A gazdag Németország szegény gyermekei

(Köln)
Megdöbbentő jelenségre hívta fel a figyelmet a Német Gyermeksegély Szolgálat. Az exportban világelső országban 2,5 millió gyerek él a nélkülözés peremén. Számuk drámai formában emelkedett, és e folyamat feltartóztathatatlan, ha a politikusok nem változtatnak radikálisan eddigi családpolitikájuk alapelvein. A „szegények vagyunk gyerekekben és sok gyerekünk szegény” tényállást Ursula von der Leyen, a kereszténydemokraták szövetségi családügyi minisztere az egyik legszégyenletesebb problémának nevezte. A fejlett ipari nemzetek sorában Németország sereghajtónak számít, az UNICEF által felállított rangsorban a tizenkettedik helyen áll, messze lemaradva a követendő példával szolgáló skandináv országok (Dánia, Finnország, Norvégia, Svédország) és Svájc mögött.
A „gazdasági csoda” időszakának végén, 1965-ben, minden hetvenötödik gyerek szorult – időlegesen vagy tartósan – szociális segítségre. Tavaly már minden hatodik. „Csaknem tizennyolcmillió gyerekpótlékra jogosult családot alapul véve a német gyerekek tizennégy százaléka él a szegénységben” – állapítja meg a segélyszervezet tanulmánya és utal e helyzet negatív következményeire: egészségtelen táplálkozás, szociális elszigeteltség, szakmai kilátástalanság, esélytelen élet. „Számtalan tehetséges fiatal adottsága marad kihasználatlanul, ez pedig hamarosan súlyos következményekkel jár majd a népgazdaságot illetően” – hangoztatta Thomas Krüger, a német gyermekszolgálat elnöke. A statisztikai adatok Krügert igazolják. A nyilvánosságra hozott tanulmány szerint minden harmadik első osztályos tanuló pszichológiai kezelésre szorul és minden negyedik úgy fejezi be a kötelező iskolai oktatást, hogy nem felel meg a kulturális elvárások olyan minimumának sem, amire még egy segédmunkásnak is szüksége lenne. Szakértők meglátása szerint a német szövetségi kormánynak nemzeti programot kellene kidolgoznia a gyerekek elszegényedésének megakadályozására, konkrét célokat kijelölő intézkedésekkel. Berlin szívesen utal arra, hogy az államkasszából évente harmincötmilliárd eurót fordít a családok támogatására, ebből viszont a gyerekeknek közvetlenül szánt öszszeg mindössze a létminimumot teszi lehetővé.
Az aggasztó helyzet mögött elsősorban a munkanélküliség húzódik meg, de komoly szerep jut a családellenes adórendszernek is. Az átlagos német munkabér nem elegendő ahhoz, hogy eltartson egy négygyerekes családot. Ilyen famíliák már szociális segélyre szorulnak, és ez a jelenség drámainak mondható. Meglepő, hogy a legszegényebb körülmények között élő gyerekek a fővárosban vannak. Számukra Berlinben több nyilvános konyha működik, ahol a forró leves mellett a fiatalok jelentős tanulságra is bukkannak: nem kivételes állapot szegénynek lenni, hanem ma már megszokott helyzet. Az elmúlt esztendőben az EU államai évi bruttó termelésüknek átlagosan 2,1 százalékát fordították a családokra, a németek mindössze 1,9 százalékot. A jövő sem biztatóbb. A kormánypártok egyeztető tárgyalásán csak 2010-re tervezték be a gyerekpótlék felemelését – igen szerény, havi tíz euróval.