Ahogyan a művész neve, fogalommá vált az intézmény is, a festő által alapított KunstHausWien. 1991-es megnyitása óta majd hárommillióan látták a ház kiállításait. Hundertwasser szellemiségét tükrözi itt minden, a falakba épített törött színes csempéktől az emeleti ablakokból kihajoló fákig, még akkor is, ha ő maga általában nem volt jelen a házban rendezett tárlatmegnyitókon, ha csak tehette, a tengereken járt, jachtja, a Queen Elisabeth 2 fedélzetén, távoli világrészek között hajózva, meditálva a művészet s az élet dolgain.
A halál is a fedélzeten érte, a fedélzeten, hetvenegy éves korában, útban Új-Zéland felé. De nagy kiállítási sikerei is kötődtek a vizek világához, pontosabban a tenger, a lagúnák városához, Velencéhez, ahol 1962-ben japán feleségével hosszú időre otthonra is talált. A Giudeccán lévő műterme ablakából a Szent Márk térre látott, s a vízre: az egyetemes művészet legnagyszerűbb alkotásaira és az élet bölcsőjére és állandó táplálójára. Az ő családneve is vizet jelent, „száz vizet”, s nemcsak a művésznév, hanem az eredeti, a Stowasser is, amellyel 1928-ban Bécsben megszületett. Keresztneve eredetileg Friedrich volt, ő vélte úgy, hogy kifejezőbb a „békében gazdag” Friedensreich.
A művészeti és természeti értékek, erők organikus egysége határozta meg pályáját is – no meg a kifinomult bécsi művészeti tradíció. Az expresszionisták, mindenekelőtt Egon Schiele munkássága s az elsősorban Paul Klee nevével fémjelzett neoprimitivizmus egyszerre hatott rá, segítette az ötvenes évek elején, hogy fölépítse sajátosan dekoratív, spirális formákból összerakódó képi világát. Nem a formai tanulságokra figyelt azonban, hanem arra a szervességre, amely nagy elődjei művészete és a kultúra egyetemes értékei kapcsolatát jellemezte, s amelynek jegyében maga is építette festői-építészi életművét.
Talán azért is vándorolt évtizedeken át kontinensről kontinensre, hogy inspiráló példákat keressen a természetben, a távoli kultúrákban, a „primitív” népek művészetében az emberhez méltó otthon megteremtéséhez kortársai és a jövő embere számára. Három évtizeddel ezelőtti budapesti kiállításán is legalább akkora érdeklődést keltettek építészeti tervei, mint festményei, hiszen a növényekkel körülvett, fedett vagy éppen a talaj mélyébe rejtett lakóépületei nemcsak esztétikai, de ökológiai szempontból is olyan modellt jelentettek, amely alternatíva lehet a sivár kockákból épült városokkal szemben. Elképzeléseit szerencsére néhány épületnél meg is valósíthatta. Nemcsak a KunstHausWien, de még inkább Bécs egyik legfontosabb turisztikai látványosságává vált az ötven lakást magába foglaló Hundertwasser-ház, amelyet a bécsi városháza megbízására alakított át 1985-ben egy bérkaszárnyából anyagok, színek és formák különleges ötvözetévé. Tervezett templomot és múzeumot, Boeing-gépet és víztornyot, szemétégetőt. A kilencvenes évek elején komolyan szóba került, hogy Budapesten is realizálják építészeti elképzeléseit egy levéltár formájában. Nem rajta múlt, hogy a terv kútba esett.
A Szépművészeti Múzeumban nagyszabású installáció, több méter magas fal ad helyet a művek egy részének. A természeti folyamatokat, az anyag spontán átalakulását modellező felület is egyik híres megnyilvánulására utal, az építészeti racionalizmus elleni „penészkiáltványra”. A festmények, rajzok, nyomatok, a művész tervei alapján szőtt gobelinek nem egyszerűen Hundertwasser művészetének sokszínűségére utalnak, hanem inkább arra, hogy bármilyen eszközt használt, bármilyen műfajban dolgozott, az ember és a természet, a művészet és a valóság, a különböző kultúrák közötti kapcsolatok jobbításán munkálkodott. Igaz, amit Budapesten bemutatnak, az csak töredéke az életműnek, ahogyan mondják, csepp a tengerben. De ennek a cseppnek még a molekulái is magukban hordozzák a szabadság, a végtelenség érzetét.
(Egy varázslatos különc. Friedensreich Hundertwasser művészete, Szépművészeti Múzeum, január 13-ig.)
vihar
A vihar egy kamiont is felborított az autópályán + videó
