Miénk volt a tér

Átépítik a Kossuth teret, mely a főpolgármester szerint ezáltal újjászületik. Szerintem meghal; újjá a reformkor végén született, mikor felépült a Parlament. Ma e téren áll Kossuth Lajos és Rákóczi fejedelem szobra; itt van az ötvenhatos sortűz áldozatainak jelképes sírja is. S egy turistakalauz szerint „a több százezer ember befogadására alkalmas terület ünnepeken megtelik közönséggel”. E tágas tér az Országház előtt a szabad népakarat szimbóluma. Azt üzeni: tiétek a politika, vagyis az ország és annak háza. Szimbólumokkal csak szimbolikusan lehet bánni; kiszorítani e térről az embereket, s kordont állítani köré azt jelenti, hogy a nép kizáratott a politikából. E kordon lebontása azt jelenti: nem lehet elzárni a népet attól a helytől, ahol róla döntenek.
Ami tavaly ősszel a Kossuth téren történt, kevesebb volt, mint forradalom. Ám néhány napra megnyilvánult a nép ösztönös jog- és igazságérzéke. A maga spontán módján nyilvánult meg, elég artikulálatlanul, de hát az ilyesmi nem operabál. Mindenesetre – a rendőrségi terrorakciók kezdetéig – senki nem bántott senkit. Nem szabad lebecsülni a népi jog- és igazságérzéket, mert ez a hajtóereje a nagy történelmi eseményeknek, a Rákóczi-szabadságharcnak, de a reformkornak, s végső soron a Parlament megépítésének is ez volt. És az ötvenhatos forradalomnak is. A Kossuth tér jóval magasabban fekszik, mint az ötödik kerület, sőt magasabban, mint Budapest. Hogy a helyi polgármesterek mégis hozzányúlnak, annak igazi célját nem merik kimondani. Az átépítés célja, hogy többé ne tudjon rengeteg ember összegyűlni és ünnepelni vagy épp tiltakozni az Országház előtt.
A főpolgármester megígérte: a szobrok helyükön maradhatnak. Köszönjük. Lesz szép parkunk, műtavakkal. S lesz vaskerítés, erős, lebonthatatlan kordon újra; vaskerítés mögé zárják Rákóczit, Kossuthot és az ötvenhatos sortüzet. Lesz kint és bent ott, ahol eddig nem volt. Nappal bemegy, akit beengednek; este kimegy, akit kiterelnek. Éjszakánként kutyák morognak majd odabent. A turistakalauzokat pedig át kell írni, ekképp: „A szabad véleménynyilvánítás egykori helyén, a hajdani nyílt téren ma vaskordont találunk. A rács mögött az úgynevezett nemzeti függetlenség jelképei láthatók. Lehet rajtuk (és körülöttük) szórakozni.”