A Gripen-bizottság és az elmaradt feljelentés

A Vadai Ágnes honvédelmi államtitkár által vezetett Gripen-vizsgálóbizottság november 9-én elkészítette 31 oldalas jelentését. Az eredmény a határidő meghosszabbítása ellenére sem igazolta az előzetes kormányzati várakozásokat. Nem sikerült hihetően igazolniuk az „Orbán-kormány is lopott” tételmondatot. Így kénytelenek voltak lemondani a remélt feljelentésről. Azért, hogy kudarca ne legyen feltűnő, a bizottság jelentésében megismételt néhány már cáfolt, illetve vitatható állítást. Már éppen elülni látszott a mesterséges vihar, amikor a New York Times november 25-i számában hosszan foglalkozott a British Aerospace (BAE) korrupciógyanús fegyverüzleteivel. Az írásban szerepelt egy eddig ismeretlen CIA-változat, miszerint csehországi és magyarországi pártok is részesültek a svéd–brit konzorcium milliós kenőpénzéből.
Azért, hogy a New York Times utólagos magyarázkodásának tűnő változatának gyengeségeit megértsük, érdemes visszatekinteni a 2001. szeptemberi 10-i döntés előzményeire. Ráadásul sajtótájékoztatóján a honvédelmi minisztérium államtitkára azt állította, a Fidesz-kormány elkapkodta a döntést, mondván, „normális esetben egy ház vétele is tovább tart”. Az már az első MSZP–SZDSZ-kabinet idején világossá vált, a MiG–29-es vadászgépek hosszú távon nem garantálhatják egy NATO-tagságra törekvő állam légterét. Az alkatrészszállításokkal és a szerelőkkel ugyanis Moszkva komolyan befolyásolhatta a Magyar Honvédség légierejének harckészültségét. Ezért 1995. szeptember 13-án Horn Gyula elvi együttműködési program aláírásával vállalta, hogy a haderőreform követelményeitől s az ország gazdasági lehetőségeitől függően, a kormány 1996-ig dönt a svéd vadászrepülőgépek megvásárlásáról. 1996. március 28-án a kormány megállapította, a svéd JAS–39 Gripen megfelel a honvédség követelményeinek. A Saab ipari csoport 1997. novemberi budapesti sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy a Gripen-vásárlás reményében végrehajtott addigi beruházásaik és magyarországi beszerzéseik elérték a 105 millió dollárt.
Orbán Viktor 1998 augusztusában úgy fogalmazott, a gazdaság teljesítőképessége nem teszi lehetővé új nyugati vadászgépek vásárlását, ami egyet jelentett használt gépek beszerzésével. Használt gépekkel csak államok rendelkeztek, ez magyarázza az egyik legfőbb vádként emlegetett közbeszerzési eljárás elmaradását. Államokat ugyanis nem lehet versenyeztetni. Ráadásul egy ilyen horderejű döntés esetében számos külbiztonsági, illetve gazdaságpolitikai szempontot kell figyelembe venni, amit nem lehet szélesebb nyilvánosság előtt tárgyalni. Például azt a tényt, hogy miközben a svéd–brit konzorcium folyamatosan javított ajánlatán, végül már hajlandó volt a gépvásárlást 110 százalékos befektetéssel vagy magyar termékek megvásárlásával történő ellentételezésére, addig Washington annyira biztosra vette győzelmét, hogy szinte füle botját sem mozdította.
Itt érhető tetten a most kiszivárogtatott CIA-jelentés elkészültének egyik oka. Az amerikai hírszerzés és a külképviselet rossz munkát végzett, amikor tökéletesen biztosra vette a megbízatás elnyerését. A várttal ellentétes döntést magyarázniuk kellett, s a legkézenfekvőbb válasznak az ilyen ügyeknél gyakran felbukkanó lobbisták és kenőpénzek tűntek. E magyarázat legnagyobb előnye, hogy nem lehet cáfolni, hiszen egy esemény meg nem történte aligha bizonyítható, legfeljebb valószínűsíthető. Amúgy logikátlan lett volna a svéd–brit konzorcium lobbistáitól, hogy csak a nagyobb pártoknak fizettek volna, kihagyva az akkor a honvédelmi tárcát kézben tartó kisgazdákat vagy az igazságügyet vezető MDF-et. Jellemző módon az amerikai követség sem utalt a döntés meghozatalát követően a korrupció gyanújára. A gyors döntés mellett szólt a tény; az uniós belépés előtt álló Magyarországra már akkor is komoly nyomás nehezedett, hogy a Gripennél lényegesen drágább Eurofightert vásárolja.
Első nyilatkozatában Juhász Ferenc, az MSZP alelnöke üdvözölte a nemzetbiztonsági kabinet döntését. Örült, hogy a kormány meghallgatta érveiket, így elhárult a korszerűtlen, több mint 20 éves F–16-osok beszerzésének veszélye. A szocialista politikust elsősorban az zavarta, hogy a döntés a szűk nemzetbiztonsági kabinetben történt, és nem az Országgyűlés nyilvánossága előtt. Igaz, 2003-ban, a Gripen-szerződés módosításakor – ekkor Juhász volt a honvédelmi miniszter – képes volt túllépni fenti aggodalmán. A 2003-as módosítással sikerült a gépek árát majdnem megduplázni, és számos vitatható fontosságú kiegészítő képességet – mint a légi utántöltést – beszerezni. Az SZDSZ-es Mécs Imre is jobb döntésnek nevezte a Gripenek megvásárlását, mint a 30 éves fejlesztésű F–16-osok megvételét. A szabad demokrata politikus iparfejlesztési, valamint gazdasági és kereskedelmi együttműködési szempontból is rendkívül kedvezőnek tartotta a svéd ajánlatot. Ő attól tartott, hogy a vásárlás ellentételezéseként tervezett beruházások elsődlegesen a Fidesz vezette városokat gyarapítják majd. Most a korrupciót emlegető Magyar Demokrata Fórum is egyetértett a nemzetbiztonsági kabinet döntésével. A párt szerint két meghatározó szempont is teljesült a döntésnél: a célszerűség, azaz a viszonylagosan jobb anyagi kondíciók, valamint a NATO-kompatibilissé tehető gépek beszerzése.
A szocialisták által korábban favorizált megoldás elfogadását követően a baloldalon némi meglepett csend következett. Juhász Ferenc, a honvédelmi bizottság akkori alelnöke, az amerikai nyomást érzékelve, a 2002-es kampányban a döntés választások utánra történő halasztását követelte, bár a korrupció vádját nem említette. Immár a győztes koalíció honvédelmi minisztereként 2002. június elején Juhász egy lakossági fórumon az előző kormány politikai baklövésének nevezte a Gripenek beszerzését. Az amerikai nyomás miatt a Medgyessy-kormányban felmerült a megállapodás felmondása is, azonban ettől megoldástól a várható jelentős kötbérfizetési kötelezettségek miatt – egyes hírek szerint a bánatpénz elérte volna a 70 milliárd forintot – elálltak.
Boldogabb sorsú országokban a honvédelem ügye olyan össznemzeti kérdés, amit a pártok, ha csak lehet, kihagynak a politikai csatározásokból. Az elmúlt hetek történései alapján viszont ismét szegényebbek lettünk egy illúzióval.

A szerző történész