Repülőnap a politikai marketing jegyében

A megszokott édeskés kerozinszag helyett sültkolbász-, pékáru- és vattacukorillat lengte be a hét végén a honvédség kecskeméti repülőbázisát: nagy érdeklődés és változékony időjárás mellett, némi politikai marketinggel megspékelve rendezték meg itt a 9. repülőnapot és haditechnikai bemutatót. A színes forgatag azonban teljesen nem fedhette el a tényt, hogy a tízmilliós ország védelmi szektorának finanszírozottsága a NATO-ban a legalacsonyabb, jövőre költségvetése kevesebb lehet a nemzeti össztermék egy százalékánál.

Bár az érdeklődő tömegek csak szombaton és vasárnap nyertek bebocsátást a repülőtér területére, a rendezvény – amelynek pénzügyei ezúttal is nélkülözik a teljes átláthatóságot – már csütörtökön és pénteken kezdetét vette a meghívott külföldi repülők beérkezésével, illetve azzal a kommunikációs akcióval, amely során Szekeres Imre (MSZP) honvédelmi miniszter igyekezett népszerűsíteni magát saját tárcája, az egyik kereskedelmi rádió és az egyik energiaital gyártójának közvetlen támogatásával. A körítést a serkentő hatású üdítőitalt áruló cég által szponzorált Forma–1-es versenyautó, egy demilitarizált Cobra harci helikopter, illetve egy MiG–29-es vadászgép „versenye” biztosította, amelyet a Boross Lajos–Bochkor Gábor páros „közvetített” reggeli bulvárműsorukban. Bochkor a bázisparancsnok, Pető „Pinyó” István társaságában emelkedhetett a levegőbe, a miniszter a helikopterben foglalt helyet, míg a versenyautót Palik László, a Hungaroring főnöke vezette a repülésbiztonsági szakemberek által „felesleges istenkísértésnek” tartott happeningen. A kis magasságú, kis sebességű repülés köztudottan nem életbiztosítás, figyelmeztetnek, hozzátéve, hogy a hazai vadászrepülésre jellemző „vegetáció” az olyan, több évtizedes tapasztalattal rendelkező veteránok jártasságát sem hagyta érintetlenül, mint a dandártábornok.

Pető letépett rangjelzése. Amúgy minden szép és jó lett volna, de a műsort kisebb incidens árnyékolta be. A nem éppen szerénységéről ismert egyik „médiasztár”, Palik László letépte a Magyar Honvédség egyik legtöbbet látott pilótájának rangjelzését, aki az elöljárója jelenlétében nyilván nem reagálhatott a tábornoki rang és tekintély megkívánta felháborodással, jó képet kellett vágnia a „poénhoz” – magyarán szólva egy olyan becsületsértéshez, amely személyén keresztül a honvédség tekintélyét érte.
Persze az is igaz, hogy mindennek több oldala van. Bennfentesek – a tárcavezető környezetében sok a pártkatona – arra hívták fel a figyelmet, hogy Szekeresen kívül nincs még egy miniszter a Gyurcsány-kormányban, aki ilyen kommunikációs építkezést engedhet meg magának. Sejtetésük szerint ez ismét arra világít rá, hogy a „régi gárda” talán egyetlen állva maradt alternatív erőcentrumának kulcsfigurája minden lehetőséget nyitva hagy jövőjére vonatkozóan, amennyiben a szocialisták az elhasználódott miniszterelnök lecserélése mellett döntenének a 2010-es (?) választások felé közeledve.
A folyamatos reform áldozatai. A több tízezres tömeg közben – a rendőrség mellett az In-Kal „szakembereinek” vigyázó tekintetétől kísérve – láthatóan elégedetten vette birtokba ezt a különben zárt világot, ismerkedett a leépítés miatt szinte láthatatlanná vált honvédség katonáival és haditechnikai eszközeivel, illetve a vendégek portékájával. A kiállított járművek, repülőgépek és különféle berendezések mellett álldogáló katonák azonban nem voltak ilyen elégedettek. A harckocsizók csaknem teljes leszerelésüket rezignáltan veszik tudomásul, a légvédelmi rakétások hasonlóképpen létükért remegnek – a folyamatos védelmi „reformok” legutolsó körét állítólag csak azért élhette túl ez a két fegyvernem, mert a vezérkari főnököt Havril Andrásnak, az összhaderőnemi parancsnokság első emberét pedig Tömböl Lászlónak hívják. Akinek van némi ismerete a két tábornok múltját illetően, az tudja, hogy fegyvernemi kötődéseik, karrierjük szinte automatikusan vezettek oda, hogy még a politikai szándékkal szembemenve is fellépjenek e két fegyvernem és technikájuk (T–72-es harckocsi és Kub légvédelmi rakétarendszer) maradásához.

A Gripen volt a sztár. A légi bemutató sztárjai természetesen a Gripenek voltak, amelyekből a hét közepén érkezett be a tizedik és tizenegyedik példány az országba, s amelyekből még hármat kap a honvédség az év végéig. Kisebb erődemonstrációval ért fel a nyolc gép együttes bemutatója is, miként Hajdú Attila őrnagy dinamikus műrepülése is elismerést váltott ki úgy a közönség, mint a szakma köreiben. Rosszmájú megfigyelők csak azt a kérdést tették fel, hogy a 210 milliárdos beszerzési program szűken mért repült óráit szabad-e ilyen célokra felhasználni, ahelyett, hogy harcászati képzésre fordítanák azokat. A minimális gyakorlási idő ellenére szép programot repült Peszeki „Peszke” Zoltán és Szatmári „Szatyi” László is MiG–29-essel, amelyen nyoma sem volt annak a bizonytalanságnak, amit a katonák nyugdíjrendszere körül kreált a kormányzat, és ami a légtérvédelmi készültségi szolgálat összeomlásával fenyeget az év végére.