A Tricollistól a löszmélyútig

P I N C E S Z E R

Már korábban is érintettük a Pannonhalma–Sokoróalja borvidék dombvonulatai között futó völgyeket a Napos oldalon, most azonban mélyebbre ásunk. Érdemes, mert a borvidék az elmúlt néhány évben olyan szépen lerázta magáról a dicső szocializmus vívmányait, hogy alig maradt nyoma a pancsolt rizlingnek a környéken. A borászkodás itt legalább ezeréves, hiszen a Szent Márton-hegyen 996-ban gyökeret eresztő bencések első alapítólevele már elsőrangú terményként említi a szőlőt.
Ezer év elszelelt, a bencések viszont hűek maradtak, többek között a rizlinghez. Végül is ketten maradtak: Isten és a bor, ahogy Várszegi Asztrik főapát úr szokta volt Hamvas Bélát idézni, a Tricollis, azaz a három domb (Pannonhalma régi elnevezése) ma világszínvonalú borfeldolgozó üzemet rejt az apátság tőszomszédságában. Még jó, hogy a Gál Tibor (Isten nyugosztalja) által vezérelt építkezés nem fejeződött be akkor, amikor gyakorlótanárként koptattam a bencés gimnázium folyosóit, hiszen a délutáni szabadidőt kihasználva mindennapos visszaeső lettem volna a türelmes Liptai Zsolt főborász árnyékában, valahol ott, ahol a kóstolást az arra megfelelő helyen lebonyolítják.
Mint említettem, a második világháborút követő, nem igazán szívmelengető politikai átrendeződés az ezeréves hagyományt rúgta fel, amikor a bencés szőlőbirtokot és a pincészetet az állam felügyelete alá helyezte. Csak 2000-ben körvonalazódtak újra a tervei az új apátsági pincészet megalapításának, s a pannonhalmi főapátság többségi, egy bank kisebbségi tulajdonhányadával 2000 négyzetméter alapterületen, háromezer hektoliter tárolókapacitással 2003-ban felépült a méltán híres Pannonhalmi Apátsági Pincészet. A monostor tövében álló épület a folytonosságot hirdeti, az apátsági borok pedig a legrangosabb bormustrákon is remekelnek. De erről győződjünk meg lehetőleg a helyszínen: bejelentkezés után szakszerű vezetéssel járhatjuk be a gravitációs anyagmozgatást is lehetővé tevő négyszintes feldolgozót, a nem mindennapi pinceélmény mellett persze alkalom nyílik az apátság büszkeségeinek végigkóstolására a rajnai rizlingtől a traminin és a Tricollis Cuvée-n keresztül egészen a merlot-ig. Mert bár a borvidék a XX. század második felétől inkább fehérborhangsúlyos, s a hordós erjesztésű, nagytestű fehérborok is újra reneszánszukat élik, a Pannon táj kék szőlőiből mégis mélabúkergető, nagyszerű vörösborok érlelhetők.
Hiába teltünk be a borokkal, a Szent Márton-hegy s az ezeréves bencés apátság szakralitásával, ódon kerengőivel, még mindig hátravan valami. A borvidék mókás nevű településeinek határában, így például Nyúlon túl is, különleges és egyedi horhosok (löszakadékok, löszmélyutak) vezetnek a szőlőkig, falaikba vájt likpincékkel, amelyek olykor-olykor igencsak szép, egyszerű, tiszta rizlingeket rejtenek. A kis magyar Elzászban tett mámoros kirándulást pedig nem is zárhatnánk szebben, mint Győr karácsonyi vásárának forralt boraival a köztéren állított nagy fenyő alatt.

Információk. A pincelátogatásra a főapátság TriCollis Tárlatvezető Irodájában lehet jelentkezni; telefon: [phone], e-mail [email protected]. Cím: Pannonhalmi Apátsági Pincészet, Pannonhalma, Vár 1. Telefon: [phone], e-mail: [email protected].