Kővágótöttös középkori szentélye

R E J T Ő Z K Ö D Ő M A G Y A R O R S Z Á G

Néhány száz méterre a múlt héten megismert bakonyai Szent György-templomtól, a Mecsek délnyugati lábánál alácsörgedező Bicsérdi-patakon túl található a háromszáz lelkes Kővágótöttös. Temploma a falu szélén lévő hegyoldalban, messziről látható helyen épült. Egykor – a falu alapításával egyidős – fallal kerített cinterem vette körül, amely azonban elpusztult a török hódoltság alatt elmenekült lakosság távollétében. A település neve 1302-ben bukkan fel először írásban – Thutheus alakban – mint a pécsi káptalan birtoka. Plébánosa 1332 és 1335 között átlag évi 17 báni dénár egyházi dézsmát rótt le.
A templomot 1980-ban vetette alá tüzetes vizsgálatnak az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség. G. Sándor Mária, a kutatást vezető régész a hajó déli falának kutatása során megtalálta az épület román kori mivoltát bizonyító keskeny nyílású, félköríves bélletű ablakot, valamint annak a XIII. századi, szintén félkörívű kapuzatnak a maradékát, amely – stílusa és szerkezete révén – a közeli cserkúti templom déli portáljának rokona. (Cserkút Kővágótöttösével egykorú műemlék egyházának ismertetése a Magyar Nemzet 2002. szeptember 14-i számában olvasható.) A tanú ablakból és a felmérési arányokból kikövetkeztethetően a töttösi templom hajóján is három ablakocska nyílott. A szentély félköríves záródású volt, amelynek a formáját a barokk kori átépítés az új, jóval tágasabb ablakok készítése ellenére megőrizte. Szintén középkori eredetre utal a torony elhelyezése, régi falazatát azonban alaposan megvastagították a XVIII. században. Újkori a hajó nyugati végében látható karzat is.
A XVI. század első harmadától Pécsett és környékén másfél évszázadra állandósult török megszállás elűzte a falu népét. A templom mégis viszonylag szerencsésen átvészelte az 1687-ig tartó hódoltságot. 1721-ben az egyházmegye vizitációs jegyzőkönyve már leromlott állapotúnak írta az épületet, amelynek szentélye és tornya ugyan viszonylag ép volt, a tetőzet és a torony zsindelyezése azonban elkorhadt, a sekrestye romokban hevert. Első ízben 1721-ben renováltatta kegyurasága, a pécsi káptalan, ekkor nem történt különösebb változtatás, majd 1780-ban alaposan újjáépítették. Megnagyobbították az ablakokat, kibővítették a szentély ívét, a barokk stílusban átalakított torony alatt új bejáratot képeztek ki. A hajó északi oldalán a sekrestyéből átjárható szószéket emeltek; barokk ízlésű oltárokkal, padokkal rendezték be a – Szent Miklós püspök tiszteletére újra felszentelt – plébániai egyházat. Éppen két évszázaddal, később, az említett régészeti kutatás eredményei alapján 1982-ben restaurálták a kővágótöttösi templomot Schönerné Pusztai Ilona terve szerint. A kőből faragott, jó hatszáz esztendős keresztelőkutat és szenteltvíztartót a szentély falánál helyezték el.