Manapság nagyobb bátorság kell ahhoz, hogy valakik egy tévécsatornán valóban kulturált, mértéktartó, az emberi méltóságot, tudást, műveltséget a helyén kezelő ízléses műsorral álljanak elő, mint ahhoz, hogy szélsőséges, otromba, agresszív médiaholmival támadjanak a közönségre. Akadnak ugyanis, akik a jelenlét intenzitását a harsánysággal, a provokációval, a sokkolással azonosítják, és nem tudják elképzelni, hogy az, ami derűs, szelíd és kulturált, nem feltétlenül gyenge és unalmas, sőt amiképp azt Illés próféta is megtapasztalta, az igazi erő, az igazi intenzitás a könynyű szellőben van, és nem a viharban meg a kőomlásban.
A potenciális tévénézők jelentős hányadának ezt nem kell magyarázni, lelkesen vadásznak a „békebeli” hangulatú, de nem unalmas, langyos műsorokra, legyen az vetélkedő, régimódi, kertes angol krimi vagy magyar művészfilm.
Ha válogatni kell, a TV2 új műveltségi műsora, az Okosabb vagy, mint egy ötödikes? is inkább könynyű szél, mint vihar. A felnőtt játékosok – akiket eddig láttunk, főiskolát, egyetemet végzettek, sőt egyikük tanít is egy egészségügyi főiskolán – kérdéseket kapnak a mai általános iskolai tananyagból a másodikos tankönyvek anyagától az ötödikessel bezárólag.
A kérdések a gyerekeknek nyilván nem nehezek, mivel már tanulták az adott anyagrészt, de a képzett és magát értelmiségiként aposztrofáló felnőtt a stúdióban meg a képernyő előtt nem mindennapi izgalmakat él át olyan kérdések olvastán, mint például hány ujja van a macskának, vagy hogy nevezzük az erdő legalsó szintjét. Nemcsak a tananyag mennyisége, tartalma változott azóta, hogy a mai harmincasok-negyvenesek-ötvenesek szamárfülekkel, rajzocskákkal ékítették a Kádár-korszak primitív és vonalas tankönyveit, hanem sokat változott az oktatás szemléletmódja is. Hol gyakorlatiasabbak, hol tudományosabbak, pontosabbak, felnőttesebbek a kérdések. Mindehhez pedig hozzájön még a felejtési faktor, illetve az, amit az ember esetleg meg sem tanult rendesen. Többnyire pont akkor áll be a krach, amikor a válaszoló a legnagyobb biztonságban hiszi magát, mivel épp a szakterületéről van szó. És ezeket a kínokat a borzasztó aranyos, értelmes és jól nevelt, de azért eleven gyerekek és a szintén nagyon kedves Tilla tanár bácsi körében kell kiállni. Nincs az a tizennyolcas karikás film, ami így megizzasztaná a tudására, műveltségére kényes felnőttet!
A műsor apró szépséghibái a fenti erényekhez képest elhanyagolhatók. Reméljük, lecserélik végre a magától értetődő változatra az eljópofáskodott műsorcímet, Tilla tanár úr kiveszi a zsebéből a kezét, mert ez a „jaj, de oldott vagyok” gesztus ma már öregedő táncdalénekeseknek se áll jól, a kérdéseket pedig vagy úgy válogatják, hogy egyértelmű legyen a rájuk adható válasz, vagy hívjanak szakértő háttérzsűrit (lásd: az „ügyes ember” esete a szakócával).
(Okosabb vagy, mint egy ötödikes? TV2, augusztus 24., 21.00.)
Nagy-Britannia csatlakozik az Oroszország elleni szankciókhoz
