A baranyai megyeszékhely hitelvesztése a tét

A Mellár Tamás közgazdászprofesszor, volt KSH-elnök lemondásával megüresedett közgyűlési posztra írtak ki december kilencedikére időközi önkormányzati választást Pécsett. Hárman indultak, az MDF jelöltje, a szocialisták és a szabad demokraták közös aspiránsa, illetve a Fidesz–KDNP színeiben az Összefogás Pécsért Egyesület által támogatott korábbi pécsi polgármester, Páva Zsolt. A jobboldal képviselője hatalmas fölénnyel nyert, hiszen – 21,3 százalékos részvétel mellett – a szavazatok több mint 85 százalékát szerezte meg. Vele szemben az MSZP–SZDSZ jelöltje mindössze tizenegy, az MDF-é a voksok alig három százalékát tudhatta magáénak.

Minek köszönhető a nagyarányú győzelem: a jobboldal megerősödésének vagy inkább annak, hogy a választópolgárok elfordultak a várost vezető MSZP–SZDSZ-koalíció által folytatott politikától?
– Részben mindkettőről szó van. Látni kell, hogy az országos közvéleményt ma széles alapokon nyugvó egyet nem értés határozza meg. Ezt egyetlen dolog fogja össze, az MSZP–SZDSZ-kormányzat elhibázott politikája és ténykedése. Helyi szinten pedig kicsiben az eltelt egy év során az történt, amit országosan is tapasztalhattunk. A szocialisták vezette koalíció regnálása óta rengeteg olyan hibát követett el, amellyel a város fejlődését nem segítette elő, a polgármester pedig saját választási ígéreteivel is szembement. Éppen ezért választottuk a Szembesítés 2007 címet a kampánynak. S miután a politika az emberekről és nem a politikusokról szól, ezért is döntöttünk úgy, hogy megkérdezzük a választókat a vezetésről. Így kérdőívet juttattunk el a választási körzetben lakókhoz. Végül kiderült, hogy kiáltó az ellentét a polgármester vállalásai és a valóság között. Úgy vélem, mindezek összességéből fakadt a különbség.
– Elképzelhetőnek tartja azt, hogy voltak átszavazók?
– A legtöbben nyilván jobboldali érzelműek voltak, akik rám adták le voksukat, mégis úgy gondolom, hogy a kiábrándultság és a kormányt elutasító hangulat miatt a másik oldalról is kaphattam szavazatokat.
– A huszonegy százalékos részvétel nem mondható magasnak. Minek tulajdonítja, hogy csak ennyien járultak az urnák elé?
– Időközi voksolásokon a részvétel húsz százalék körül szokott lett lenni, ennek tudatában számomra ez az arány elfogadhatónak tűnik. Úgy vélem azonban, hogy nem a legjobb volt az időpont, hiszen három héttel karácsony előtt az embereket kevéssé foglalkoztatja egy közéleti esemény.
– Említette, hogy a lakosságot is megkérdezték a vezetésről. A visszajelzések alapján melyek voltak a helyiek által legsúlyosabbnak ítélt gondok?
– Általánosan rossz volt Pécs helyzetének megítélése, de nagyon sokan tették szóvá az Európa kulturális fővárosa (EKF) program körüli anomáliákat s azt, hogy a program jelentős késésben van. Szintén súlyos gondnak tartották a város kritikus mértékű eladósodását. A belvárost, azaz a választási körzetet érintő kérdésekben is lesújtó véleményt fogalmaztak meg: gondozatlanok a parkok, sok a koldus, de a belvárosi boltok bezárását vagy a sétálóutca elhalását is felemlegették.
– A pécsiek aggódása az EKF-program miatt érthető, mostanában pedig újra csak személycserékről hallani.
– Sajnálom, hogy Méhes Márton művészeti vezető távozott a posztjáról, hiszen vele egy felkészült szakembert veszített el a program, aki felelősségteljesen állt hozzá feladatához. Úgy vélem, talán mégis lehet valami pozitív hozadéka a távozásának, hiszen Méhes lemondásával az EKF vezetői struktúrájában is tisztulási folyamat indulhat el. Szerintem ezentúl a főigazgató, Mészáros András talán könnyebben tudja irányítani az EKF struktúráját, hiszen eddig rengeteg energiát fecsérelt el a művészeti vezető és a közte meglévő konfliktus megoldására. Azt viszont egyelőre csak remélhetem, hogy több személyi változás nem lesz egy ideig.
– A közvéleményt más is foglalkoztatja a kulturális fővárossal kapcsolatban, méghozzá az, valójában mi is készül el 2010-re.
– A legfőbb bajom az a projekttel, hogy általában egy ilyen nagyszabású program esetében a résztvevők már évekkel a megvalósítás előtt meghatározzák azt a koncepcionális bázist, amely a későbbiekben is meghatározza lépéseiket. Azaz tudják, hogy mit szeretnének létrehozni, és erre fűzik fel a konkrét céljaikat. Ezzel szemben mi történik: két esztendővel 2010 előtt az EKF keretén belül megvalósítandó nagy kiállítótér vagy Zsolnay kulturális negyed esetében még arról folyik a vita, hogy az adott projektekbe mi is kerüljön be, vagy éppen mit vegyenek ki belőle. Ez nem technikai kérdés, hiszen egyáltalán nem arról van szó, hogy hány kamionnal szállítják majd a múzeumok tárgyait egyik helyről a másikra, hanem súlyos koncepcionális hiányosság. Amikor Pécs még csak pályázott a címre, az akkori szocialista vezetés részéről olyan szólamok hangzottak el, hogy itt bármi megvalósulhat, a város mindent elbír. Csak később, miután elnyertük a címet, derült ki, hogy az egyes projektekből lassan kiszorulnak bizonyos elemek – a „bűvös” fenntarthatóság szempontjának eleget téve. Ha a fenntarthatóság kérdése most ennyire fontossá vált, akkor ez miért nem került előtérbe már jóval korábban?
– A város fejlődését hosszú távon meghatározó program ilyetén alakulásáért ön szerint mi vagy ki tehető felelőssé?
– A kialakult helyzetért egyértelműen a labilis városvezetés a felelős, hiszen az alpolgármestereknek és a polgármesternek sokszor homlokegyenest ellentmondó elképzeléseik vannak ugyanarról a dologról. Mindehhez hozzájárul az is, hogy a városvezető szocialista párt sem egységes. Az MSZP-n belül bizonyos ügyekben a különböző csoportok eltérő irányokat képviselnek, s ez a döntések előkészítésében csapódik le. Úgy gondolom, ami jelenleg a kulturális főváros körül zajlik, az csak arra jó, hogy a hitelünket országos szinten is elveszítsük. Pécsiként csak dühöngeni tudok, hogy egy igazából pozitív program során folyamatosan csak negatív történésekkel kell szembesülnöm.