Orosz–amerikai idegháború

Folytatódik Washington és Moszkva idegháborúja, amelynek látványos jeleiként mediatizált világunkban egymást érik az első hallásra megdöbbentő, valójában szerencsére csupán retorikai fenyegetőzések. Hidegháborúról szó sincs, az egyre inkább magára találó s érdekeit védve magabiztosabbá váló Oroszország azonban intenzíven keresi az amerikai rakétavédelmi rendszer európai telepítésére adandó választ.

Épp csak fellélegzett a világ gyengébb idegzetű és tájékozatlanabb része azután, hogy Putyin bejelentette, újra repülni fognak a nukleáris teher szállítására is képes távolsági bombázók, a Tu–95-ös „Medvék”, jött az újabb „sokk”, miszerint Oroszország atomfegyvereket telepíthet Fehéroroszország területére. Aztán, mint ahogy az első esetben kiderült, amit a szakértők amúgy is tudtak, miszerint e bombázók jelenleg természetesen nem szállítanak atomfegyvereket, egy napra rá az is egyértelművé vált, ha Moszkva akarná, akkor sem lenne olyan egyszerű atomrakétákat telepíteni Belaruszba. A minszki nagykövet is pontosított: Oroszországnak nincs semmiféle olyan terve, hogy atomfegyvereket telepítsen Fehéroroszország területére. Alekszandr Szurikov hangsúlyozta, hogy teljes mértékben félreértelmezték az orosz–fehérorosz katonai együttműködésről előzőleg kifejtett álláspontját, mi több, egyes tömegtájékoztatási eszközök olyan kijelentéseket idéznek tőle, amelyek el sem hangzottak. A sajtó már elkezdte fejtegetni, hogy Moszkva bizonyára gázárkedvezményt ad cserébe Minszknek, az amerikai külügyi szóvivő keményen reagált, arról azonban nem nagyon lehetett olvasni, hogy Fehéroroszország szuverenitása megsértéseként értékel minden hasonló kijelentést. Ha továbbgondoljuk, az 1992-es úgynevezett liszszaboni egyezményben Moszkva és Minszk egyaránt kinyilvánította, hogy Fehéroroszország atomfegyverektől mentes terület. Ezen az sem változtatna, ha létrejönne az évtizede egy helyben toporgó orosz–belorusz államszövetség. Különben is, a Kremlnek ott van Kalinyingrád, ahol nemzetközi egyezményt sem kell sérteni egy aszimmetrikus válasz érdekében, mint ahogy már jelezte is, hogy adott esetben Iszkander–M típusú rakétákat telepíthet az exklávéba.
E felvetések tehát az orosz haderő fejlesztéséről szóló bejelentéssel vagy a gabalai orosz radar közös használatáról szóló, Putyin által előterjesztett alternatív javaslattal együtt a Moszkva és Washington közötti alkudozás részének tekinthetők. Oroszország ugyanis szeretné elkerülni az amerikai rakétavédelmi rendszer elemeinek számára érzékeny közép-európai telepítését. S hogy a Kremlnek mennyire igaza van, arra egy minapi meghallgatáson éppen az ismert amerikai biztonságpolitikai szakértő, a Massachusetts Institute of Technology professzora, Theodore Postel mutatott rá a kongresszusban. Mint az Izvesztyija beszámolója szerint fogalmazott, ha nem is azonnal, a belátható jövőben azonban komoly problémákat okozhat Moszkvának az amerikai rakétavédelmi tervek európai kiterjesztése. A korábban a védelmi minisztériumban dolgozó szakértő az amerikai retorikára rácáfolva azt állítja, a kiépítendő rendszer igenis képes az orosz interkontinentális ballisztikus rakéták elfogására. A fizikus képesítésű professzor a rakéták sebességét, röppályáját, a repülés távolságát alapul vevő matematikai számításokkal igazolta mindezt. Felvetette azt is, hogy a hivatalos megszólalásokban a politika érvei alátámasztására „felkerekíti” az orosz rakéták sebességét, s „alábecsüli” az amerikai ellenrakéták gyorsaságát. Postel szerint tíz ilyen rakéta valóban nem fenyegeti Oroszország biztonságát, ám mint megjegyzi, arról senki nem beszél, hogy a rendszer fejleszthető. Ennek ellenkezőjét ugyanis még nem mondta ki senki. A Csehországba a Marshall-szigetekről áttelepítendő radar „képességeit” a professzor gyengének tartja, ám biztos abban, hogy előbb-utóbb azt is modernizálni fogják. – Ha orosz katonai szakértő lennék, mindenképpen azt tanácsolnám a politikusoknak, hogy tegyenek meg mindent az amerikai tervek megállítása érdekében – összegezte mondanivalóját Theodore Postel.