Több mint húsz évvel ezelőtt, egy hajnalon, gondozója éberségét kijátszva megszökött a londoni állatkertből egy hatalmas sas. Goldy – így hívták a madarat – felköltözött a közeli parkban egy fára, és onnan figyelte az egyre szaporodó bámészkodókat, ugyanis a sajtó gyorshírben közölte az eseményt. Nagy-Britannia nyomban két pártra szakadt: az egyik tábor szerint Goldy kivívta magának a szabadságot, békében kell hagyni, a másik tábor viszont féltette a madarat, mert állatkertben született, nem tud vadászni, éhen fog halni, tehát vissza kell vinni röptetőjébe. A sajtóban egymással vitázó felek azonnal megalakították a maguk társadalmi szervezetét, és másnap az angol alsóház illetékes bizottságához fordultak, hogy azonnal döntsön a „nagyon fontos” ügyben. A verdikt kimondta: Goldyt vissza kell vinni, s hat nap után a kitett csalihús látványára és gyomrára hallgatva a szökevény földre szállt, ápolója befogta, a két egyesület pedig feladatát elvégezvén feloszlott. Működő demokráciában ilyen súlya van a civil szervezeteknek, élvezik a sajtó támogatását, Norvégiában egyenesen törvény írja elő támogatásukat.
Nálunk szinte hetente nyilatkozik valamelyik közjogi méltóság a civil szféra jelentőségéről, de csak néhány szervezetnek van lehetősége, hogy a médiumokban megszólalhasson, igaz, akad köztük olyan is, amelyik még köztársasági elnököt is jelölhetett. Jó lenne, ha a sajtó és az elefántcsonttoronyba zárkózott politikai osztály végre megértené: a választások a polgárokról szólnak, és értük vannak. Azokban az országokban, ahol figyelembe veszik az emberek véleményét, ahol elegendő tájékoztatást kapnak, és nem zárják ki őket a döntés-előkészítés folyamatából, ott tömegesen gyakorolják állampolgári jogaikat, példa rá Franciaország, ahol legutóbb 85 százalékos részvételükkel bizonyították: van véleményük mindenről, s bele akarnak szólni sorsuk alakulásába. De mit tehetnek, milyen lehetőségeik vannak a polgári szerveződéseknek Magyarországon? Ha röviden akarunk válaszolni, szinte csak a morgolódás jogával élhetnek. A pártok nem tűrik, hogy holmi civilek zavarják köreiket, véleményüket figyelmen kívül hagyják, jó szándékú figyelmeztetéseik, javaslataik többnyire el sem jutnak az illetékesekhez. Tény, hogy vannak fantomszervezetek, amelyek csak papíron léteznek, s ha néha-néha összejönnek, jószerivel csak keseregnek, vagy valamelyik téren valamilyen zászlót lengetnek. Bár az is igaz, hogy az ökölrázáson kívül mást nemigen tehetnek, sajtó, pénz és infrastruktúra híján az utca az egyetlen lehetőség számukra – csak itt tudják kifejteni véleményüket, s hőfokon tartani a kritikus társadalmat, ahogy azt tavaly az MTV székházát ostromló, elkeseredett, soha, senki által meg nem hallgatott fiatalok tették. Természetesen nem értünk egyet a romboló futballhuligánokkal, ám a világ mégiscsak a történtek kapcsán értesült arról, hogy ebben az országban valami nagyon nincs rendben, s a hatalom is kapott egy határozott figyelmeztetést. A későbbi eseményeken a tüntetőket – köztük a vétlen embereket – megverték, megalázták, s bár elszánt fellépésük némi változást hozott, a követelések kifejezésének egyetlen lehetősége az utca, a tér. Ám ne feledjük: a választások nem a Kossuth vagy a Szabadság téren és nem az Erzsébet hídon dőlnek el, hanem a szavazófülkékben.
A nyolc éve alakult Honfoglalás 2000 Egyesület a Rakamaz határában lelt Árpád-kori arany hajfonatlemezen látható kerecsensólyom ábrát választotta jelképéül, de a mi madarunk nincs olyan becsben, mint nyugati rokona, nem kényezteti el a sajtó. A szervezet mégsem tétlenkedik, fontos feladatának tartja kultúránk, történelmünk megismertetését, ápolását, mert meggyőződése, hogy a nemzetismeret a legfontosabb feladatok közé tartozik, s ezt nekünk, magyaroknak kell elvégeznünk minden rendelkezésünkre álló rendszeres, tárgyilagos, igazságot kereső tudományos anyag segítségével. Ehhez kívánt hozzájárulni az egyesület kiadványaival, a Magyarország igaz története szóval és zenével, CD-vel, amelyen a legismertebb tudósok, történészek szólalnak meg, és a Magyarország igaz története napról napra címet viselő igényes összeállítással, mely bemutatja a magyarság ezeréves történelmének nevezetes eseményeit és kiemelkedő személyiségeit. Itt említeném meg a Magyarország kultúrtörténete napról napra címet viselő öröknaptár összeállításunkat, ami a film, a színház, a zene, az irodalom, a tudomány, az építészet, valamint a sport jeles reprezentánsait és életútjukat tárja röviden a kiadvány forgatói elé.
