Nazarbajev és a „kazah út”

A gazdasági növekedés és az életszínvonal javításának kérdései állnak a hét végén tartandó kazahsztáni parlamenti választások kampányának központjában. Az elnök, Nurszultan Nazarbajev pártja által proponált témák uralják a vitákat, s kétség sem férhet a gazdasági és szociális szférában hatalmon eddig is bizonyító Nur Otan Népi Demokrata Párt ismételt fölényes győzelméhez.

Egy pillanatig sem volt kétséges a Nur Otan győzelme, az átfogó politikai reform jegyében előre hozott választások közeledtével azonban még nyomasztóbban egyértelmű az ország elnöke által fémjelzett párt nagyarányú győzelme. Mindez magyarázható Nazarbajev népszerűségével, amely a zsenge pártrendszer és a vezető tekintélyének hagyományára épülő viszonyok közepette megalapozza a Nur Otan sikerét. A párt jelenleg 75 százalékos népszerűsége reális annak fényében, hogy a társadalmat leginkább érdeklő gazdasági-szociális kérdésekben a többi párt is lényegében ugyanazt mondja, mint a Nur Otan, amely az utóbbi években a gyakorlatban is bizonyíthatott.
„Először a gazdaság, utána a politika!” – hangzik az 1991 óta az államfői tisztet betöltő Nazarbajev pártja által hirdetett „kazah út” szlogenje. Ennek lényege, hogy a Szovjetunió felbomlása után a politikai stabilitás megteremtése és a gazdasági reformok előrelendítése érdekében Nazarbajevnek szinte egy személyben kellett a kezébe vennie a hatalmat. A hatalom úgy véli, mára eljött az ideje, hogy Kazahsztán megvonja e stratégia mérlegét. A makrogazdasági mutatók lenyűgözők, hiszen a GDP növekedése immár évek óta 10 százalék körüli. Ennek harmadát a kis- és középvállalkozások adják, rövid idő alatt megerősödött egy hatékony pénzügyi rendszer, az infláció 6–8 százalékos, s az ország a versenyképességi listán megelőzi a Független Államok Közösségének többi tagját.
A Nur Otan azonban nemcsak a GDP megduplázását, hanem az életszínvonal érezhető javítását is zászlajára tűzte, már az elmúlt években növelve az egészségügyre vagy az oktatásra fordított összegeket. Nőttek a lakosság bevételei is: 2005-ben a reálbérek például átlagosan 14,8 százalékkal haladták meg az előző évit. A havi átlagkereset nominálisan 314 dollár. Egy olajban és ásványi anyagokban gazdag ország számára azonban ez a szint aligha lehet a végcél. A Nur Otan a következő öt évre a lakosság bevételeinek megduplázását, az átlagnyugdíjak két és félszeres emelését és nem kevesebb, mint ötvenmillió négyzetméternyi lakás építését ígéri.
A külföldi bírálatokra is figyelve a 2009-ben az EBESZ soros elnöki tisztére pályázó kazah vezetés is érzi, hogy a gazdasági növekedés mellett a politikai rendszer sem állhat egy helyben, s modernizálására, a nemzetközi normákhoz közelítésére megérett az idő. Nazarbajev hozzáfogott a politikai reformhoz, amelynek lényege a demokratikus intézmények erősítése, a társadalmi párbeszéd szélesítése. Az alkotmány módosításait nézve a gyakorlatban ez elmozdulást jelent az elnöki rendszer felől egy elnöki-parlamenti berendezkedés irányába. Először kerül sor az arányosság rendszerében a választásokra, amely a pártok erősödését hivatott demonstrálni. A ki nem mondott célig, miszerint Kazahsztán a demokratikus fejlődés egyik ázsiai mintaországa legyen, még hosszú az út.