Második szakaszába lépett a globalizáció

Ban Ki Mun
Ma már közhelynek számít, ha azt mondjuk, a globalizáció korában élünk. Az azonban már kevésbé ismert, hogy a globalizáció szakaszokra bontható. Jelenleg a második szakasznál tartunk: ez a mobilitás kora.
Az első szakaszban a tőke és az áruk szabad áramlásának megvalósulásával a globalizáció előnyeit elsősorban az iparilag fejlett államok és azok fő kereskedelmi partnerei, Brazília, Kína és India élvezhették. A mobilitás korának küszöbére érvén az emberek egyre nagyobb számban hagyják el korábbi lakóhelyüket. Egy jobb élet felé törekedve lehetőség nyílik számukra, hogy megszüntessék a korunkra jellemző egyenlőtlenségeket, és felgyorsítsák a haladást a fejlődő világban.
Hogy csak egy példát említsünk, a külföldön munkát vállalók 2006-ban 264 milliárd dollárral támogatták otthon maradt családjukat, amely háromszorosa volt az összevont nemzetközi segélyek összegének. Egyes országokban a családok harmada a hazaküldött pénznek köszönhetően kerülheti el a szegénységet. A fejlődő világban ezek a küldemények jelentik a garanciát az egészségügyi ellátásra, az oktatásra és a vidéki vállalkozásoknak.
Az emberek szabadabb mozgása elősegíti a globális gazdaság olajozottabb működését. Ha egy londoni kórháznak nővérekre van szüksége, alkalmazhatja őket Ghánából vagy Sierra Leonéból. Ha a Google programozókat keres, gyakran a fejlődő világ nemzetei szolgálnak forrásként. Eddig a munkaerő szabad áramlásából inkább a gazdagabb államok profitáltak, ami az úgynevezett agyelszívó hatás miatt fejtörést okozott a szegényebb országoknak. Azonban egyre szélesebb tudással rendelkezünk arról, hogyan jelenthet a migráció kiegyenlítése munkát mindenki számára.
A kormányok eddig elsősorban nem a migráció potenciális gazdasági előnyeit nézték, és lassan alkalmazkodtak a helyzethez. Az eredmény: virágzó illegális bevándorlás, társadalmi feszültség, diszkrimináció, a kormányok hitelvesztése és a bűnszövetkezetek megerősödése.
A korábbi korokban a kivándorlás mértéke változatlan maradt, mígnem a XX. század fordulóján már a világ népességének mintegy 3 százaléka úton volt. Száz év elteltével az ENSZ becslései szerint nemzetközi szinten a migránsok száma 191 millió, ami megközelítőleg ugyanez az arány. És ez a szám emelkedik. Egy nemrég megjelent OECD-jelentés szerint a fejlett országok 2005-ben folyamatosan növekvő bevándorlást regisztráltak, amely éves szinten közel 10 százalékos volt.
Ma az emberek könnyebben és gyorsabban mozoghatnak, köszönhetően az olcsóbb közlekedésnek. Az internet, a megfizethető telefonálás és a kábeltelevízió segítségével állandó kapcsolatban lehetnek otthonukkal. A bankok gyorsan és hatékonyan célba juttatják családjaiknak a nehezen megkeresett fizetéseiket. Eközben a globalizáció gyökeresen átalakítja a munkaerőpiacokat, míg a növekvő gazdasági egyenlőtlenségek (a természeti és az ember okozta válságokkal együtt) további elvándorláshoz vezetnek. Ez az állandóan változó helyzet, amely miatt ma a mobilitás korát éljük.
Az előbb említett változások csaknem mindegyike kihasználható a szegénység és egyenlőtlenség visszaszorítására. A pénzküldemények jó példák e tekintetben. Néhány évvel ezelőtt a bevándorlóknak még horribilis átutalási díjakat kellett megfizetniük, ha pénzt akartak hazaküldeni, fizetésük nem kevesebb, mint 20 százalékát elveszítve ezzel. A kormányok, a civil társadalom és a magánszektor azonban elkezdte szorgalmazni a költségek csökkentését. Nagy-Britannia
kormánya például versenyhelyzetet teremtett a www.sendmoneyhome.org weboldal elindításával, amely lehetővé tette a tranzakciós költségek összehasonlítását. A bankok külön a bevándorlók és családjaik igényeire szabott bank- és hitelkártyákat hoztak forgalomba. A mobiltelefon-szolgáltatók pedig megteremtették annak a lehetőségét, hogy a pénzátutalásokat telefonon keresztül is el lehessen végezni.
Ezek az innovációs lépések megmutatták, hogy a migráció képes hozzájárulni a fejlődéshez. 2006 szeptemberében az ENSZ története során először a migrációról szóló konferenciát rendezett. Akkor sokan a találkozó kudarcát jósolták, mondván, a fejlődő országok az „agyelszívásra” és a bevándorlók jogainak megsértésére panaszkodnak majd, a fejlett államok pedig egyszerűen felállnak az asztaltól. Ehelyett több mint 100 ország konstruktív eszmecseréjének lehettünk tanúi.
Az esemény pozitív példáján felbuzdulva az elődöm által támogatott javaslat értelmében létrehívták a „Migráció és fejlődés globális fórumát” (Global Forum on Migration and Development). A fórum július 9-én tartotta nyitóülését Brüsszelben, több mint 140 ország mintegy 800 küldöttének részvételével.
Ez a globális párbeszéd jelképezi az első komoly lépést azon erőfeszítéseink irányába, hogy a migrációban rejlő lehetőségeket a gyorsabb gazdasági fejlődés szolgálatába állítsuk. Tanulni fogunk a holland IntEnt példájából, amely segítséget nyújtott a bevándorlóknak több mint 200 üzlet megalapításában a szülőhazájukban, vagy a mexikói mikrobankokéból, amelyek megengedik a helyi közösségeknek, hogy pénzküldeményeikkel oktatási, egészségügyi és üzleti befektetéseket támogassanak. De beszélhetnénk az Egyesült Királyságban és Dél-Afrikában érvényben lévő, az egészségügyi dolgozók etikai alapú toborzásának gyakorlatáról szóló nemzetközi törvényről, vagy arról, hogyan könnyítik meg a kettős állampolgárságról szóló törvények a bevándorlók nagyobb szerepvállalását a gazdasági fejlődésben azáltal, hogy tőkéjükkel, tudásukkal és kapcsolataikkal térnek haza.
Nem tekinthetünk el azonban attól a ténytől, hogy a migrációnak negatív hatásai is lehetnek. A globális migrációs fórum arra is alkalmat teremt, hogy átfogó és proaktív válaszokat találjunk ezekre a problémákra annak érdekében, hogy a migráció előnyeit mind a fejlett, mind a fejlődő világban maradéktalanul kiélvezhessék. A kulcs alapvető közös emberi képességeinkben rejlik: a toleranciában, a társadalmi elfogadottságban, az oktatásban és a kulturális különbségekre való kölcsönös nyitottságban.
A migráció hatalmas erő lehet a jó szolgálatában. Ha szem előtt tartjuk a tényeket, és racionális, előremutató párbeszédet kezdünk közös érdekeink érvényesítése érdekében, együtt megnyithatjuk a globalizáció régen várt harmadik korszakát, amelyben az emberek soha nem látott számban részesülhetnek a világgazdaság fellendüléséből.

A szerző az ENSZ főtitkára