Időben kell felkészülni a rakétafenyegetésre

Bármilyen döntést is hozzon az új varsói politika Lengyelország iraki szerepvállalásáról, a lengyel haderő felkészült annak végrehajtására – nyilatkozta lapunknak Franciszek Gagor vezérezredes, aki nemrégiben Magyarországon járt. A lengyel fegyveres erők vezérkari főnöke szerint a katonaszakmai szempontok azt diktálják, hogy időben fel kell készülni a majdani rakétafenyegetés elhárítására.

Ön 2003 elején az ENSZ-misszió keretében a kuvaiti–iraki határon szolgált, s azóta különböző posztokon – immár vezérkari főnökként – kísérte figyelemmel, illetve irányította hazája iraki katonai szerepvállalását. Miként értékeli a misszió eddigi tevékenységét, és milyen változásokra kerülhet sor az elkövetkező években?
– A legutóbbi biztonsági helyzetértékelések, illetve tapasztalataink némi mérsékelt optimizmusra adnak alapot. Az iraki biztonsági, kormányzati struktúrák egyre nagyobb mérvű felelősséget vállalnak, tehát a koalíciós oldal kiképzési erőfeszítései, a kormányzati biztonsági erők felszerelésének a támogatása már meghozta a kezdeti eredményeit. Szerepvállalásunk jövője tekintetében egyértelműen politikai döntés lesz a meghatározó: haderőnknek készen kell állnia az alapvető két-három variánsra, úgymint esetleges kivonulás, esetleges csapatcsökkentés, vagy folytatás a jelenlegiek szerint. Úgy vélem, mind a három opcióra felkészült állapotban vagyunk.
– Jóval azelőtt, hogy még a
NATO elkezdte volna „területen kívüli” műveleteit, ön a külföldi békefenntartásban jelentős tapasztalatokat szerzett. Miként értékeli azt a változást térségünk, Kelet-Közép-Európa haderőiben, amely teljes mértékben az expedíciós műveletek irányába fordítja ezeket, olykor a területvédelmi képességek rovására?
– Minden hadsereg minden országban elsődleges feladatának a saját területvédelmét tekinti. Az észak-atlanti szövetségben is változatlan prioritást élvez a tagállamok területvédelme. Ezzel szemben jelenleg a veszély jellege módosul. Nemzeteink biztonságát területünkön veszélyeztető tényezők lényegesen nagyobb távolságról érkezhetnek, távolabbról, mint a legtávolabbi szövetségi állam területe. Itt emlékeztetnék arra, hogy szeptember 11., Madrid, részben a londoni merénylet messziről indult. Tehát ennélfogva ma úgy kell küzdeni az országaink biztonsága érdekében, hogy a küzdelem színtere az ország határaitól és területétől távol van. Ilyen feladatokhoz pedig a hadsereg legalább egy részét mobillá kell tenni, erre van szükség. Ezért kell fejleszteni a légi szállítási és a tengeri szállítási képességeket. Ha viszont közvetlen veszélybe kerülne a szövetség területe, akkor a hadseregek fel vannak készülve ezekre a feladatokra is. Én a magam részéről nem látok itt ellentmondást.
– Önök a lengyel védelmi tervezésben körülbelül milyen időtávlatban számolnak azzal, hogy ismét megnövekedhet a regionális fenyegetettség?
– Ezeknek az értékeléseknek a tekintetében mi azokba a folyamatokba integrálódunk be, amelyeket természetesen maga a szövetség is, de az Európai Unió is végrehajt. Általában rövid, közép- és hosszú távú értékelésekről tudunk. A fegyveres erők fejlesztési tervezésében viszont a hatéves korábbi fejlesztési ciklusokról most állunk át a tízéves fejlesztési ciklusra. Míg a lengyel fegyveres erők jelen pillanatban 2007– 2012-es tervezési periódusban működnek, az ezt követő program már a 2009–2018-as időszakot fogja lefedni, így lesz ez tízéves ciklus, mert ezt vezetette be a szövetség is.
– Milyen katonai fejleményekkel, következményekkel számolnak, amennyiben az amerikai rakétavédelmi rendszer Kelet-Közép-Európára történő kiterjesztése jóváhagyást kap, és erre ígéretéhez híven Oroszország úgynevezett aszimmetrikus választ ad?
– Tartózkodnék attól, hogy politikai spekulációkba bocsátkozzak.
– Kizárólag katonai szempontból?
– Katonai nézőpontból úgy érzékeljük, hogy a rakétaveszélyeztetettség taktikai, rövid távon most is megvan. Vegyük iraki, afganisztáni táborhelyeinket, ahonnan 2-5 kilométeres távolságokból érkeznek a lövedékek, rakéták. Ha a legutóbbi közel-keleti konfliktust nézzük, százával láthattuk azokat a rakétákat, amelyeket az egyik állam területéről lőttek ki egy másik állam területére. Ilyen taktikai, műveleti szintű tevékenységben a szövetség minden tagállama már ma azon dolgozik, hogy védelmet biztosítsanak a táboraikra irányzott hasonló lövedékek, rakéták ellen. Számomra csak idő és technológiai fejlődés kérdése, mikor ér el a rakétaveszélyeztetettség egy magasabb szintet, és az egyes stratégiai hatókörű eszközök mikor jutnak felelőtlen emberek vagy terrorista szervezetek kezébe. Tisztán katonai nézőpontból márpedig jó lenne, ha ez ellen már az első ilyen kilövés előtt meg tudnánk védeni magunkat. Arról beszélünk, hogy Lengyelországban tíz rakétavédelmi kilövőállás települne. Tíz kilövőállás kizárólag arra alkalmas, hogy előre nem látható helyszínről indított eseti támadásokat elhárítson. Tehát senki ellen nem lehetnek irányozva, és beleillenek a szövetségben elfogadott oszthatatlan biztonság nézetrendszerbe, ami azt jelenti, hogy a szövetség összes tagállamát azonos biztonság illeti meg. Az új rendszer egyben illeszkedne azokhoz a rendszerekhez, amelyeket a NATO már vizsgál, bár még csak a koncepció fázisában vannak. Az Egyesült Államok rakétavédelmi rendszere ma lényegesen előrehaladottabb állapotban van.
– Internetes forrásokban az ön neve felmerült egy magas NATO-tisztséggel kapcsolatban, konkrétan a katonai bizottság eljövendő elnökeként emlegetik. Függetlenül attól, hogy ez igaz-e vagy sem, miként befolyásolná ebben a pozícióban a NATO jövőjét?
– Az észak-atlanti szerződés ötödik cikkelye, azaz a szövetség területének védelme a meghatározó és az is marad. Szerintem az a
NATO legfontosabb feladata, hogy a szövetség katonai képességeit hozzáigazítsa az ötödik cikkely által előírt feladatokhoz, az új missziókhoz úgy, hogy a szövetség képes legyen eredményesen teljesíteni azokat úgy ma, mint a jövőben.