Párizs két keréken utaztatná lakóit

Milyen lenne egy olyan város, amelyben nem lennének autók? Helyette ingyenes biciklikölcsönzők könnyítenék a közlekedést, amelyek éjjel-nappal önkiszolgáló módon üzemelnének. Párizs úgy döntött, hogy ha az autóforgalom megszüntetését nem is, de a biciklikölcsönzőket kipróbálja.

(Párizs)
Július közepétől tízezer kerékpár, év végére pedig majdnem ennek a duplája áll majd a járókelők rendelkezésére a város több mint ezer pontján. A kölcsönzőautomaták közelebb lesznek egymáshoz, mint a metrómegállók.
A Vélib programot, amelynek neve a francia kerékpár és szabadság szavak összetételéből keletkezett, a városban való rövidebb távú utakra találták ki. Például bevásárlásra, amelyet megkönnyít egy, a kormányra felszerelt kosár, vagy arra, hogy az ember a metrómegállótól házáig kerekezzen. A kölcsönzés első fél órája ingyenes, de ezen- felül is csupán egy eurót kell fizetni és egy egész napra miénk a bicikli. Ugyanakkor a kétkerekű koncepciója nem arra épült, hogy egész napra birtokunkba vegyük, hanem arra, hogy naponta akár több helyen is kölcsönözzünk, rövidebb időre. Így jut bicikli mindenkinek. A kerékpár amúgy sem igazán alkalmas arra, hogy például vonatra felrakjuk és az erdőben kiránduljunk vele, már csak súlya miatt sem: a Magyarországon gyártott kerékpárok 22 kg-ot nyomnak, ami nagyjából a duplája egy átlagos kétkerekű súlyának. A koncepció tagadhatatlan előnye, hogy a használónak nem kell foglalkoznia a kerékpár karbantartásával, amely természetesen a város feladata marad.
A biciklik unisex formájúak, ülésük állítható, és még váltó is van rajtuk. Hamar megkapta a szürke egér nevet, lévén, hogy az egész kerékpár szürke: a váz, a kormány, a diszkrét első sárvédő, és a kevésbé diszkrét hátsó, mely lenyúlik a váltóig, és az is a szerepe, hogy védje a láncot a lopások és rongálások ellen. E célból láncvédő is van a bicikliken, mely lehetővé teszi az öltönyben, illetve szoknyában való kerékpározást is. Párizsban nem ritka ugyanis, hogy öltönyös úriemberek biciklivel közlekednek a városban.
A terv hátulütője, hogy Párizsnak nincs olyan, az egész várost átszövő kerékpárútja, amely lehetővé tenné a felhőtlen biciklizést. A francia fővárosnak csupán 371 kilométernyi kerékpárútja van, míg Bécsnek például 1050 kilométer. És noha az autósok hozzá vannak szokva a biciklisekhez, utóbbiaknak is hozzá kell szokniuk ahhoz, hogy benzingőzzel teli levegőben kerekezzenek, lévén kevés helyen van elkülönítve a bicikliút az úttesttől. A biciklizés ilyen körülmények között nem veszélytelen. A semmiből előbukkanó új, tízezer biciklista határozottan megváltoztathatja a közlekedési szabályokat, amelyeket magára nézve kevésbé érez kötelező érvényűnek, mint az autósokra.