Az inotai, még egyetlen működő hazai alumíniumkohó tavalyi leállítása után végleg bebizonyosodott: az iparágnak nincs jövője Magyarországon. A Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi Zrt. (Mal) – a kohó tulajdonosa – azóta több intézkedésre kényszerült, hogy nehéz helyzetét ellensúlyozni tudja. Az üzembezárást követően átalakították a vállalat szerkezetét, megszüntettek egyes irányítási szinteket, mintegy 350 embert elbocsátottak, csökkentették a telephelyek számát, kiszervezték az informatikai szolgáltatásukat, ezenkívül pedig eladásra kínálják a cég mintegy 100 millió forint értékű üdülőingatlanait. Mindemellett idén júniusban a társaság értékesítette alumíniumfélgyártmány-ellátó kapacitását is.
A szükséges változtatásokat a cég 2005-ös, minden addiginál rosszabb eredménye indokolta. Bakonyi Zoltán, a Mal alelnöke lapunknak elmondta, a múlt évre áthúzódóan „nem közvetlenül a bázis üzemeltetéséhez kapcsolódó” milliárdos egyszeri pénzügyi veszteség keletkezett. Az alelnök kijelentette, hogy a kiváltó okok közt nagy szerepet játszott a hibás hazai energiapolitika, amely miatt Magyarországon a nagyfogyasztóknak sokkal többet kell fizetniük az áramért, mint a környező országokban. (Az inotai kohó bezárásakor a villanyszámla már megközelítette az alumínium értékének 50 százalékát.) Tolnay Lajos, a társaság elnöke nemrégiben a Világgazdaságban a drága villamos energia mellett a pénzügypolitikát okolta a kialakult helyzetért. A Mal ugyanis saját közlése szerint termékeinek 70–75 százalékát exportálja, így kedvezőtlenül hatott a cégre az erős forint. Bakonyi Zoltán kifejtette, hogy a hiány 2006 végére már konszolidálódott, s az előző évet némi pluszban zárták. Hozzátette, ez egyfelől a szerkezetátalakításokkal járó költségcsökkenésnek köszönhető, másrészt 2006 második felére a timföldpiac is helyreállt, ami szintén jól jött a vállalatnak.
Az alumíniumfélgyártmány-üzemet viszont nem a költségcsökkentés jegyében adták el, hiszen minimálisan, de nyereséges volt. Ezenkívül a kohó bezárásakor a cég még azt közölte, 2010-ig 50 százalékkal tervezi növelni a félgyártmány-kibocsátást. Az alelnök elmondta, ebben az esetben portfóliótisztításról volt szó, ráadásul az új tulajdonos Inotal Alumíniumfeldolgozó Kft. jobban el tudja látni alapanyaggal a gyárat. – A Mal jelenleg saját bauxiton alapuló, nem kohászati timföld gyártására próbál koncentrálni – emelte ki Bakonyi Zoltán. (Ezt a terméket használják szigetelőanyagoknál, festékeknél és többek között tűzálló anyagoknál.) Ebben a szegmensben európai viszonylatban is versenyképes minőség készül az ajkai gyárban, emellett kedvező fejlettségi szintű leányvállalattal is rendelkeznek Szlovéniában. Utóbbinak köszönhetően az alelnök állítása szerint nemigen van versenytársuk Európa keleti felén. Annál inkább a nyugatin, amely elsősorban a Mal felvevőpiacát is jelenti, a társaság termékexportja ugyanis kiterjed Németországra, Ausztriára, Olaszországra, Franciaországra és Spanyolországra is. Ugyan hazánkban a timföldgyártáshoz elengedhetetlen bauxit már csak szűkösen áll rendelkezésre, a Mal többségi tulajdonnal bír egy boszniai bányatársaságban, ahonnan pótolni tudják a szükségleteket, illetve további akvizíciókra készül a Balkánon.
Gigászi alumíniumcég. Létrejött a világ legnagyobb alumíniumipari csoportja azzal, hogy a Rio Tinto ausztrál bányaipari óriásvállalat megkapta az amerikai versenyhatóságtól az engedélyt, hogy megvásárolja az Alcan kanadai alumíniumipari céget – adta hírül a távirati iroda. A Rio Tinto – mely a világ harmadik legnagyobb bányavállalata – idén július közepén tett hihetetlennek tűnő, 38,1 milliárd dolláros, részvényenként 101 dolláros vételi ajánlatot az Alcanra. Az egyesített alumíniumgyártó központja Montreal, vezérigazgatója pedig az Alcant vezető Dick Evans lesz, s a vállalat Rio Tinto Alcan néven működik tovább. A fúzió a Rio Tintónak lehetőséget ad a diverzifikációra, arra, hogy a vas- és acéliparon túl megerősítse vezető szerepét az alumínium-üzletágban.
Oroszország
Nagy-Britannia csatlakozik az Oroszország elleni szankciókhoz
