, hogy az összbevételek 17 százalékát kapja meg, a többit részarányosan osztják el a tartományok között. Asti Havrami természeti kincsekért felelős tartományi miniszter ugyanakkor „diktatórikus beidegződésekkel” vádolta meg a kormányt, mert az összesen 115 milliárd hordónyira becsült olajkincset az Iraki Nemzeti Olajtársaság (INOC) kezelné majd.
A kurd vezetők talán nem véletlenül időzítették erre a pillanatra a megállapodást, amivel alighanem az Egyesült Államok kegyét keresték. Létérdekük, hogy a Fehér Ház melléjük álljon az újra pattanásig feszült török–kurd viszályban. Törökországban a vezérkart ugyanis a hideg rázza a gondolatra, hogy a közös türkmén–arab–kurd fennhatóság alatt álló olajkitermelő központ, Kirkuk városa az év végi népszavazáson esetleg elfogadja a csatlakozást a kurd autonóm tartományhoz, szinte kiapadhatatlan pénzügyi forrásokat biztosítva a Barzani támogatását élvező szeparatista Kurd Munkáspártnak (PKK). Nyílt titok, hogy a két ország határvidékénél egy hónapja erődemonstrációt tartó török hadsereget egyre kevésbé fékezi a határvonal, ha a PKK támaszpontjait támadja Észak-Irakban. Bár Washington hallani sem akar a gondolatról, hogy a viszonylag nyugodt északi országrészt is új konfliktus szabdalja szét, az előző időszakban végrehajtott kurd merényletek miatt Yasar Büyükanit török vezérkari főnök többször szállt síkra a beavatkozás mellett. A vasárnapi választások elé néző kormány ezt ellenzi, a török társadalom folyamatos tüntetéseken talált konszenzusa viszont már türelmetlenül követeli a kurdok elleni fellépést.

Lezárult vizsgálatok. Oroszország tartózkodásával az ENSZ BT egyhangúlag megszavazta pénteken, hogy azonnali hatállyal feloszlassák a Szaddám Huszein-diktatúra tömegpusztító fegyvereit vizsgáló bizottságot. Vitalij Csurkin orosz ENSZ-nagykövet szerint a bizottság nem adott egyértelmű választ arra, volt-e rezsimnek tömegpusztító arzenálja. (MN)