Az egyesület békés tüntetéseken több mint húsz alkalommal adott hangot felháborodásának a kisembereket, a nyugdíjasokat megnyomorító intézkedések miatt, és kiállt a közszolgálati médiumok függetlensége, a nívós műsorok és a nemzeti elkötelezettségű újságírók védelmében. Néhányan meglepődtek, hogy a Honfoglalás 2000 Egyesület három évvel ezelőtt aláírások gyűjtésével segítette a kórház-privatizáció ellen tiltakozó Munkáspárt népszavazási kezdeményezését, az pedig, hogy a két szervezet közösen lépett fel a Gyurcsány-kormány megszorító intézkedései ellen, egyesek rosszallását is kiváltotta, de voltak olyanok is, akik e lépés miatt a szervezet bukására számítottak – ám nem ez történt. Az egyesület számos elismerést könyvelhetett el bátor kezdeményezéséért, de volt olyan sajtóvélemény is, mely történelminek nevezte a két szervezet egybehangzó nyilatkozatát. A szavazóiért aggódó MSZP szégyenről beszélt, ugyanis még nem fordult elő, hogy egy baloldali, kommunista, ateista párt egy jobboldali, nemzeti, keresztény civil szervezettel együtt lépjen fel. Az emberek megértették, hogy a szigorúan alkalmi összefogás – félretéve az ideológiai nézetkülönbségeket – az ország jelenlegi helyzetében célszerű lehet akár abban a churchilli értelemben, ahogy a brit vezető mondta: „akár az ördöggel is hajlandó vagyok összefogni a nácik ellen.”
Veszélyben az ország, a magyar nemzet, múlhatatlanul szükséges a tisztességes, jó szándékú emberek összefogása, legyenek bár bal- vagy jobboldali kötődésűek, valamennyien áldozatai és kárvallottjai a diktatúra évtizedeinek, akárcsak a felemásra sikerült rendszerváltozásnak. Bal- és jobboldalnak együtt kell betemetni a táborokat elválasztó mély árkot, előítéletek nélkül, jó szándékkal kell közelíteni egymáshoz, törölni kell a szótárból az agymosott, a panelproli és az egyéb sértő kifejezéseket, akárcsak a jobboldalra ragasztott bélyegeket. Meg kell teremteni az új többséget. A jobboldal tartalékai a baloldalon vannak!
Nincs okunk, hogy akár egyetlenegy jó szót is ejtsünk a hatalom tevékenységéről és birtokosairól, ezúttal inkább az általunk támogatott erőkről szólnánk a jobbítás szándékával. Szomorúan látjuk a nagyra hivatott polgári körök pangását, a legnagyobb ellenzéki párt gyakran erőtlen reagálását az erőszakos hatalom durva megnyilvánulásaival szemben. Kifogásoljuk, hogy képviselőink nem a patkóból kísérik figyelemmel a plenáris ülések menetét (a Fidesz–KDNP frakciószövetség nem a parlament munkáját, kizárólag a miniszterelnök előre bejelentett felszólalásait bojkottálja – a szerk.), s hogy önként lemondtak politikusaink a legnézettebb, az ország minden pontján napkeltétől nézhető politikai magazinműsorban való szereplésről. Nem lenne szabad átengedni a terepet Gyurcsánynak, Kókának, Lendvainak, hanem ki kell harcolni a kiegyensúlyozott közszolgálati műsorokat! Széchenyi Istvánra hivatkozunk: A sajtónak a nemzet szolgálatában kell állnia, s ennek érvényt kell szerezni, s ha szükséges, a törvény erejével kell fellépni.
Nagy várakozással tekintett az ország néhány éve a honfoglalás, a millennium éve és az államalapítás évfordulójának ünnepi eseményeire. A Szent Korona átszállítása a Parlamentbe és esztergomi utazása felejthetetlen élmény volt, akárcsak az ünnepségsorozat egyéb lélekemelő rendezvényei. Sajnos, az örömteli érzések nem mindenkit hatottak át, sőt, akadtak ünneprontók, akik mindent elkövettek, hogy elvegyék örömünket. Sokáig tűrtük a megalázó megbélyegzéseket. A magyarok beletörődő természete és szerénysége olyan erények, melyeket mások kihasználtak, s ez ahhoz vezetett, hogy a nemzeti gondolkodásúak az élet szinte minden területén feladni kényszerültek korábbi vezető szerepüket. A gazdaságban, a kultúra területén és máshol a magyar érdek, erkölcs és értékrend hátrányos helyzetbe került, s helyette benyomult a hamburger életforma, a talmi és bóvli kultúra.
Szigorú kritikusoknak kell lennünk önmagunkkal szemben, önvizsgálatot kell tartanunk: vajon megtettünk-e mindent annak érdekében, hogy a helyzet a javunkra megváltozzon? Változtatni kell az eddigi gyakorlaton, szokásainkon, rossz beidegződéseinken. Ország-világ elé kell tárni ezeréves kultúránkat, a tudomány, a művészetek, a sport területén és máshol elért sikereinket. Büszkének kell lennünk páratlanul gazdag népművészetünkre, különleges nyelvünkre, hivatkoznunk kell a történelmi változásokat előidéző 1956-os forradalomra és mindarra, ami a magyarokat a világ népeinek élvonalába emelte. A magyaroknak ki kell dobni az ablakon a kishitűséget, és ajtót kell nyitni az egészséges önbizalomnak!
A szerző a Honfoglalás 2000 Egyesület elnöke
