Mostani, zsörtölődő jelenünk magyarázata az, hogy torzítva ismerjük múltunkat, ennek következménye pedig egy béna, sántikáló jövő lehet – vélekedett Horváth János, az Országgyűlés legidősebb tagja azon a konferencián, amelyet az Emlékpont múzeumban rendeztek az 1947-es kékcédulás választások hatvanadik évfordulója alkalmából. Horváth János kisgazdapárti politikusként tagja volt az 1945–47 közötti parlamentnek is, ám 1947 januárjában koholt vádak alapján letartóztatták, a kékcédulás választások előtt két nappal hoztak ítéletet ügyében: három és fél évi kényszermunkára ítélték. A politikus úgy vélte: alakulhatott volna másképpen is Magyarország sorsa. Példaként Finnországot hozta fel; ez az állam semmivel sem volt kevésbé kiszolgáltatva a Szovjetuniónak, mint hazánk, mégis önállósodott. Úgy vélte, egyébként Magyarországon nem volt kommunista hatalomátvétel: a szovjet hadsereg elfogta és bebörtönözte a polgári pártok politikusait, majd átadta a hatalmat a kisebbségben lévő kommunistáknak. Felhívta a figyelmet: az 1945-ös választásokon 93 százalékos volt a részvételi arány. – Hol vagyunk ma ettől, amikor a hatvan százalékot alig éri el a részvételi arány? – kérdezte, emlékeztetve arra is: akkor a megjelentek 83 százaléka a polgári-nemzeti pártokra szavazott. Horváth a konferenciával kapcsolatosan úgy vélekedett: minél gyakrabban nézünk tükörbe, annál kevésbé látjuk magunkat csúnyának. – Szerintem a következő választások után gyönyörűek leszünk – mondta végül.
Belényi Gyula, a Károli Gáspár Református Egyetem tanára szerint azonban Finnországban nem a belpolitikai helyzet miatt alakultak másként a dolgok. Mint mondta, Sztálin a magyarkérdést vagonkérdésnek tartotta már a második világháború idején is, Finnországról azonban elismerően nyilatkozott a téli háború kapcsán. Felhívta a figyelmet, Sztálin már a jaltai egyezmény idején is úgy gondolta: ahová a hadserege eljut, ott a saját politikai rendszerét is kialakítja. Belényi az időszak magyarországi politikai csatáit egy olyan futballmérkőzéshez hasonlította, amikor csak az egyik félnek van kapuja, így a meccs számára valójában a gólkapás elkerüléséről szól.
Kun Miklós, a Károli Gáspár Református Egyetem tanára előadásában kiemelte, Sztálin egy központi bizottsági választás után megmondta: nem az a lényeg, hogy ki hogyan szavazott, hanem hogy ki számolja a voksokat. Elmondta: a magyarországi kékcédulás választásoknak 1947 elején Lengyelországban volt a főpróbája. Ott szürke papírt adtak az embereknek, és nem feltétlenül a csalás miatt. Lengyelország határai ugyanis annyira megváltoztak, hogy emberek milliói vándoroltak éppen új otthont keresve, és közülük nem mindenkit akartak kizárni a választásokból. – Bulgáriában a kampány idején öszszesen kétezer embert, elsősorban jobboldali politikusokat és szavazókat végzett ki a Vörös Hadsereg, Tito Jugoszláviájában pedig a legóvatosabb becslések szerint is 200 ezer embert öltek meg politikai okokból – mondta Kun Miklós.
kényszersorozás
Relativizálni próbálják Sebestyén József halálát
