Legendás szentek

KÖNYVESHÁZ

Megvan a sajátos kisugárzásuk a hasonmás kiadásoknak. Főként ha olyan történelmi időszakból származik egy könyv, amely sok tekintetben párhuzamokat mutat a jelennel. A Szentek legendái című kötetet 1927-ben adta ki a Franklin Társulat. Abban a korban, amikor Trianon után egy megalázott, gazdasági lehetőségeitől, területei és népessége nagy részétől megfosztott nemzet a szó szoros értelmében áhítozott a reményt adó históriai előképek után. Ehhez nyújtott segédkezet Révay József munkája, amelyet a belső borító szerint régi és új legendáskönyvekből fordított és állított össze az egyetemi magántanár. Mégsem veszett el a múlt, van, ami fogódzót jelenthet a mában – sugallták a színes történetek, amelyek a legjelentősebb szentekről hagyományozódtak ránk. A szent vértanúk legendái Szent Pál apostoltól Szent Borbálán át Loyolai Szent Ignácig, Kalazanci Szent Józsefig éppúgy az elveszett, de visszaszerzett tartást sugározták az olvasóra, mint a magyarországi szentek. Szent István, László király, Imre herceg vagy Szent Erzsébet és Árpád-házi – később szentté avatott – Boldog Margit a jövőbe vetett hitet erősítették, és például szolgálhattak egy példa nélkülien igazságtalan világban.
Nem tudni, a Helikon Kiadót tudat alatt a társadalmi igény, a történelmi rokon vonások is inspirálták-e a Szentek legendái újbóli közzétételében. Hiszen – hogy az áthallások sorát bővítsük – még a gazdasági konstellációk is mutatnak jelentős egyezéseket. Az akkori magyar társadalom nem láthatta előre, hogy a világgazdasági válság hullámai újabb megpróbáltatásokat mérnek az emberekre. Mindezek elviseléséhez hűséges társul szolgálhatott a tudós Révay József műve. A kódexszerűen díszes külcsín és az archaizáló, régies, népmesei zamatú nyelvezet a múltba repít bennünket, ám érdekes módon a huszonegyedik század elejére modernebbül hat, mint 1927-ben. Mára felhagytunk ugyanis azzal az értelmetlen nyomkereséssel, hogy minden régi mítoszban igyekezzünk rajtakapni a szerzőket a tódításokon, anakronizmusokon. Újra rá tudunk találni a spirituális igazságok ízére, amikor nem a kicsinyes részletek megfeleltetéseit kutatjuk, hanem a magasabb rendű igazság harmóniáját. Ez a kiegyensúlyozott derű árad a sorokból, mintegy üzenve az izgága utókornak. A historizáló keretbe foglalt oldalak is jelképesek: szilárd, erkölcsi keretekkel rendelkező élet kialakítására bátorítanak. Siessünk leszögezni: nem csupán a vallásos emberek számára adhat lelki muníciót ez a szó szerint csodálatos – hiszen szentek csodáival teli – életrajzgyűjtemény. „Adja Isten, hogy a magyar nép e könyvben sok lelki épülést találjon” – zárja elöljáró beszédét Lepold Antal prelátus kanonok. Hogy is szűkíthető le az olvasók köre, amikor a szentek legendáit is maga a magyar nép írta, mindig újabb és újabb elemekkel gazdagítva őket? A Szentírás mellett a szentekről szóltak a legolvasottabb művek évszázadokon át. A legendák aranykönyvét lapozva modern körülmények között megélhetjük az immár nem sötét, hanem egyre világosabbá váló középkor újjászületését.
(Szentek legendái. Szerk.: Révay József. Helikon Kiadó, Budapest, 2007. Ára: 5990 forint.)