Freskós templom Ófehértón

Ófehértó két és fél ezer lelkes, fogyatkozó népességű település Szabolcsban, a 41-es számú főút és Nyírbátor között, a Nyírvíz-csatorna mentén. Római katolikus templomának félkörű diadalívén az 1869. évi renoválás előtt – a helyi hagyomány szerint – 1137 volt olvasható, amelyre többen hivatkoznak az épület keletkezési dátumaként. Ennél a korai időpontnál jóval valószínűbb a XIII–XIV. századi építés. Az északi oldalon lévő sekrestye ugyan dongaboltozatos, szabálytalan vonalú keleti falán keskeny rézsűs, román stílusú ablakkal, azonban mindez a környéken a tatárjárás körüli években épült falusi egyházak közé sorolja az ófehértói templomot. Kisebb falkutatáson kívül tüzetes és szakszerű régészeti ásatásra eddig nem került sor a műemlék épületben. A keletelt tengelyű szentély gótikus, a nyolcszög három oldalával záródik, sarkain támpillérekkel, a hosszúkás hajó déli oldalán is láthatók a csúcsíves korszak nyomai: a később befalazott bejárat kerete és egy ablak maradványa.
A török nem szállta meg a települést, de kisebb csapatai eljártak a környékre fosztogatni a meghódított Váradról. A régi egyházat a XVII. század közepén a reformátusok romjaiból építették újjá, és vették birtokukba. Egy 1972-ben, vakolatjavításkor megtalált felirat őrzi az építkezés és mestere emlékét: „hoc templum aedificatum est a. d. 1641. Michael kőmíves”. A község birtokosa, gelsei Pethő Rozália grófnő 1736-ban visszavette a templomot a katolikusok számára, ezután (1750-ben) készült a barokk stílusú, órapárkányos nyugati torony és a belső tér megemelt síkmennyezete.
Az ófehértói templom legbecsesebb kincsei az 1953-ban a mészrétegek alól napvilágra került falképek. Az oklevélben először 1220-ban említett települést Károly Róbert király az 1330-as években adományozta Bereck lovag fiainak, Lőrincnek és Miklósnak. A Báthori család ebben az időben építtette meg a közeli (Nyír) Bátorban első uradalmi központját, a gótikus várkastélyt, a tekintélyes família tagjai több tucat környékbeli falu földbirtokosaként gyakorolták a kegyúri jogokat (és teendőket). Az ófehértói plébániatemplom gótikus átépítése minden bizonnyal a Bereck fiak nevéhez fűződik. A freskók keletkezése az 1300-as évek derekától a XIV. század alkonyáig terjedő időszakra, I. Nagy Lajos uralkodásának korára tehető.
Szent György lovagot látjuk a hajó északi falán ágaskodó lován, XIV. századi vértezetben. A lándzsával torkon döfött, rút sárkány mögött ott áll imára kulcsolt kézzel a megmentett szűz leányzó díszes palásban, a hátára omló hosszú hajfonattal. Mellette Jézus életének eseményei sorakoznak: bemutatása gyermekként a templomban, majd szenvedésének állomásai és húsvéti feltámadása. Egy nagyméretű alakban Szent Klára nővér, a ferencesek női rendjének alapítója sejthető, a bejárattal szemközt Szent Mihály arkangyal mérlegeli a lelkeket. További jeles, a korszakban Magyarországon divatos szentek és vértanúk – Alexandriai Szent Katalin, Antiochiai Szent Margit, Szent István és más patrónusok – szépen megfestett alakjain túl azonban most egy különösen kedves személyről kell megemlékeznünk: a diadalív déli oldalán, a hajó felől nézve jobbra Árpád-házi Szent Erzsébet képmása látható a falon. A nyolcszáz esztendeje, 1207 nyarán Sárospatakon született, áldozatos életű királylányt ábrázoló XIV. századi ófehértói freskót a művészettörténet a legrégebbinek tartja minden ábrázolás között.