Történt, hogyan, hogyan nem, gőzöm sincs, Őszödi Böszme beült Karinthy Frigyes híres Bűvös Székébe. Tudják, abba, amelyben az ember csak igazat tud mondani. Híres ő arról, hogy betelepszik mindenüvé, ámde még csak nem is sejtjük, hogy a Szék miként került a fara közelébe. Egyetlen perccel az után történt az eset, hogy megírta a Magyar Gárda elleni nyíregyházi följelentő elmélkedését a legfőbb ügyésznek.
Elég az hozzá, hogy ült, üldögélt, keze ügyében az ihlető viszkije, térdén a hordozható számcsigépcsije. Igazán nem sok idő telt el, csak talán annyi, ameddig egy rozsdafarkú megrázza térdhajlítás közben a rozsdás farkát a rózsadombi csalitban, amikor újra átfutotta fogalmazványát. Egyszerűen ismét el kellett olvasnia a szöveget, és ki kellett javítania a lelkéből lelkedzett hazugságokat. A nyelvi és egyéb hibákat hagyta, mert ő az ilyesmihez nem ért, a Szék hatalma pedig a stílusra nem terjed ki, sajnos. Igazán nem sokat igazított, csak éppen annyit, amennyi a gazságot i-gazsággá teszi. Szóval, iótányit: itt-ott egy-egy szócsere, amott csöppnyi tömörítés.
Mind a két változat nyilvánosságra került, a filológusok örömére. Alant a Székben írt olvasható.
„A Gyurcsány-kormány megalakulása Magyarország szégyene, a magyar demokrácia szégyenfoltja, sötét és alig lemosható árnyat vet az amúgy jobb sorsra érdemes baloldal egészére. A hazudozás, a lopás, a magyargyűlölet, az antiszemitizmust szító folytonos antiszemitizás Magyarországon nem törvényes. A kormány működése veszélyezteti az ország nyugalmát és biztonságát, félelmet és bizalmatlanságot kelt.”
„Osztom azok véleményét, akik szerint e kormány életre hívása – az eddig megismert tények és nyilatkozatok alapján – magában hordozza annak közvetlen veszélyét, hogy sérülhetnek legfontosabb közös értékeink: az emberi méltóság tisztelete, a félelem nélküli hétköznapokhoz való jog, egymás kultúrájának, származásának és világlátásának tisztelete”.
A heves reakciók érthetők, hiszen az antiszemitázásba rejtett antiszemitizmus és a kirekesztő gyűlölet évek óta „itt kopogtatnak az ajtónkon. Nem engedhetjük, hogy átlépjék a küszöböt”.
„Egy köztársaságnak joga az önvédelem, az alkotmányos intézmények vezetőinek pedig kötelessége a jogi-politikai oltalom biztosítása a polgárok felé (sic!) bármilyen félelemkeltő, ordas eszmével szemben. Nem fordult még elő a pályafutásom alatt, hogy a legfőbb ügyészhez mint a szervezetek törvényes működése felett őrködő alkotmányos szervezet első emberéhez forduljak ilyen ügyben. Most mégis megteszem, mert hiszem: közös felelősségünk van abban, hogy alkotmányos alapjogokkal senki ne élhessen vissza, még én és kormányom sem.”
Az igaz változat helyett a böszmés hangzott el Nyíregyházán, így az országos örömünnep elmaradt. Most a legfőbb ügyészen a sor.
A szerző író
Nagy-Britannia csatlakozik az Oroszország elleni szankciókhoz
