Templomostrom

Szepesi Attila
2007. 07. 20. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Püspöki falu Szent Miklós-plébániatemplomát 1416 nyarán megrohamozták. Nem akárkik: a közeli Pozsony városának hatósága döntött úgy, hogy ostrommal kerít elő két, a templom oltalmába menekült gonosztevőt.
Először szép szóval próbálkozott a pozsonyi különítmény, ám amikor ennek nem volt foganatja, sőt a kaput a benn tartózkodók magukra zárták, a toronyból pedig kőzáport zúdítottak a hívatlan vendégekre, erősítést kértek és kaptak Keppler Péter pozsonyi ispán, Trelets András bíró és a városi esküdteket követő negyven páncélos, kardos-számszeríjas lovas személyében. A jelen levő egyházi személyek tiltakoztak ugyan a barbár tett miatt, mondván: a templom védett hely, ám a pozsonyiak az épületre nyíllövéseket zúdítottak, létrát vetettek az ablakoknak, az ajtókat meg a tetőt betörték, és a két bűnözőt, akik időközben a temetőn át menekülni próbáltak, a magát klerikusnak álcázó Györgyöt és Miklóst fülön csípték, hajukkal ló farához kötve Pozsonyba hurcolták, megkínozták, világi bíróság közreműködésével halálra ítélték, és annak rendje-módja szerint fel is akasztották.
Az ügy hamarosan szentszéki bíróság elé került. Kanizsai János esztergomi érsek pert indított Pozsony városa ellen, nehezményezve mindenekelőtt a templom (és a temető) meggyalázását, továbbá egyházi személyek (klerikusok) elleni világi bíráskodást, ami szerinte kizárólag szentszéki ítélőtábla dolga. Hogy a két gazember valóban klerikus lett volna, nem tudni. A tanúk jó része szerint azok voltak: tonzúrát és papi öltözetet viseltek. Pozsony képviselői azzal védekeztek, hogy György és Miklós közönséges bűnözők – amihez egyébként kétség nem is fért, hiszen rájuk bizonyították: a királyi sókamarából tekintélyes összeget, máshonnan számtalan fegyvert loptak. A bűnjelek egy részét, a fegyvereket meg is találták Pál pozsonyi kanonok házában, akinek Miklós évekig a familiárisa volt. A pénz azonban sosem lett meg.
Esztergomban tartották a pert, ahová a piacenzai illetőségű Vicedomini Máté vikárius beidézte az esztergomiakat. A fő kérdés persze már rég nem az volt, hogy hétpróbás bűnözők-e a klerikusok vagy álklerikusok, ezt senki nem vitatta, sokkal inkább az, hogy a pozsonyi világiak hogyan merészelték semmibe venni az ősi asylumjogot, vagyis a templom szent hely voltát. Az ostrom mélyen sértette az egyház azon kiváltságát, mely szerint a templom védett, ahol nyomorultak és bűnösök menedéket találhatnak, s kizárólag szentszéki törvényhatóság dönthet további sorsukról.
Annak, hogy György és Miklós „igazi” klerikus volt-e vagy sem, anynyiban persze volt jelentősége, hogy a jog kimondta: ha világi törvényszék egyházi személyeket kíván elítélni, a vádlottak eldönthetik: elfogadják-e a városi joghatóságot, vagy inkább a szentszéki törvénykezést választják helyette. A Püspökiben fülön csípett két jómadárnak nem kínálták fel a választás lehetőségét, őket a közönséges tolvajoknak kijáró akasztásra ítélték.
Hogy a furcsa per még kacifántosabb legyen: a pozsonyiak hivatkozhattak Nagy Lajos király azon 1359-ben kelt rendeletére, hogy bármely templomban, kolostorban és temetőben világi hatóság is elfoghatja az oda rejtőzött különlegesen veszélyes bűnözőket, továbbá az 1405-ben kelt azon törvényre is, mely előírja: a város területén elkövetett minden főbenjáró gaztett a helyi ítélőszék hatáskörébe tartozik. Mint látható, a kétféle bíráskodás alaposan összekeveredett, határterületei nem voltak pontosan kijelölve, így utólag is lehetetlen eldönteni, hogy az ostromot választó pozsonyiakat vagy a felháborodott Kanizsai érseket illeti-e az igazság.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.