Keserű válasz

Kedves Bálint! Te is keserűen állapítod meg, hogy a honvédelem erősen negatív társadalmi megítélése érvényesül a HM tárca csökkenő dotálásában, és a magyar gazdaság romló helyzete nem is ad nagyobb lehetőséget a támogatás érzékelhető növelésére. De mióta csökken nominálisan is a honvédelmi büdzsé? Mióta indult országunk teljesítőképessége hanyatlásnak? És mióta öntik az állampolgárok nyakába azt a hazug állítást, hogy eljárt az idő honvédelem országvédelmi feladata felett, hazánk biztonságát a NATO-ernyő garantálja, s a magyar honvédséget csak és elsődlegesen a terrorellenes expedíciós feladatokra kell felkészíteni? Mióta feleződött meg csapataink létszáma, számoljuk fel harckocsizó és tüzéralakulatainkat, szüntetjük meg az alkalmassági nyilvántartásokat, a tartalékosok szabályozott utógondozását? Bizony, Bálint, a szocialista–liberális koalíció újbóli regnálása óta!
Igazad van, Bálint, ez a végkifejlet hosszabb folyamat eredménye. A rendszerváltás óta olyan politikai kényszerek pofozzák a magyar haderő képét, amik a nemzetgazdasági érdekeknek minden fenntartás nélkül rendelik alá a nemzet biztonságának érdekét. Következmény: leépülő honvédség, erélytelen külpolitika, szövetségesi elítéltség, és mindez hiába, gazdasági teljesítményünk minden mutatója továbbra is folyamatos romlást jelez! De hogy a kényszerből erényt kovácsoljanak, hogy eredménynek hazudják a hiányt, ezt csak az utóbbi években tapasztalhatjuk. Én páncélvédettséget és tűzerőt – összfegyvernemi képességet és nem „tömeghadsereget” – „álmodom” a haza védelméhez, te vegyi és egészségügyi laborokkal, vízellátó alakulatokkal büszkélkedsz. Jó, nem oktatsz ki: új kihívások, terrorizmus, migráció, ellenségeink Afganisztán zergejárta szikláin… De én érzékelem Ján Slota kijelentésének katonai súlyát, aki a mi tizenöt darab harckocsink aszszisztálása mellett valóban besétáltathatná a 260 szlovák tankot fővárosunkba – persze, ha valóban akarná, és meg is engednék neki. Te a szövetség erejében elintézettnek veszed védettségünket. De miből gondolod, hogy egy esetlegesen felmerülő vita, konfliktus során a szövetség bizalma a közös elvárás alatt teljesítő, kizárással fenyegetett, megvetett potyautas felé fordulna?
Igen, én valóban „riogatok”. Sőt, vészharangot kongatnék, mert nemcsak Szeged, hanem az egész ország lakosságának védelmét hiányolom. És félrevezető megnyugtatásnak vélem a csak a szövetségre bízott katonai biztonságot. Kuvaitot a szövetségesek valóban felszabadították az iraki megszállás alól – hat hónap múltán, szétrombolt infrastruktúra, kirabolt ország, megbecstelenített asszonyok, lányok áldozata árán. A tanácsköztársaság leverése után a román hadsereg a Tisza vonaláig kapott engedélyt a megszállásunkra. Honi fegyveres erő hiányában azonban Győrig nyomultak, s csak hosszú hónapok rablásai, erőszakosságai múltán, a Nemzeti Hadsereg felállítása után parancsolták őket vissza a kijelölt korridorra.
A magyar társadalom biztonsági kétely nélkül nézte végig a déli határaink mentén közvetlenül dúló polgárháborút, népirtást és nemzeti megaláztatást. Igaz, tájékoztatást sem kapott, hogy hol, mikor, hányszor és milyen mélységben járták át gondtalanul határainkat az egymást gyilkoló délszláv kommandók, katonai egységek, miközben kutyás határőrjárőreink diszkréten visszavonultak a határvonalról, és légvédelmünk is csak rezignáltan strigulázta az idegen repülők légtérsértéseit. És bármi elvű kormányaink ekkor sem a honvédelem erősítésének igazolására törekedtek! Te is eredendő okként jelezted a honvédelem társadalmi elismertségének hiányát, miért tartod akkor dőreségnek az ez irányú figyelem felkeltését?
Honvédelmünk leépülése második okának az ország terhelhetőségének korlátaira hivatkoztál. Ebben már szakmánkból eredően is konkrétabban tudnánk vitatkozni. Mennyit is alkudhattak le Brüsszelben az akkori főnökeid az előzetesen tervezett éves honvédelmi kiadásokból? Az éves GDP négy-öt tized százalékát? Ennyi okozta volna gazdaságunk züllését? Bálint, te mint magas beosztású törzstiszt szolgáltál akkor a NATO-központban, nem pirultál, mikor e csökkentés szükségességének indokolásául Gyurcsány Ferenc polgárháborúval fenyegető életszínvonal-romlást vizionált? És elismert közgazdasági vénádat sem tudtad kellően érvényesíteni a kormányzattal folytatott költségvetési vitákban, mikor ezt követően rövidesen a minisztérium gazdasági helyettes államtitkáraként tevékenykedhettél? Nem kértetek átcsoportosítást mondjuk a harmadával drágított autópálya-építésekből, bevételi többletet az értéken alul vagy ingyenesen értékesített honvédelmi vagyonból, ingatlanokból, földterületekből? Hiszem, hogy te ki akartál állni a honvédelem érdekében, cikkedben egy félmondat erejéig keseregsz is emiatt. De ha te is felettes kényszerekre hivatkozol, akkor miért véded a bekövetkezetteket? Bálint! Ha valaki, te nálam hitelesebben tudnál beszámolni haderőnk leromlásáról, annak katonai, gazdasági és nem utolsósorban politikai tényezőiről. Most, hogy arra a tanszékre vetett a sors, amelynek egykor én is vezetője voltam, tudom, van forrásanyagod és van időd is hitelesen bemutatni a Magyar Honvédség balsorsát. Fogadd keserű biztatásom!
Turák János