A magyar észjárás a Beavatásban

A hét végén ünnepli 10. születésnapját a Duna Televízióban Czakó Gábor spirituális tévéesszé-sorozata, a Beavatás. Túlélt ez a műsorfolyam baráti vezetőket, de túlélte a túloldal negligáló-lesajnáló kedvét is, azokét, akik annyira szeretik kisajátítani a gondolkodást.
Esszét, különösen spirituális esszét „élőben” előadni nem igazán hálás vállalkozás. Ha túl gazdag képi világot öntünk ilyenkor a néző elé, elvonjuk attól, hogy maga teremtse meg magának az elhangzó műben felvonultatott képeket. Ha tizenvalahány percen át beszélő fejet mutatunk, arra meg azt mondják, nem ez a mai televíziózás. Czakó esszéinek háttere saját gyönyörűen berendezett parasztháza enteriőrje. A fal fehér, a berendezés levegős, és minden gondosan válogatott – főként antik – berendezési tárgynak helye, funkciója, jelentése van. A látvány ugyanarról a rendről, egységről beszél, amiről az író. A beszélőfejes-enteriőrös snitteket a természettudomány világából válogatott képek váltják, vagy egy szavaló színész arca, s minden kép ugyanarról szól a maga a nyelvén.
A jubileum előtti adás témája a magyar észjárás. Czakó az Amerikában a múlt században nemzetközi hírnévre jutott természettudósoktól indít, akiket Isaac Asimov, a nem kevésbé híres sci-fi író marslakóknak nevezett, de egy-két mondat, és már Adynál vagyunk, annál a költőnél, akinek verseiben a legnagyobb erővel jelenik meg a ránk, magyarokra, nyelvünkre, szemléletünkre annyira jellemző archaikus képi gondolkodás. Teller Ede maga mondta, ha nem Ady nyelvén tanul meg beszélni, aligha kerül a legnagyobbak közé.
Czakó a továbbiakban összeveti a képekben gondolkodó magyar nyelv logikáját a fogalmi nyelvekével. Etimologizál, de úgy, hogy abban még egy középiskolai tanár sem fedezne fel egyéni alkotókedvet, csakis tudományos megalapozottságot. Ismerteti az anekdotát is, mennyire meglepte Heideggert, az egyik máig legnagyobb hatásúnak tartott huszadik századi német filozófust, amikor megtudta, hogy a magyar nyelvben a gondolkodás szó a gond gyökből képződik.
Aztán áttérünk az agykutató Hámori professzor kedvenc témájára, a jobb és bal agyfélteke funkcióira, működésére s arra, hogy ezek miként jelentkeznek a hétköznapokban. Melyik félteke gyakorlatias, melyik spirituális, hogyan születik a fejünkben a vicc mindkettő közreműködésével, miként jelenik meg a politikai hovatartozásban valamelyik félteke túlsúlya. S elégedetlenségeinkben, túlzásainkban mi a szerepük. Czakó végül arról beszél, hogy a két félteke együttes, harmonikus működése hozhat csak kiegyensúlyozottságot az egyén és a társadalom életébe.
Veszélyes dolog ma azzal kiállni a nyilvánosság elé, ha valaki vállalja, hogy valamit jobban tud, jobban átgondolt, több időt áldozott rá, mint mások. Könnyen rásütik egyetlen rossz vagy félreértett hangsúly miatt a bélyeget, hogy kioktat, megmondóskodik. Czakó rettentően vigyáz a veszedelmes hangsúlyokkal, de nem fukarkodik a hangjában bujkáló szeretettel és a néző iránti bizalommal.
(Beavatás – A magyar észjárásról. Duna TV, december 2., 22.15)