Fiatalosan, mégis az értékek mentén

Nehéz ma már megmondani, milyen a közszolgálati rádió. Mi a jellegzetessége? A hangnem, a műsorstruktúra, a témaválasztás? A kereskedelmi rádiók jöttek, láttak és győztek, a közszolgálatból pedig szegény kisgyermek lett, akiről mindenki elmondta a maga nekrológját, mindenki a feltámasztása mellett érvelt, csak épp az élet vizét nem hozta magával. Úgy tűnt, a kereskedelmi stílus győzelme végleges, a „csak zene, közte valami” lefedi a többségi igényeket. Szögezzük le, nem a Magyar Rádió tehet arról, hogy ki van téve a piacra. Erről a politikai elit tehet, amely olyan médiatörvényt alkotott és úgy, amilyet és ahogy. A közrádió azóta sem tudta behozni az indulás hátrányát, és sajnálkozáson kívül azóta sem kapott segítséget ahhoz, hogy ne kényszerüljön a piacra. Nem jó, hanem rossz értelemben. Kénytelen a bevételeinek nem is jelentéktelen részét a reklámtevékenységéből fedezni.
Ilyen körülmények között bizony nehéz eldönteni, kinek is szóljon a Magyar Rádió: a piacnak vagy a legszélesebb hallgatóságnak. A legújabb adatok szerint Such György rádiós reformja eredményesnek bizonyul. A közrádió népszerűsége a reklámozók számára kívánatos generációk körében nő. Ezenközben Juhász Judit, az egykori helyettes rádióelnök, úgy tűnik, szembe úszott az árral, és egészen máson fáradozott, mint utódjai. Felépítette a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által működtetett Magyar Katolikus Rádiót. Kis rádió, nagy feladattal: a társadalomban a keresztény életfelfogást, a magyar és egyetemes kultúrát, valamint az anyanyelv értékeit kívánja erősíteni és terjeszteni. Érdekes kompiláció. A munkatársak többsége fiatal, a hangzás mégis konzervatív. Egyetlen adóba sűrítve mindaz, amit a Magyar Rádió három adón közvetít.
Felnő egy új rádiós generáció, amelyik már ugyan nem nagyon hallotta, milyen volt a régi Kossuth és Petőfi, és nehéz neki elmagyarázni azt is, mit jelentett, hogy a közszolgálati rádió a nyelvi etalon. De mégis a zsigereiben van, nem 20., hanem 21. századi módon az elődök igénye. Hogy a média, és benne a rádió nem piactér és nem is bennfentes baráti kör, mint a kereskedelmi adók műsoraiban ma elfogadott. Itt dolgozni kell, mert a hiteles és igényes tájékoztatás munka, igyekezet és tisztesség eredménye. Ezt tanítják a régiek. Néhány hónapja a Katolikus Rádióban jelentkezik delente a Ki nyer ma?, csak most Mi ez a szép? a címe, és ide menekítették át a közrádióból szintén kiebrudalt Beszélni nehéz című nyelvmozgalmi műsort is Szóról szóra címmel. Ha a hallgatók követik e műsorokat – és követik –, akkor a döntés helyes volt. Hisz mindegy a forma és a hely. A lényeg, hogy ami fontos és jó, ne menjen veszendőbe. Akár régi, akár új.
(Magyar Katolikus Rádió)