Csipetnyi konyhatörténelem

Tisztelt Elnök úr!
Mindent megírtunk és elmondtunk a sajtónak, a témát lezártnak gondoltuk. Mivel azonban a Magyar Nemzet közli az Ön levelét, válaszolnunk kell rá.
Örülünk, hogy tetszett Elnök úrnak a Kulináris Charta. Ha feltette az MNGSZ honlapjára, akkor ott is olvasható a következő: „Egy befolyásos réteg évtizedekkel ezelőtt túszul ejtette és ma is fogságban tartja a szakmát.” Ezt eddig sokan nem értették, most majd többen megértik.
Azoknak, akik nem olvasták a korábbi híradást: a Pető István vezette MNGSZ megszerezte a Bocuse d’Or hazai selejtezőjének rendezési jogát. Ez sokakat meglepett: kevesen tudtak ugyanis az MNGSZ pályázási szándékáról. Sokan tudtak viszont arról, hogy a Magyar Gasztronómiai Egyesület (MGE) és az Étrend Egyesület már rég meghirdette a Hagyomány és evolúció című országos csúcsgasztronómiai versenyt – abban a biztos tudatban, hogy más nem szervez ilyesmit. E versenyre negyvenhat szakács jelentkezett, sokan az ország legjobb éttermeiből. A jelentkezők és a szervezők közt több MNGSZ-tag is volt.
Tisztelt Elnök úr! Kénytelenek vagyunk rámutatni levele legfontosabb pontatlanságaira.
1. A három magyar gasztronómiai szervezet júniusi tárgyalását nem előzte meg közös munka az MNGSZ-szel, még kevésbé évekig tartó.
2. A Bocuse d’Ort egy tömegszervezeti ifjúsági selejtezővel összevonni méltatlan és dilettáns dolog. Olyan, mintha pénzhiányra hivatkozva a Forma–1-et összevonnánk az úttörővasutasok gokartversenyével. Mi Cseh Jánossal egy pillanatra sem vettük fontolóra e lehetőséget, így Önnel csupán egyetlen részletkérdésben állapodtunk meg: abban, hogy kérünk szépen kávét.
3. Elnök úr a zsűri felét valóban MNGSZ-tagokkal kívánta feltölteni, a mai napig nem értjük, milyen alapon. Amúgy csak két szakács nevét említette: egyikük tojásmentes palacsintapor és vajízű zsiradék reklámarca, a másikuk zöldségfaragással szerzett nevet. Egyikük sem a csúcsgasztronómia ismerője, így nem fogadhattuk el őket. Mi az MNGSZ képviseletére Sándor Dénes alelnököt javasoltuk, aki viszont Önnek nem felelt meg valamiért.
4. „Jó, hogy nem egy tíz-egynéhány tagú szervezet képviseli külföldön a magyar gasztronómiát” – írja Elnök úr a Magyar Gasztronómiai Egyesületre célozva.
A Bocuse d’Oron nem kis vagy nagy létszámú szervezet képviseli az országot, hanem egy nyílt, melegkonyhás, országos séfverseny győztese. Külföldön nemritkán Michelin-csillagos éttermek vezető szakácsai, konyhafőnökei indulnak el. Ahhoz tehát, hogy ne járassuk le a magyar szakmát, magasan képzett, érett és kiforrott tudású és ízlésű szakácsra van szükség. Mert ő képviseli az országot.
Az MGE-t egyébként valóban 12 dühös ember alapította, de mára több tucat tanulni akaró szakács és vendéglőtulajdonos, több száz szimpatizáns tartozik a közvetlen vonzáskörébe.
5. A legérdekesebb gondolatok Elnök úr levelének végére maradtak, ahol is ezt írja: „A jogosítványaink közt szerepel mintegy negyven éve: a nemzeti válogatott delegálása világversenyekre […], Magyarország kizárólagos képviselete, a magyar bajnokság szervezése és még sok más.”
Már értesültünk róla, hogy az MNGSZ valamiféle evidens jogokról referált a francia szervezőknek. Nagyon reméljük, hogy ez félreértés: ha így lenne ugyanis, akkor még nagyobb lenne a baj, mint gondoltuk. Az étkezési kultúra ugyanis nem labdarúgás.
Elnök úr egyébként komolyan gondolja, hogy olyan szervezetnek kellene képviselnie a magyar gasztronómiát külföldön, amelyben három és fél hónapig tart egy elnökségi ülés összehívása? Majd „nem tartják fontosnak” a nyilvánosság és saját tagságuk tájékoztatását a döntésekről? Majd november 23-án húsz nappal visszadatált versenykiírást tesznek közzé a honlapjukon?
Szerencsésebb országokban strukturálódott a szakácsok szakmája. Más és más egyesületek képviselik a csúcsgasztronómiát, a különféle versenyeket, a tömegétkeztetést, az utánpótlást, az oktatást, az eredet- és minőségvédelmet stb. Csúcsgasztronómiai versenyekkel például kis létszámú, de hatékony szervezetek, alapítványok foglalkoznak. Eszük ágában sincs mamutszervezetbe tömörülni, s arra kizárólagos jogokat ruházni.
Tisztelt Elnök úr!
A Magyar Gasztronómiai Egyesület és a körötte szerveződő szakácskör a jövőben sem kíván semmiféle hatalmi harcba keveredni. Sok sikert kívánunk az MNGSZ-nek a Bocuse d’Orhoz!
Nekünk továbbra sem a versenyrendezési jog elnyerése a fő célunk, hanem az, hogy Magyarországon jobb éttermek, az éttermeknek jobb honi nyersanyagai és igényesebb vendégei legyenek.
Ennek érdekében megpróbáljuk letenni az alapjait egy folyamatos továbbképzési rendszernek, amely modulok formájában három-négy havonta új feladatokat ad majd a szakácsoknak. Az Alexandra Kiadóval együttműködve elindítunk egy szakkönyvsorozatot, amivel megkezdjük az elmúlt száz év lemaradásainak pótlását.
És minden második évben megrendezzük a Hagyomány és evolúció versenyt: a sikeres versenyzőknek olyan szakmai „lökést” kívánunk adni, amiből egyszer majd – úgy gondoljuk – az egész magyar gasztronómia profitálni fog. A legközelebbi – február végi – döntő versenykiírása hamarosan megjelenik a szaksajtóban és A bűvös szakács blogon.
Üdvözlettel:
Molnár B. Tamás,
az MGE alapító tagja


Tisztelt Elnök úr!
A bűvös szakács blogon már megírtam a véleményemet. Én azt javasoltam, rendezzük egy napon a versenyeket, de az ifjúsági válogatót rendezze az MNGSZ, a Bocuse d’Ort pedig az MGE és az Étrend az általuk felkért független szakácsokkal.
Elnök úr azt mondta, rendben, de még kikéri az MNGSZ-elnökség véleményét, s az elnökségi döntésről feltétlenül tájékoztat minket. Többször kerestük telefonon, hónapokon át vártuk a tájékoztatást. Nem kaptuk meg.
Az esetről soha többé nem kívánok nyilatkozni.
Üdvözlettel:
Cseh János,
az Étrend Egyesület volt elnöke