Szlovákia gazdasága szárnyal, az elemzők ugyanakkor nemcsak a kilenc százalék feletti GDP-növekedést emelik ki a sikerek hangoztatásakor, hanem annak fenntarthatóságát is, ami arra utal, hogy a gazdaság folyamatos bővülése jó alapokon nyugszik. Ön miben látja az eltelt három-négy év váratlan és gyors változásának okait?
– Szlovákia szempontjából nagyon fontos volt, hogy sikerült a visegrádi csoport többi tagországával együtt belépni az Európai Unióba, vagyis teljesíteni azokat a feltételeket, amelyek által az ország a többi uniós államhoz hasonló piaci és gazdasági feltételeket tudott teremteni. Ez persze a többi visegrádi országra is érvényes, csak Szlovákia esetében ez gyorsabb ütemű változások sorát hozta magával, hiszen emlékezhetünk rá, hogy a múlt század kilencvenes éveinek második felében éppen a mi országunkat zárták ki a csatlakozási tárgyalásokból. A csatlakozási folyamattal párhuzamosan azonban olyan reformlépéseket sikerült megtennünk, amelyek közvetlenül segítették a gazdaságot, illetve a vállalkozóbarát környezet kialakítását. Kiemelném az adóreformot, amely nemcsak az adók és a járulékok csökkentésével járult hozzá a sikeres gazdasági fejlődés rajtjához, hanem azáltal is, hogy ki tudtuk alakítani az egységes személyi és társasági, valamint az általános forgalmi adó kulcsát, ami nemcsak egyszerűsítette, hanem átláthatóvá is tette a rendszert. Az adóreformnak ráadásul nemcsak a konkrét gazdasági hatása volt jó, hanem – ahogy mondani szoktam – kiválóra sikerült a marketinghatása, vagyis felhívta a külföldi beruházók figyelmét az országra. Kevéssé volt látványos, ám a költségvetés szempontjából igen fontosnak bizonyult a közpénzek felhasználásának reformja, amely nemcsak az állami kincstár felállítását, a kiadási oldal szigorú betartását és a hoszszabb távú pénzügyi tervezést jelentette, hanem a kiadások struktúrájának átalakítását, valamint az adósságállomány és a fizetőképesség önálló igazgatását is, ami egyszerre jelentett takarékosságot és hatékonyságot a közpénzek felhasználása terén. Hasonlóan sikeres volt a közigazgatási reform és a vele párhuzamosan megvalósított fiskális decentralizáció, amely hatékonyabbá tette az állami szolgáltatásokat, s az emberekhez közelítette a közigazgatást, miközben jelentősen csökkent az állami alkalmazottak száma, röviden fogalmazva: az olcsóbb állam irányába mozdította el az országot.
– Voltak azonban fájdalmas reformok is, elsősorban a szociális szolgáltatások átalakítására, a támogatások csökkentésére gondolok…
– Tarthatatlan volt az az állapot, hogy akár még 2003-ban is olyan helyzet uralkodott a munkaerőpiacon, amely szerint érdemesebb volt nem munkát vállalni, mert kevesebb pénzhez jutottak a dolgozók, mint a segélyből élők. Ezt sikerült jelentősen megváltoztatni, amivel mozgásba hoztuk a munkaerőpiacot. Ugyanakkor módosítottuk a munka törvénykönyvét, ami által nőtt a munkaerőpiac flexibilitása, amit ugyancsak meglehetősen pozitívan értékeltek a beruházók. Mindezek a változások együttesen eredményezték azt, hogy a Világbank 2004-ben Szlovákiát hirdette ki a „top reformátor országnak”.
– Mindez azt eredményezte, hogy most a végrehajtó hatalom és a gazdaság szereplői számára a legnagyobb feladat az euró bevezetésének előkészítése. De nem töri meg ez a változás az eddigi gazdasági fejlődést?
– Ellenkezőleg: mi a nemzeti bankban azt várjuk, hogy tovább nő Szlovákia versenyképessége; a szomszédos országokkal szemben biztos, hiszen a Közép-Európában beruházók számára mindenképpen előnyt jelent, hogy az unió fizetőeszközét használhatják átváltások és árfolyamkilengések nélkül. A banki kamatok ugyanakkor az eurózónában alacsonyabbak, mint nálunk, ami a hazai beruházóknak jelent előnyt, hiszen olcsóbban jutnak hitelekhez, mint most, vagyis több pénzt fordíthatnak innovációra, fejlesztésekre vagy akár új invesztíciókra.
– Londonból és Brüsszelből azonban olyan hangok érkeznek, hogy egyáltalán nem biztos az euró bevezetésének 2009. január elsejei tervezett dátuma. Szlovák politikusok kettős mércéről beszélnek, a szakma azonban bizakodó. Mi okozza a kételyeket?
– Nem szívesen beszélnék a kérdés politikai vetületeiről. Tudjuk, hogy voltak az Európai Parlamentben olyan hangok, hogy lassítani kellene az euróövezet bővítését, meg olyanok is, hogy a visegrádi országokat – mint egységes gazdasági térséget – egyszerre kellene beléptetni az övezetbe, de ezeket a véleményeket az Európai Bizottság maga is visszautasította, s mi is abban bízunk, hogy a gazdasági-szakmai szempontok lesznek a döntők. Ilyen tekintetben nyugodtan várjuk a bizottság szakértőit jövőre áprilisban, májusban, a nominális mutatókat – költségvetési hiány, infláció, államadósság, hosszú távú kamatok és az árfolyam stabilitása – biztosan teljesítjük. A kételyek London és Brüsszel részéről elsősorban a mutatók fenntarthatóságát illetik, mert szerintük Szlovákia az inflációs mutatót alapvetően azért tudja tartani, illetve betartani, mert jelentősen erősödött a korona árfolyama, ami az euró bevezetésével hatástalan eszközzé válik. Nyilván ez a kérdés még sok szakmai vitát hoz a jövőben, de én, ahogy a piaci szereplők többsége, 70-75 százalékban biztos vagyok az euró bevezetésének sikerességében.
Szokatlanul merész formájú autót dobnak piacra Magyarországon
