ÍRISZDIAGNOSZTIKA

Hazánk egészségügyi ellátásának napjainkban zajló átalakulása kapcsán sajnos úgy tűnik, hozzá kell szoknunk egy új „menetrendhez”. Jól tudjuk – mármint azok, akik a korábbi évtizedekben rákényszerültek valamiféle gyógykezelésre –, hogy a korábban alkalmazott egészségügyi szolgáltatás több évtizedes gyakorlatával szemben ma már egy merőben új ellátási rendszert kell megszoknunk, illetve megtanulnunk. Sorsom úgy hozta, hogy vesepanaszaim jelentkeztek. Sok-sok várakozás és némi adminisztráció után a körzeti orvosom beutalt az illetékes rendelőintézetbe ultrahangvizsgálatra. Két héttel későbbre kaptam is időpontot. Annak rendje és módja szerint időben megjelentem, s helyet foglalva a várakozók között, hallgattam az ott zajló beszélgetéseket. Erre bőven volt időm, hiszen legalább két órát kellett várakoznom. Érdekes témára lettem figyelmes, ugyanis az egyik várakozó beteg azt feszegette, hogy vajon a rendelőintézetekben miért nem alkalmaznak ÍRISZDIAGNOSZTIKAI VIZSGÁLATOT. Ugyanis őt a szomszédaszszonya rábeszélte, hogy vegyen részt egy ilyen vizsgálaton egy fővárosi intézetben. Bevallja, hogy fenntartással ment el erre a vizsgálatra, ami körülbelül harminc percig tartott, és csak annyi történt, hogy egy orvosnő egy mikroszkópszerű szerkezettel megvizsgálta szemének szivárványhártyáját, és kb. öt vagy hat szervi eltérést diagnosztizált. Kíváncsiságom nem hagyott nyugodni – mesélte a beteg a többieknek –, és kértem a körzeti orvostól beutalókat, hogy utánajárjak. Sajnos beigazolódott jelentős része annak, amit a doktornő megállapított – folytatta a hölgy keserű mosollyal az arcán –, de és itt jön a lényeg: amit ott, abban az intézetben alig harminc perc alatt megállapítottak, annak a helyességéről itt a rendelőintézetben kétheti utánajárással és számtalan befizetett vizitdíj kíséretében meg is győződhettem. Szóval kérdezem – fejezte be a szimpatikus fiatalasszony – vajon a rendelőintézetekben miért nem alkalmazzák ezt a módszert?
Hallgatva a további beszélgetéseket, arról kezdtem meggyőződni (szégyen ide, szégyen oda), hogy a velem együtt várakozók legalább fele többet tudott erről a módszerről, mint én. A hozzászólások különösen meggyőztek arról, hogy talán nem ártana többet tudnom az íriszdiagnosztikáról. Igaz, hallottam már róla korábban is, de nem ilyen környezetben. Talán az a tény, hogy én is ettem a vizsgálatra várakozók keserű kenyerét, még inkább fogékonnyá tett arra, hogy bővebb információm legyen ezzel kapcsolatban.
A következő nap az interneten meg is találtam, amit kerestem. Néhány telefonbeszélgetés, és máris a budapesti Ormos Intézetben beszélgettem dr. Gerzsenyi Rozáliával, aki több mint egy évtizede foglalkozik az ÍRISZDIAGNOSZTIKAI vizsgálattal. Arra a kérdésemre, hogy mi ez a vizsgálat tulajdonképpen, és miért ennyire közkedvelt, a doktornő az alábbiakat mondta:
– Mint oly sok más orvosi felfedezés, ez is szintén egy magyar orvos nevéhez fűződik. Az illető kollégát dr. Péczely Ignácnak hívták. Ő fedezte fel, hogy a szervezetünkben zajló vagy lezajlott folyamatok nyomot hagynak a szemünk szivárványhártyáján. Tehát ha valakinek a szemébe belenézünk, és megcsodáljuk a színes szivárványhártya különböző formájú, érdekes rajzolatait, akkor bizony tudomásul kell vennünk, hogy ha egyszerűen szeretnénk fogalmazni (mindazon túl, hogy a látvány talán gyönyörködtető), egy a mindenkori állapotunkat jelző kórlapot látunk. A mai tudásunk szerint- folytatja a doktornő – azonfelül, hogy a szemünk biztosítja a látás képességét, mint egy monitor is funkcionál, és a már említett színes elváltozások a hozzáértő orvos számára jelzik a szervezetben zajló vagy már lezajlott, folyamatokat.
– Az intézetünkben már több mint tíz éve foglakozunk ennek a vizsgálati módszernek a tökéletesítésével. Sajnos az a tapasztalatunk, bár magyar felfedezésről van szó, hogy míg hazánkban ez a módszer csak szűk körben hozzáférhető, addig számtalan nyugat-európai klinikán már első lépcsős diagnosztikai eljárásként alkalmazzák. A népszerűsége pedig abban rejlik, hogy az ezzel a módszerrel készített gyors állapotfelmérés segítséget nyújthat olyan lappangó betegségek felismerésére és szakszerű ellátására, ami a hagyományos diagnosztikai vizsgálatok esetén talán csak napokkal vagy hetekkel később kerül felismerésre – fejezte be a doktornő.
Hazafelé menet azon gondolkodtam, hogy valóban igaza lehet annak a várakozó hölgynek ott a rendelőintézetben, mert ha kis ráfordítással időben, gyorsan képes felismerni az ÍRISZDIAGNOSZTIKAI vizsgálat olyan szervi eltéréseket, amelyek kétheti utánjárással akár be is bizonyíthatók, akkor én is feltenném a kérdést: tényleg, miért is nincs ez a vizsgálat minden egészségügyi intézményben?