A magyar baloldalhoz kötődő közvélemény-kutatók mintha igazolni akarnák a kommunizmus atyjának, Karl Marxnak a tézisét, amely szerint a történelem ismétli önmagát. Visszatekintve az előző országgyűlési választásokat megelőző felméréseikre, azt látjuk, hogy rendre olyan adatokat hoztak nyilvánosságra, amelyek jelentősen különböztek a voksolás későbbi végeredményétől.
Visszatérő hibákat követtek el, méghozzá egyoldalúan, mindig a Fidesz várható listás támogatottságát mérték alul, miközben az aktuális ellenzéki pártokat, vagy választási szövetségeket a valós népszerűségükön túl értékelték. Most ugyanezt a jelenséget látjuk a manipulációs kerekasztalnak is nevezhető kutatóknál, amelyek 8-10, helyenként 15 százalékos előnyt mutatnak ki a Tisza Pártnál a kormánypártokkal szemben.
De nézzük a konkrét számokat és elemzéseket, amelyek kísértetiesen emlékeztetnek a jelenlegi folyamatokra!
2021 nyarán is „vezetett” az ellenzék
Kezdjük a legutóbbi, vagyis a 2022-es választással! Egyes baloldali intézetek már 2021 tavaszán az összellenzéki lista előnyét mérték a Fidesz–KDNP-vel szemben. Az Idea Intézet április 27. és május 4. között készített felmérést, amelynek alapján a hat együttműködő ellenzéki párt – a DK, a Momentum, a Jobbik, az MSZP, az LMP és a Párbeszéd – közös listája a teljes választókorú népességen belül három százalékponttal vezetett. Az ellenzék 38, a kormánypárt pedig 35 százalékon állt az Idea szerint. A legaktívabbnak számító, biztos szavazó, pártot választók körében a két oldal között csak kétszázalékos volt az eltérés: az ellenzékre 48, a kormánypártokra 46 százalék szavazott volna.
Egy hónappal később, 2021 júniusában az Idea ismét nyilvánosságra hozta a felmérését, amely kétféle módon is vizsgálta az ellenzéki pártok és közös, valamint a Fidesz–KDNP listájának támogatottságát. Mindkét mérés alapján az ellenzék három százalékponttal vezetett a kormánypártok előtt. A hat együttműködő párt közös listája a teljes választókorú népességen belül 40 százalékon, a Fidesz–KDNP 37 százalékon állt. A biztos szavazó pártot választók körében a két nagy politikai tömb távolsága még szűkebb, mindössze egy százalékpont volt. A választók ezen aktív csoportjának 48 százaléka az ellenzék listájára, 47 százaléka a Fidesz–KDNP-re szavazott volna az Idea akkori mérése szerint.
A Závecznél is előnyben voltak Gyurcsányék
A Závecz Research hasonló eredményeket közölt 2021-ben, náluk már az év elejétől az ellenzéki összefogás listája vezetett a kormánypártok előtt. Egy 2021 júniusában nyilvánosságra hozott felmérésük szerint a biztos pártválasztók csoportjában a Fidesz 46 százalékot, a DK 17-et, a Jobbik szorosan mögötte 16 százalékot ért el. Az MSZP és a Momentum 7-7 százalékon, az LMP és a Párbeszéd 2-2 százalékon állt. A Mi Hazánkot és a Kétfarkú Kutyapártot az aktív szavazók 1-1 százaléka támogatta. Ennél is lényegesebb megállapításuk volt, hogy az előző év december óta készültek közvélemény-kutatások a listák támogatottságától is, és az erőviszonyok azóta lényegében változatlanok voltak. – A hatpárti ellenzéki lista szoros versenyben áll a Fidesz-KDNP listájával. Ebben a hónapban az ellenzéki lista támogatottsága 39, a kormánypártoké 37 százalék volt. A biztos választók körében az ellenzék 50, a Fidesz-KDNP listája 47 százalékon áll – írta közleményében a Závecz Research.
Nyolc százalékos ellenzéki előnyből Fidesz-kétharmad lett
Később, 2021 őszén egyes baloldali kutatók az olló nyílásáról értekeztek. A Horn Gábor egykori SZDSZ-es államtitkár vezette Rebublikon Intézet októberben közölt felmérést, amelyben úgy fogalmaztak: az akkori „előválasztás első fordulója sikeresen mobilizálta az ellenzéki tömböt, több ellenzéki párt is erősödött. A Fidesz és az ellenzéki összefogás támogatottsága között tovább nőtt a különbség: a teljes népesség körében 6 százalékponttal, a pártválasztók körében 8 százalékponttal erősebb a hatpárti összefogás, mint a Fidesz (34-40, illetve 44-52 százalék).”
Mindezek után 2022. április 3-án minden idők legnagyobb győzelmét aratta a Fidesz–KDNP szövetség és negyedik alkalommal ért el kétharmados parlamenti többséget.
Korábban is mellélőttek a kutatók
A 2018-as választások előtt – a 2022-eshez képest – eltérő volt a pártstruktúra, mert az ellenzéki oldalon két nagy tömb állt versenyben: az akkor még erősnek mondható MSZP vezette baloldal, illetve az egykori nemzeti radikális, majd „néppártosodó” Jobbik. A közvélemény-kutatások a 2018-as választások előtt is mellélőttek, főként a Fidesz támogatottságát mérték alul. Érdemes felidézni egy cikket, amiben közvetlenül a 2022-es választás után elemezték szakértők azt a jelenséget, hogy már 2018-ban is ugyanazt a hibát követték el a kutatók.
A G7 nevű portál arra hívta fel a figyelmet, hogy mindkét alkalommal az összes intézet módszeresen, 5-8 százalékkal alul mérte a kormánypárokat tényleges eredményükhöz képest. A 2018-as fiaskó után azt ígérték, hogy újrakalibrálják a módszereiket, ehhez képest 2022-ben még inkább mellélőttek a két nagy tömb különbségét illetően – emlékeztetett a cikk.
A Fideszt a legtöbb kutatóintézet valamivel akkor is alul mérte, de a 2-4 százalékpontos alálövés (ennél csak a Publicus tévedett többet, szám szerint hatot) még nem számít tragikusnak. Ennél sokkal szembeötlőbb, hogy az ellenzék mennyivel rosszabbul szerepelt, mint amit az utolsó mérések alapján várni lehetett volna: a nyolc kutatócég közül hat 8-11 százalékponttal mérte őket felül – olvasható az elemzésben.
Éppen ellenkezőleg történt
„Téves hiedelem volt 2018-ban, hogy a kutatók túlmérik a Fideszt, valójában jelentősen alul mérték, és akkor és most is a baloldalt mérték felül” – mondta egy választás utáni műhely-konferencián 2022-ben Szabó Andrea politikai szociológus. Kifejtette: ugyanazokat a szakmai hibákat követték el, vagy a választások utolsó pillanatában, az utolsó egy-két napban valami mindig történik, ami megváltoztatja a választói magatartást, és nagy társadalmi rétegek az utolsó napokban átfordulnak, és nem úgy működnek, ahogy a közvélemény-kutató cégeknek elmondták. Szabó szerint a Fidesz 2022-es eredményének egyik kulcsa az lehetett, hogy a párt bizonytalannak besorolt peremszavazói a választás előtt ciklikusan ismét visszataláltak a párthoz. Eközben számos jel utal arra, hogy az ellenzéki bázisból százezrek maradtak otthon, ami egyrészt a vártnál alacsonyabb részvételben, másrészt az ellenzéki lista alacsony támogatottságában öltött testet.
