Román nyelvlecke

Bukarestet a két világháború között kis Párizsként emlegették. A hasonlatot a román főváros elsősorban annak a leplezetlen rajongásnak köszönhette, amellyel Románia – egyébként nem elhanyagolandó súlyú – értelmisége viszonyult mindenhez, ami francia. A ma már csak elsárgult fényképekről ismert békebeli Bukarest hangulata is visszaadott valamit Párizsból, még ha szabadulni pillanatig sem tudott a köznyelvben balkáninak nevezett jegyektől. 2004 decemberétől ismét erőteljes – ezúttal politikai – párhuzam körvonalazódik ki Bukarest és a francia főváros között. Traian Basescu elnök eddig soha nem beszélt arról, hogy valamiféle példaképként tekintene a Élysée-palota új lakójára, politizálási stílusa azonban erősen hajaz Nicolas Sarkozyére. A román államfőnek határozott jövőképe van, eltökélt elképzeléseinek megvalósításában, könnyedén és őszintén kommunikál a néppel, nem utolsósorban pedig vérbeli taktikus. Egykori pártját szinte a semmiből emelte győztes pozícióba, gyorsan megszerezte az Európai Néppárt támogatását, és kíméletlenül földbe döngöli azokat a román posztkommunistákat, akik kiépített gazdasági hálózatuk révén négy évvel ezelőtt még azt hitték, évekre birtokolhatják a hatalmat. Utóbbiak emblematikus figurájának, Ion Iliescunak a felelősségét a minap mondta ki a katonai ügyészség az 1990-es bukaresti monstre diáktüntetés bányászjárással tarkított, brutális feloszlatásáért.
Traian Basescu az utóbbi napokban a fentebb sorolt összes tulajdonságát latba vetve varázsolta el Székelyföld lakosságát. Igaz, az erdélyi magyarok többsége már korábban nyíltan szimpatizált a román államfővel, legutóbb a köztársasági elnök felfüggesztéséről szóló népszavazáson, amikor az RMDSZ „iránymutatása” ellenére sorakoztak fel az egykori hajóskapitány mellett. Basescu pedig köztudottan nem felejt. Ellenfelei életét (jelen esetben a Romániai Magyar Demokrata Szövetségét) megkeseríti, híveit azonban jutalmazza. Az államfő aligha mostani látogatása során fedezte fel a Hargita és Kovászna megyei utak rossz állapotát, hiszen a kilencvenes évek végén közlekedésügyi miniszterként tevékenykedett. Jól tudta azonban, mit szeretnének leginkább hallani tőle a székelyföldi szavazók, a ziccert így nem hagyhatta ki. Csakhogy – az RMDSZ nagy bánatára – Basescu továbblépett, s szerdán már komoly nyilatkozattal kavarta fel a román belpolitika nyári állóvizét. Az államfő olyan oktatási rendszer bevezetésére tett javaslatot, amely alapján a romániai magyar diákok idegen nyelvként tanulnák az állam hivatalos nyelvét. Régi követelése ez az erdélyi magyarság civil és politikai szószólóinak. Markó Béláék koalíciós partnere, a Nemzeti Liberális Párt tegnap éles hangnemben utasította el – alkotmányellenesnek nevezve – az elnöki javaslatot. Várhatóan nem kell sok időnek eltelnie ahhoz, hogy a Gyurcsány-kabinettel lelkes hangulatú közös kormányüléseken pózoló bukaresti liberálisok „magyarbarátsággal” vádolják meg Basescut.
A román politikát a következő egy évtizedben bizonyosan meghatározó Basescu mostani fellépése kapcsán hiba lenne illúziókat táplálni. Területi autonómiát sem a demokraták, sem a liberálisok, de Brüsszel sem fog adni. A romániai történéseket a maguk helyén kell kezelni, az viszont az erdélyi magyarságnak korántsem lehet mellékes, ki irányítja az immár EU-tag Romániát, illetve az ott élő másfél milliós magyar közösséget: a rendszerváltás befejezését szorgalmazó erők vagy a jól kiépült hálózat elkényelmesedett haszonélvezői.