Színes egyéniségek az ukrán választásokon

Eddig 17 párt és párttömörülés szerezte meg az indulás jogát az ukrajnai előre hozott parlamenti választáson. Heten még a jelképes rajtvonal előtt toporognak, a központi választási bizottság engedélyére várva. Egy azonban máris bizonyosra vehető: a szeptember utolsó hétvégéjéig tartó időszak nem lesz unalmas.

Nincs abban semmi különös, állítják a politológusok, hogy az előre hozott parlamenti választást, amelyre Ukrajnában először kerül sor, egyes, a futottak még kategóriájába tartozó politikai erők csupán valamiféle össznépi mulatságnak tekintik, amivel nemcsak önmagukat, hanem a nagyérdemű közönséget is jól el lehet szórakoztatni. Igaz ugyan, hogy a „nagy nevettetők”, nevezetesen a Sörbarátok, a Bájosak és az Erotika Kedvelőinek Pártja hiányozni fog a mandátumért ringbe szálltak listájáról, színes egyéniségekből azonban így sem lesz hiány.
A fölöttébb díszes társaságban ott lesz például az előző államfő, Leonyid Kucsma is. Igaz, nem személyesen, mivel az egykori híveit és bizalmi embereit egyesítő, a Centrum és a Szövetség Párt összefogásaként létrejött Kucsma Tömb csak a nevét kölcsönözte a volt államfőtől. A választási lista élére állított Olekszandr Volkov, aki a többi között Kucsma elnökké választásában szerzett elévülhetetlen érdemeket, elsősorban az emberek nosztalgiájára számít. Úgy véli, minél nagyobb a káosz az országban, annál többen sírják vissza Kucsmát, akit szerinte a lakosság 25 százaléka ma is szívesen látna az államfői bársonyszékben.
Ugyanakkor Mikola Melnicsenko, Kucsma elnök egykori testőre csak azért akar képviselői mandátumhoz jutni, hogy végre sikerüljön a volt államfőt rácsok mögé dugni. Az államvédelem volt őrnagyát, akinek nevét Kucsma dolgozószobájában titokban készített magnófelvételek révén, illetve a sok ezer embert az utcára szólító „Ukrajna Kucsma nélkül” tiltakozó megmozdulás idején ismerte meg a világ, a szocialisták szerették volna megnyerni maguknak, de ő Olekszandr Moroz pártelnök helyett a Szabad Demokrata Pártnak, pontosabban az ukrán politika összeférhetetlen fenegyerekének számító Mihajlo Brodszkijnak, Julija Timosenko volt harcostársának mondott igent. A párt minapi kongresszusán elmondta, sokszor megfenyegették, megsemmisítéssel ijesztgették, de őt nem lehet megfélemlíteni. Ígérte, hogy rövidesen újabb „érdekes anyagokat” tesz közzé a magas állami tisztségekben levő csinovnyikokról, Kucsma pedig mindenképpen felelni fog az általa elkövetett súlyos bűntettekért.
Hasznos szövetségese lehetne ebben a „politikai üldöztetéséért” Kucsmát vádoló volt kormányfő, Pavlo Lazarenko, aki szívesen cserélné fel San Franciscó-i házi fogságát a képviselői tisztségre. A pénzmosással, megvesztegetéssel, jelentős állami vagyon jogtalan eltulajdonításával vádolt egykori ukrán miniszterelnök nevéről elnevezett tömb ugyanis szintén ott van a választásra benevezettek között. A szavazólapokon feltüntetendő öt név között pedig két Lazarenko is szerepel. A lista vezetője természetesen maga Pavlo Lazarenko, míg a harmadik helyet a volt kormányfő első házasságából született fia kapta.
Különleges színfoltja lehet a választási előcsatározásnak a szélsőségesen nacionalista Testvériség. A párt radikalizmusát már a képviselőjelöltek listája is jól szemlélteti, hiszen az első öt helyen olyan személyek neve szerepel, akik ellen vagy büntetőeljárás folyik, vagy pedig országos körözés van érvényben ellenük.
A képviselőjelöltek díszes társaságának legszínesebb egyénisége azonban kétségtelenül a transzvesztita Andrij Danilko, művésznevén Verka Szergyucska, akinek már a csatasorba állása is jól szemlélteti mindazt, ami ma az ukrán politika színterén zajlik. Szergyucska egyetlen érdeme, hogy az idei eurovíziós dalfesztiválon a második helyet szerezte meg Ukrajnának, jóllehet már a jelölését is heves ellenérzések és tiltakozások váltották ki. Aztán a fesztivál mégiscsak az őt kiválasztó zsűrit igazolta, amely azzal kardoskodott Szergyucska indítása mellett, hogy az európai dalfesztivál már régen nem magáról a dalról, illetve az énekesek hangjáról, tehetségéről, előadói kultúrájáról szól. Ellenben az, hogy Szergyucskára ma már a politika is igényt tart, hiszen nevét három nagyon is reális politikai erő, nevezetesen a Liberális Demokrata, az Ukrán Nők, valamint a Munkások Pártja tűzte zászlajára, önmagában is olyan komédia, amihez hasonló még nem fordult elő Ukrajnában, állítja Dmitro Vidrin. A neves politológus szerint mindez egyértelműen a politika elsekélyesedéséről tanúskodik.