Megszokott kép az orosz városokban, hogy sokan sörösüveggel a kézben sétálnak az utcán, isznak a közlekedési eszközökön, a parkok, metróállomások környéke pedig több esetben egyenesen nyílt téri kocsmává alakul át. Különösen a fiatalok részesítik előnyben a szórakozásnak e formáját, ám nem ritka az sem, hogy jól szituált polgárok iszogatnak munka után hazafelé tartva a lejárók párkányán pihentetve sörösüvegeiket.
Ezt elégelte meg a duma, és elhatározta, betiltja a fogyasztást a közterületeken. Kulturált sörözésre szoktatást első lépésben alapvetően a büntetési tarifák felemelésével igyekeznek elérni. „Nem illendő a sört üvegből inni. Olyan ez, mintha valaki az asztalnál kézzel enne!” – magyarázta Vlagyimir Katrenko, a parlament alelnöke, az utcai italozásra pedig Bulgakov Kutyaszívének Preobrazsenszkij professzorát idézte, aki ugye őszintén nem értette, hogy a proletárok miért nem veszik le a sárcipőt a bejáratnál, s miért piszkítják be a márványlépcsőt. Elméletben a felmérések szerint a többség igazat is ad Katrenkónak, bár aligha ilyen fennhéjázón fogalmazná meg véleményét. A törvény ellenzői azt vetik fel, hogy a szokásokat nem lehet egyik percről a másikra megváltoztatni, Megjegyzik azt is, hogy Nyugaton nyugodtan szólhat a rendőr a rendbontóra, hogy száz méterre ott van egy söröző, Oroszországban ez még nem így van. Ráadásul nem mindenki engedheti meg magának, hogy ha talál is ilyet – egyébként egyre könynyebben teheti –, három-négyszeres áron vásárolt sör mellett beszélje meg barátaival a nap történéseit.
A problémát rövid távon aligha lehet megoldani, mint ahogy a dohányzás visszaszorítása, egyes helyekről kitiltása sem lesz egyszerű. Addig is, mint a duma turizmussal és gazdasággal foglalkozó bizottságának elnöke, Vlagyimir Medinszkij fogalmaz, halnak az emberek, butulnak a fiatalok. „A sörre alapozott alkoholizmus azonban egyre komolyabb méreteket ölt, az italozók legalább fele ezt fogyasztja, így a folyamatba felülről kell beavatkozni, az ivás kultúrájának megváltoztatását is a hatalomnak kell kezdeményeznie. Már ha felelősséggel viseltetik az ország sorsa iránt!” – figyelmeztet.
Tíz éve egyébként az illetékesek még azt látták az alkoholizmus elleni küzdelem legfontosabb feladatának, hogy a vodka helyett a kisebb alkoholtartalmú sörre szoktassák át az oroszokat. Ez sikerült is, hiszen a tiszti főorvos Gennagyij Onyiscsenko tájékoztatója alapján az Oroszországban eladott alkoholtartalmú italokból 75 százalék a sör, 16 a vodka, nyolc a bor és egy a konyak aránya. Természetesen ez különböző okok, így az árnyékgazdaság tavalyi szigorítások után is jelentős aránya miatt nem teljesen fedi a fogyasztói szokásokat. A VCIOM közvélemény-kutató intézet egyik friss felmérése szerint az oroszok közel fele (43 százalék) már a habzó nedűt részesíti előnyben, figyelemre méltó azonban, hogy a 34 év alatti korosztályban ez az arány már 60 százalék. Egyértelmű, hogy a vodka elvesztette egykori vezető helyét, azonban a valóságban kisebb a hivatalos adatok által kimutatottnál a sör előnye. Oroszországba is egyre inkább begyűrűznek tehát a nyugati szokások, amit híven mutat, hogy a tradicionális nemzeti italt más oldalról is veszélyeztetik. Az elmúlt egy évben négy százalékkal kevesebb vodkát adtak el, míg ugyanennyivel több konyakot vásároltak. Még feltűnőbb, hogy bizonyos körökben különösen látványosan nő az egzotikus szeszek, így a szaké, a Calvados, a grappa vagy a tequila fogyasztása. Ezek az italok a felső középosztályban a státusszimbólumok közé tartoznak. Ez magyarázható azzal is, hogy ez a réteg már megengedheti magának a drágább fogyasztást. Szakértők azonban rámutatnak arra is, hogy a gyengébbik nem is mind gyakrabban nyúl a pohárhoz, s a vodkánál inkább kultiválja a likőröket vagy a tequilát. A reklámok is ezekkel az italokkal azonosítják a szép életet. Annak ellenére, hogy a másnaposság ez esetben erősebb, mint az „egyszerű” vodkától.
A társadalom mélyén továbbra is előszeretettel, halálos dózisban fogy szinte minden, az arcszesztől a kölniken át az oldószerekig. Már csak azért is, mert ezeket a termékeket egyelőre nem terheli a szeszadó. Figyelmeztető, hogy akik ezeket a kotyvalékokat isszák, azok kilencszer gyorsabban kerülnek a sírba, mint az önmegtartóztatók.
Az orosz férfiak várható élettartama egyébként is siralmas, 59 év (a nőké 72), s a halálozási valószínűség három és félszerese, mint egy brit férfi esetében. Abszolút számokban mindez annyit jelent, hogy Oroszországban évente több mint félmillióan halnak meg az alkoholfogyasztás következtében. A nyilvántartott alkoholisták száma közel két és fél millió. A trend ijesztő, hiszen egyre több kamasz, tinédzser és nő ismerkedik meg az itallal, s az utóbbi években megnőtt a szesztartalmú anyagok fogyasztása is. A helyzet több mint tragikus, hiszen a WHO tanulmányai szerint egy ország alkoholizációja tiszta szeszre átszámítva évi 8 literes fejenkénti fogyasztási mutató esetén éri el a kritikus határt, ami után a társadalom egészségi állapotában, gazdasági, szociális vagy akár kulturális tekintetben nehezen visszafordítható folyamatok indulnak el. Oroszország fogyasztása átlépte a 15 litert, s javulás csak lassan várható, s csakis az állam hatékony közreműködésével. Oroszország már túllépett azokon az éveken, amikor nem volt meglepő, ha az elnök vagy egy-egy miniszter részegen jelent meg a nyilvánosság előtt. Most tovább kell lépni, s a hasonló helyzetbe került nyugati tapasztalatok alapján ez a szeszes italok árának fokozatos emelése, ezzel párhuzamosan a szürke szféra visszaszorítása lehet. A demográfiai mutatóktól megdöbbenve az orosz állam ezen az úton már elindult.
Szépművészeti Múzeum
Már csak pár napja van, hogy megnézze a Szépművészeti fantasztikus kiállítását
