Távolodóban a demokráciától

Na és akkó’ mi van? A Kádár-korszak vége felé ez volt az egyik gyakran használt közhely, amely minden helyzetben bevált válaszként. Közönyt és hányavetiséget fejezett ki a maga népnyelvi faragatlanságával, tudatosan hangsúlyozott bunkóságával, továbbá azt, hogy aki mondja, kívül áll, igénytelen, és biztos a dolgában. Michnik, Kuron, Havel és mások az efféle elidegenedés tapasztalatából vezették le annak idején a sajátos, kelet-európai civil társadalom elméletét, amely a pártállammal való szembenállás természetét fogalmazta meg. Csakhogy a felelőtlenség és a nemtörődömség tömör kifejezéseként ez a mentalitás ma elterjedtebb, mint bármikor. A szabados szabadság egyik megnyilvánulása. Politikai axiómává, méghozzá a demokrácia számára is végzetessé akkor vált, amikor, még annak idején Horn Gyula az 1956-os karhatalmista múltját faggatóknak az felelte: Igen, az voltam. Na és?
Eredetileg kérdés volt, később felkiáltójelet lehetett érzékelni a kifejezés után, ma már azt sem. Az azonosító nélkül kegyetlenkedő rendőrségtől az állami vagyonra vonatkozó törvényig, az OPNI bezárásáig, az egészségügy átalakításáig, a bármire használható magánalakulatokig végtelen a sor és megszámlálhatatlan sok a „na és”. A demokráciát romboló súlyos veszélyt látok ebben a pökhendi közönyben, és vannak nyugtalanító elemei annak a természetes, immár nagyon erős ingerültségnek is, amelyet kivált.
A gondolkodó értelmiség egyik nagy mulasztása a közelmúltban az volt, hogy nem érdekelte, egyébként ma sem érdekli a demokráciát működtető társadalom politikai mibenléte és kapcsolata az állammal. Demokráciában a polgári társadalom a politikában, a közéletben részt vevő személyek társasága, amely a közösséget szolgáló államot hoz létre és működtet. Ha ez elfogadható, akkor viszonylag könnyű kimutatni, nálunk gyenge és tovább gyengülő polgári társadalom néz szembe egy gyenge és tovább gyengülő állammal. A polgári társadalom tagjait ugyanis társadalmi erkölcsük köti össze, ami tisztességüket, elismerésüket, megbecsülésüket és becsületüket jelenti. Sok más mellett a na és is ezt pusztítja, csontig hatolva.
Az állam Magyarországon nem azért gyenge, mert nem érzékelhető a működése. Gyengévé a működésének szakszerűségével, hatékonyságával kapcsolatos általános bizalmatlanság, a korrupció és a részrehajlás által kiváltott elutasítás teszi. A polgári társadalom gyengesége nem tagjainak erkölcsi vagy szellemi elmaradottságából fakad, számtalan példa mutatja az ellenkezőjét, hanem abból, hogy a bizalmatlanság következményeként az emberek nem értik és kevéssé használják a demokrácia intézményeit. Alig-alig lehet tehát élni az állammal mint a nemzet érdekeit erősítő eszközzel. A polgári társadalom csekély legitimitást ad az államnak, az állam pedig mintha folyton azt mondaná: na és.
Előttem egy kör-e-mail, amely a Magyar Gárda elleni tiltakozásra szólít fel több mint kétszáz címzettet. A demokrácia a legnagyobb ellentétek, az ádáz véleménykülönbségek színtere, fejtse ki mindenki szabadon, amit gondol, akár tüntessen is. A jogintézmények és az erkölcs eldöntik a vitát. A demokrácia újabb, apró hajszálrepedése ebben az esetben más természetű. Ezt a felhívást egy közintézmény szerveréről küldték szét, a feladó ottani címével. Munkaidőben, közpénzen. Szabad persze az ilyesmit túlbuzgóságból, túlfűtöttségből eredő botlásnak tekinteni, egy mozzanatára azonban az előbbiek fényében ki kell térni. Tegyük fel a kérdést: A mai, felülről, tudatosan szított, hamisságokra építő propagandalégkörben, amikor a vétkes úgymond „jó ügyet” szolgál, lenne-e elég merészség a vezetőben annál a költségvetési intézménynél, hogy e proteszt akció kapcsán megrója a munkatársát a hivatali szerver és cím használata miatt? Nem valószínű, hiszen szembemenne a politikailag korrekttel. Csendben kell maradni, mert bepanaszolhatják. De nézzük a fordítottját. Ha valaki a Magyar Gárdát támogató üzeneteit küldözgetné hasonló módon onnan, arról a szerverről, ugyanez a vezető, mint felelős, biztosan repülne az állásából. Az efféle mindennapos esetek – már egyedül a tény, hogy életszerűnek találjuk őket – nyitják és tágítják a repedéseket. Így araszolunk mind távolabb a demokráciától.
A demokrácia mindenekelőtt alapelveket jelent, amelyek megmondják, hogy kiknek van felhatalmazása döntéseket hozni a közösségre vonatkozóan, és milyen eljárás keretében. Ez zavarodik össze, ez távolodik tőlünk, ez kelt szorongást mindazokban, akik félnek, hogy készülődik a diktatúra. Mert nyomasztó arra gondolni, hogy valahol, a hatalom által jónak minősített ügyek érdekében megszeghetők a szabályok, például tömegoszlatáskor „a jó ügy” védelmében fejre is lehet célozni, hiszen az ott szemben a csőcselék. Nyomasztó, hiszen eközben nyilvánvaló, hogy az emberek óriási többsége sem közvetve, sem közvetlenül nem vehet részt a döntések meghozatalában, és eltűnik a demokrácia további lényege is, a valódi választás lehetősége.
Kis és olcsó államról beszélnek, helyes. De a demokrácia gyengül például, ha a megszorítás csökkenti az esélyegyenlőséget a betegellátásban, az oktatásban és más területeken. A kis és olcsó államnak is a demokráciát kell védenie, mert nem az a fő feladata, hogy olcsó legyen. Minthogy ez nem így van, a feszültség, a harag jól mérhető módon növekszik, mert a társadalom érzi a saját gyengeségét, hiszen gondjaira többnyire na és a válasz. Miért ne vetődhetne fel előbb-utóbb, hogy a bajok, a feszültségek, a harag kirobbanását, egy választási vereséget a kivételes állapot lenne képes csak megelőzni, megakadályozni?
A demokrácia védelme ma már nem a pártprogramok függvénye. A szabados szabadság veszélyeinek megértése és leküzdése messze túlnőtt rajtuk. A hisztérikus gyűlöletkeltés technika, amely akár egy lopakodó diktatúrát is előkészíthet a rosszra forduló helyzet esetére, de amely addig is a demokrácia valamennyi alapelvével ellentétes, és rombol, rombol.
Ha ma ellenzékinek lenni a demokrácia elszánt védelmét jelenti, akkor tisztában kell lenni azzal, hogy hiába viszket a tenyere akár indokoltan is sokaknak. Győzelem esetén nem lehet szó bosszúról és boszorkányüldözésről. Az intézmények védelme, megerősítése, a törvények betartása és szigorú alkalmazása lesz az első lépés a demokrácia polgártársadalmának és államának újraépítésekor. A demokrácia védelme nem kompromisszum és nem gyengeség.

A szerző az MTA doktora, egyetemi tanár