Tavaly még csak két szetten, idén már két mérkőzésen múlott a magyar férfi röplabda-válogatott sikere. Kicsit több szerencsével, tudással tavaly a tizenhat csapatos Eb-re juthattunk volna ki, múlt héten Szombathelyen az olimpiai selejtezőre. Pedig hosszú idő után ismét hazai pályán játszhatott az együttes. Sőt, ezt a lehetőséget még a tévéközvetítés is megfejelte. Ám a szurkolóknak nem sok örömük lehetett a három mérkőzésben. Az elsőt csoportmeccsét, Észtország ellen még megnyerte a válogatott 3:0-ra, a másodikat viszont ugyanilyen arányban elvesztette Finnország ellen, így a másik ágról Lengyelországgal kellett a döntőbe jutásért játszania. Ez már nem sok jóval kecsegtetett, hiszen a lengyelek világbajnoki ezüstérmesek. El is maradt a bravúr, újabb vereséggel (3:1) a magyar csapat kiesett.
Önmagában a három mérkőzés eredménye nem égbekiáltó kudarc, hiszen a lengyelek mellett az Európa-bajnoki negyedik finnek is erősebbek nálunk, a torna összességében mégis rávilágított a magyar röplabda siralmas helyzetére. Pedig a férfiak 1964-ben olimpiai hatodikok, a nők 1980-ban negyedikek voltak. Nagyjából azóta folyamatos a hanyatlás.
Demeter György két évtizeden át ennek játékosként, majd az elmúlt tizenkét évben szövetségi edzőként, kapitányként volt tanúja, elszenvedője. Mostanra belefáradt.
– Már a szombathelyi torna előtt erősen fontolgattam, hogy lemondok, sajnos nem következett be a csoda, ami ebben megingathatott volna. Tisztában vagyok azzal, hogy ez az eredmény a realitás, legfeljebb azért van bennem hiányérzet, mert ez a mostani társaság többre volt hivatott. Ám miközben a riválisaink a Világligában edződnek, addig mi csak egy-egy esemény előtt jövünk össze. Emlékszem, annak idején, amikor válogatott lettem, három év alatt elértem a százszoros válogatottságot. A mostani gárda már öt-hat éve együtt van, de egyikük sem jutott el idáig – kesergett Demeter György, aki a török bajnokság listavezetője, a Fenerbahce edzője.
S bizony, ha csak a kezdőhatost nézzük, akkor a mieinknek lehetne helye az európai élmezőnyben. Veres, Mészáros és Nagy az olasz első, Koch a másodosztályban, Mészáros pedig az orosz első ligában játszik, csupán Kovács szerepel idehaza. A csapat egy éve még ennél is erősebb volt. Ifjabb Grózer György – követve egykori világklasszis édesapját – engedett a németek csábításának, állampolgárságért folyamodott, s már nem szerepel a válogatottban. Hírlik, a mostani kudarc után Mészáros, Veres és Koch is lemondja a válogatottságot. A sportág általános helyzete is aggasztó, Dikácz Ernő, a másfél hónapja hivatalba lépett főtitkár mégsem borúlátó:
– Szerintem mindenekelőtt kommunikációs gondokkal küzdött a röplabda. A sportágat újra ismertté, láthatóvá kell tenni. Nemzetközi tornákat akarunk rendezni, lehetőleg tévéközvetítéssel. Tehetségeink akadnak szép számmal, csak ki kell aknázni a bennük rejlő lehetőséget.
Nem az irónia mondatja velünk: mindennek a lelkesedés az alapja. Sokan éppen ezt hiányolták a válogatott szombathelyi játékából.
Világhatalom adhat háttértámogatást Oroszországnak
